Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1899

6 szakszerű önképzőköröknek körülbelül az lenne a föladatuk, a mi a magasabb oktatásban az egyetemi szemináriumoknak. Az angol középiskolákat, például, meglehetős rendszertelenségük mellett az egyéni tehetség érvényesülésnek előmozdítása jellemzi; s e czélból nem csak a rendes iskolai előadások megválasztásában engednek növendékeiknek több-kevesebb szabadságot, hanem önálló foglalkoztatásuk érdekében az irodalmi körökön kívül természettudományi társulatokat is létesítenek. A mi egyöntetűen szervezett tantervünk s középiskolánk egész mai berendezése alig engedné meg, hogy az önképző munkásság egészen szakszerű jelleget öltsön. Ez a tanárokra és növendékekre egyaránt oly terheket róna, melyek amúgy is túlságosan igénybe vett erejüket, munkakedvüket nemcsak hogy nem fokoznák, hanem elernyesztenék, kimerítenék. Az angol ifjú nyugodtan kísérletez a maga természettudományi laboratóriumában, mert ennek fejében kevesebbet kell tanulnia latinból vagy görögből, mint ama társának, ki meg a klasszikusok derűs világában találja legfőbb gyönyörűségét. A mi növendékünk azonban nem válogathat. Tetszik vagy nem tetszik, az összes tárgyakon mindenkit egyformán kötelező mértékben kell áthaladnia ; s ha csak közepes tehetségű, bizony a kiszabott tananyag lelkiismeretes földolgozása is elég munkát ad neki. Ily körülmények között az intenzivebb önképzésre, mely a szakszerű csoportosulásnak alapgondolata, a tanuló ifjúság nagy részének sem ideje, sem ereje nincs. Ezzel a ténynyel tehát le kell számolnunk, ha az önképzőkörökről a mai iskola keretén belül szólani s munkatervüket megállapítani akarjuk. De azért ne legyünk elfogultak. Igaz, sok kötelességszerű munka nehezül ifjaink vállára; talán több, mint a mennyi a nevelés, főleg az egészség szempontjából kívánatos. Igaz az is, hogy az önképzőkörök munkásságuk egyoldalúságával és fölszinességével sokszor csak haszontalan időtöltés számba mennek, s az iskola nevelő czélját semmikép sem mozdítják elő. De az intézményeknek hibáit kell orvosolni, nem pedig magukat az intézményeket megszüntetni. Az iskolai megterhelés a helyesebb pedagógiai elvek terjedésével mindinkább csökken; a régi tanitásmóddal ellentétben az ifjak munkájuk javarészét ma már az iskolában elvégezhetik, s a jobb tehetségüeknek még mindig marad idejük arra, hogy kötelességszabta munkájukon kivül mással is foglalkozzanak. Nem egyszer tapasztalhatjuk, hogy egyik-másik felsőbb osztálybeli növendéknek minő kiterjedt olvasottsága van, a nélkül, hogy iskolai dolgait valaha elhanyagolta volna. Igaz, hogy ez az olvasottság nagyrészt csak szépirodalmi művekre terjeszkedik ki s a nemzeti klasszikusok megértésében és megkedvelésében tetőzik; de a történelem és földrajz (főleg útleírások), természettudomány és ethnografia kérdései is, habár csak kisebb mértékben, nem egy ifjút érdekelnek és erejükhöz képest foglalkoztatnak. Az önképzőkör már most