Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1899

15 töltés helyett az ifjúság komoly életczéljának előmozdítására szolgáljon. Csak néhány dolgot akarunk még kiegészítésül az előbbiekhez fölemlíteni. Először is ismételten hangsúlyozzuk azt, hogy az önképzőkörök egész munkásságának állandó és szoros kapcsolatban kell lennie a rendes iskolai oktatással. Nem szabad megengedni, hogy valamely növendék olyan térre csapjon át, melyhez az iskola neki sem alapot, sem anyagot nem szolgáltatott. Mert ez esetben gondolni sem lehet arra, hogy csali némileg is önálló és eredményes munkásságot fejtsen ki. Legföljebb az az eset áll elő, hogy iskolai kötelességét elhanyagolva össze-vissza olvas mindent, fejét a rendszertelen ismeretek lim-lomjával tölti meg, s ezekről beszél, ezekről ír minden önállóság, minden kritikai földolgozás nélkül. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy az irodalom és tudomány számára plagizátorokat neveljünk. Ezen a ponton aztán nem térhetünk ki az elől a kérdés elől sem, lehet-e és mikép lehet a művészeti oktatás kérdését az önképzőkörök révén előbbre vinni ? Tanításunk mai tervében nincs helye a művészettörténelem és esztetika rendszeres tárgyalásának. Ezt a hiányt a közoktatásügyi miniszter a közelmúltban egy nagy fontosságú rendelettel igyekezett pótolni, mely a középiskolai tanárokat arra utasítja, hogy a szaktárgyaik körében előforduló művészeti jelenségek megbeszélésére a jövőben fokozott buzgalmat fordítsanak. Figyelmét nem kerülték ki az önképzőkörök sem, s azok vezető tanáraitól szintén elvárja, hogy a nemzeti szempontból is oly nagy jelentőségű művészeti kérdéseket működési körükbe vonják, s velük lehetőleg behatóan foglalkozzanak. Ez azonban sokféle nehézséggel jár. A tanterv mai keretében ugyanis a tanárok minden buzgósága mellett sem szerezhet az ifjúság a művészetek különböző ágaira vonatkozó rendszeres ismeretet. Töredékes ismereteit kiegészíteni önmunkásság révén nem igen van módjában, mert roppant erőfeszítésbe s egyéb dolgainak elhanyagolásába kerülne, s nagyobb, értékésebb műgyűjtemények hiánya miatt — főleg a vidéken — különben is nagyon kétes eredménynyel jár. S ha mégis azt kívánjuk növendékeinktől, hogy önképzőköri dolgozataik tárgyának megválasztásában az eddiginél nagyobb ügyet vessenek a művészetekre, ezzel mintegy fölhívjuk őket arra, hogy a rendelkezésükre álló forrásmunkákat meg nem engedett módon használják föl. Az ilyen irányú törekvést azonban nem csak hogy előmozdítani nem szabad, hanem ha netalán jelentkeznék, minden áron meg kell akadályoznunk. De azért mégis van módja, hogyan lehet a művészeteket is némileg belevonni az önképzőköri munkaprogrammba. Ujabb időben nagyon fölkarolták iskoláink a szabadkézi rajzot, s lelkes tanárok vezetése mellett egyes tanulók annyira viszik, hogy munkájuk a műértő szemlélőnek is élvezetet okoz. Ez a gyakorlati művészet, ha tán csekély jelentőségű-