Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1898
16 zést, a mennyiben a szükség úgy kívánja és a körülmények engedik. Az iskola fáradságos munkájának eredményét hamar leronthatja, sőt megsemmisítheti a rossz példa, melyet növendékünk az iskolán kívül láthat. Kisérjék figyelemmel gyermekeik minden lépését, kérjenek számon tőlük minden óranegyedet, melyet az iskolán és a szülői házon kívül töltenek. Ne gondolják, hogy mi tanárok csak az iskolában ügyelünk növendékeinkre. Éber szemmel figyeljük azokat az iskolán kívül is, sőt tudomást szerzünk magunknak növendékeink házi körülményeiről is. Alkalomadtán szívesen közöljük tapasztalainkat a szülőkkel. Sokszor megtörtént már, hogy az ilyen kölcsönös megbeszélés után sikerült nem egyszer a gyermeket a helyes útra téríteni. Nyújtsanak nekünk segítőkezet főleg a fegyelmezés nehéz pontjában ; mert hiszen azt mindenki belátja, hogy az iskolai rendnek minden irányban érvényt kell szerezni. Növendékeink az intézetbe lépésük alkalmával kézhez veszik a nyomtatott fegyelmi szabályokát. Ezek első sorban az ifjúnak szólnak ugyan, de szólnak a szülőkhez is. Épen azért, mivel ezen fegyelmi törvények szabályozzák az ifjúnak egész tanulói életét, helytelenül fogná fel bármelyik szülő is ezeknek hatályát, ha azt hinné, hogy azok csak azon időre kötelezik az ifjút, míg az intézetben tartózkodik. Csak bele kell pillantani azokba a fegyelmi szabályokba, és első tekintetre láthatja mindenki, hogy azok nemcsak azt írják elő, miképen viselkedjék az ífju az iskolában, hanem egyúttal arra nézve is intézkednek, miképen kell viselkednie az utczán, otthon, szülőivel és a társadalommal szemben. A szoros fegyelmezettség — mondja egy tanügyi tekintélyünk — nagyobb értékű adomány az életre a tulajdonképeni iskolai tudásnál. Az ifjúnak minden alkalommal és egész tanulói pályáján éreznie kell az iskolai fegyelem jótékony hatását. És ezen iskolai fegyelem még a nagy szünidő alatt sem helyezhető hatályon kivül. A nagy szünidő csak pihenés és nem szerves megszakítása a tanulói életnek. Aki tehát az intézet jótéteményeit továbbra is akarja élvezni, az a szünidőben is tartozik alkalmazkodni az iskola fegyelmi szabályaihoz. Csak úgy remélhető, hogy az ifjú ember teljesen fegyelmezetté válik. Ha tehát a szülők ez irányban is támogatják az iskola munkásságát, ha benső és őszinte a kölcsönös jó viszony a nevelés eme két faktora között, ha nemcsak nem gátolják egymást munkásságukban, hanem együttesen járnak el az egyes eszközök és módozatok megválasztásában: akkor bízvást remélhetjük, hogy az óhajtott siker nem fog elmaradni; és nemcsak a serdülő ifjúságban látszik meg az eredmény, hanem kihat egyúttal az életre is, a társadalomra, az egész nemzetre; mert örök érvényű marad az a mondás, hogy az ifjú nemzedék nevelésén nyugszik az ország, a nemzet, a haza jövendő sorsa. Fölkér Gusztáv.
