Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1898

14 iskola egyik-másik tantárgyának nem tulajdonítanának fontosságot, sőt nagyon is sürün hangoztatnák annak haszontalanságát. Sajnálatos jelenségnek kellene tartanunk azt is, ha a szülők az iskola egyes fegyelmi intézkedéseinek megkerülését elnéznék, vagy a mi még nagyobb baj, ha ők maguk is segédkeznének ebben gyermekeiknek, pl. ha a tanulónak indokolatlan iskolamulasztását igazolják, mentegetik. Vétenének a szülők a negatív közreműködés kötelezettsége ellen, ha gyermekeik hibáját szándékosan mentegetnék, takargatnák, és vakon hinnének gyermekeiknek, a mikor azok tanáraikra panaszkodnak ; mert ha a gyermekek észrevennék, hogy szülőiknél mindig védelemre találnak tanáraikkal szemben, akkor könnyen daezosakká, engedetlenekké válhatnak. Nagy baj van ott a nevelés körül, a hol a gyermek esetleges büntetés alkalmával védelmezőt, mentőt talál a szülők valamelyikében. Természetes, hogy ilyen esetekben mindig a tanár ellen támad ifjú és szülő egyaránt. És ez nemcsak erkölcsfegyelem dolgában van így, hanem igen gyakran a képesség, szorgalom és eredmény megítélésében is. Soha, vagy csak ritkán a gyermek a hibás, hanem mindig a tanár. Viszont az iskolának is mindenkor arra kell törekednie, hogy a gyermekekben ápolja, fejleszsze a szülők iránt való tiszteletet, szeretetet, ragaszkodást ; az iskola szent kötelességének tartja mindenkor, hogy növendékeiben ezen érzelmek lángját ápolja. Arra kell tehát törekedni, hogy mindkét nevelési tényező, az iskola és a szülői ház kölcsönösen emelje egymásnak tekintélyét, s így a tiszteletnek, szeretetnek, az engedelmességnek érzelmeit meg is erősítik a gyermekekben. * * * Azonban még ezzel nem tettek eleget a szülők az együttműködés kötelezettségének ; szükséges még ezen kívül, vagy legalább is óhajtandó, hogy kölcsönös, együttes nevelői működésüknek eredményét is megbeszéljék és közösen állapítsák meg, minő eszközöket és módozatokat alkalmazzanak a gyermek szellemének fejlesztésében. Ezen megbeszélések alkalmával kiváltképen ezen szempontokra terjednek ki: miképen segíthetik elő a gyermek értelmének, kedélyének és akaratának kiművelését ? helyesnek bizonyodtak-e az eddig alkalmazott eljárásmódok vagy talán e tekintetben némi változtatás lenne szükséges? váljon szigorú vagy enyhe volt-e az eddig alkalmazott eljárás? minő befolyással vannak a társak és a környezet? szükséges-e a gondosabb és szigorúbb felügyelet? nem kellene-e a növendék szabad idejét rövidebbre szabni vagy talán a szükséges munkásságot kellene korlátozni? szóval ezer és ezer kérdés merülhet fel, melyet a szülők megbeszélhetnének gyermekeik tanáraival. És ez annál is inkább szükséges lenne,