Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1898

12 nak, melyek »az iskola és a szülői ház együttműködését* szorgalmazzák, ha a szülő nem akarja belátni, hogy minő kötelességei vannak neki az iskolával szemben ? A mindennapi tapasztalás igazolja, hogy a szülők egy nagy része nem akarja megérteni ezen együttműködésnek nagy fontosságát, és a helyett, hogy bizalommal fordulna gyermekének vezetőihez, nevelőihez, tanáraihoz, egy részük agyonhallgatja a figyelmeztetéseket, a másik rész pedig a helyett, hogy gyermekét figyelmeztetné, a tanárok ellen fordul és nem egyszer heves kifakadásokban tör ki ellenük. Ilyen fogyatékos a szülői ház positiv közreműködése. Igaz, hogy ez a positiv közreműködés sok esetben vagy egyáltalán nem vihető keresztül, vagy csak nagyon nehezen, mert a szülők családi körülményei, házi viszonyai, az elfoglaltság és sok más gátolhatja őket abban, hogy tényleg közreműködjenek az iskolai neveléssel. De már a negatív közreműködést joggal elvárhatja az iskola minden szülőtől, mert hiszen ez minden körülmények között lehetséges. Nem is olyan nehéz dolog az! Csak azt kivánja ez a negatív közreműködés, hogy a szülők óvakodjanak mindentől, a mi által az iskolai törvények és fegyelmi intézkedések iránt tartozó köteles tiszteletet gyermekükben csökkenthetnék. Semmi olyat ne tegyenek vagy ne mondjanak, a mi által gyermekükben az iskola és tanáraik iránt ápolt kegyeletes érzületet megingathatnák. És erre elégséges alkalmuk is van. így első sorban eleget tesznek ezen negatív közreműködés kötelezettségének, ha nem kutatják módfelett gyermeküknél azt, miképen jár el tanára vele szemben? Ez által ugyanis a szülő mintegy felhívja gyermekének figyelmét arra, hogy ő maga is bírálatot, ítéletet mondjon tanárainak eljárása felől. Nem tekintve azt, hogy a gyermek ezáltal átlépi szellemi illetékességének határát, igen könnyen felébredhet benne a bizalmatlanág is tanára iránt. Nem ok nélkül mondták régiek: »Nichts aus der Schule schwatzen*; talán bizonyos tekintetben nem egészen helyes, mert majdnem elkerülhetetlen, hogy a szülő ne kérdezősködjék, de csak mértékkel és kellő óvatossággal tegye. Fődolog, hogy a gyermek szülőjétől ne halljon mást, mint hogy bizalommal és becsüléssel legyen tanára iránt. Óvakodjanak attól, hogy kicsinylőleg bírálgassák a tanári eljárást. — De hát épen itt találkozunk a legtöbb bajjal. Mert a nevelést olyan tudományszaknak tartja a legtöbb ember, a melyhez mindenki ért, és épen azért ennek hivatott művelőiről, azoknak eljárásáról mindenki mondhat bírálatot. Pedig, ha valamely szakmában, bizonyára a nevelésben szükséges az elmélet teljes ismerete és a gyakorlati alkalmazás képessége. Ha valahol, úgy mindenesetre a nevelésben érvényesül az a közmondás: Theoria sine praxi, est currus sine axi (Elmélet gyakorlat nélkül, kocsi tengely nélkül.) Hányszor tapasztaljuk, hogy az orvos, ügyvéd, művész, iparos azon megokolással utasítja