Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1898
7 irányban hat a gyermek fejlődésére, pl. ha az egyik megtiltja, a mit a másik megenged, vagy az egyik olyant követel, a mit a másik fölöslegesnek, szükségtelennek tart, akkor a gyermek nem tudja, az iskolának vagy a szülői háznak van-e igaza? Épen azért magatartásában, cselekvésében bizonyos ingadozás áll elő. Ennek a különböző, ellentétes jellegű befolyásnak eredménye lesz az, hogy a gyermek zavarokat vesz észre erkölcsi fejlődésében. Mert ha az iskola és a szülői ház ellentétes irányban működnek, ha az egyik intézmény lerombolja azt, a mit a másik fáradságos munkával felépít, akkor igen könnyen megsemmisíthetik egymásnak befolyását. Ennek az eredménye lesz nem ritkán az, hogy a gyermek erkölcsi ereje elernyed és fejlődésében egy harmadik tényezőnek enged, t. i. társaságának. A gyermek erkölcsi és szellemi erői csak akkor fejlődnek helyes irányban, csak akkor várható eredmény, ha az iskola és a szülői ház egy és ugyanazon irányban munkálkodnak, ha mindaketten ugyanazon egyet tiltják és rendelik, ha ugyanazon erényeket ápolják és egyenlő következetességgel küzdenek a hibák és fogyatkozások ellen, szóval ha család és iskola egymással karöltve járnak az ifjúság nevelésében. Ez az egyetértés, ez a kölcsönös bizalom, ez a harmonikus működés egyedüli feltétele a sikernek. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy a mindennapi életben minő a viszony az iskola és a szülői ház között az általuk közösen nevelendő gyermek fejlődésének irányításában, akkor sajnosan tapasztaljuk, hogy igen sok esetben nem felelnek meg az állapotok a kívánalmaknak annyira, hogy néha még tudomást sem vesznek egymásról. Sok a panasz mindkét részről. — Egyik hazai főiskolának igazgatója a többi között így szól: »Bánt engemet egy idő óta, bánt sokunkat az a szomorú körülmény, hogy a mai iskolák kevésbbé találják fel a családban, a szülőkben azt a hatalmas támogató, fentartó erőt, a mit pár évtizeddel ezelőtt még általában feltaláltak. Az untalan hangoztatott szegénység, a közgazdálkodás meghanyatlása, az élni sietés és az eszmények megüresedése okozza-e vagy mi egyéb ?« — Egy másik paedagogusunk pedig igy panaszkodik: »A szülők nagy része nincs tisztában azzal, mi az ő kötelességük az iskolával szemben. . . . mindent az iskolára akarnak bizni; nem akarjak megérteni, hogy nekik támogatniok kell az iskolát,« Az eredménytelenség okát pedig azon sajnálatos körülménynek tudja be, hogy a szülői ház és az iskola egymást nem támogatják, nem akarják egymást kölcsönösen megismerni, vagyis a szülői nevelés nincs összhangban az iskolai neveléssel. És hogy ez a baj nem csak nálunk van meg, hanem a külföldön is, bizonyítja a tanférfiaknak felhangzó panasza. —• .Sajnos — mondja egy külföldi paedagogus, — hogy a szülők gyakran egészen figyelmen kivül hagyják azon kívánalmakat, melyeket az iskola intézhet a családhoz, és szívesen tulajdonítják az iskolának az