Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

79 Gomolygott is a magyar nép örömtől ittasan. Budára ! Budára! . . . És hömpölygött az ár ős. Budavára felé 1 . . . A helytartótanácsnak értésére adta a választmány a nemzeti akaratot: nyittassák fel a politikai fogylyok börtönének ajtaját, hadd élvezze már a gondolat az ő sajátos szabadságát és ne (igyekezzék elnyomni fegyveres erő azt, a mit a nemzet lelke óhajtva óhajt. A mit kértek, teljesedett. . . . Este a nagy esemény megpecsétléseűl »Bánk-bánt« adták elő a nemzeti színházban; ezt a fönséges tragédiát, mely nemzeti lelkületünk három százados sorsának oly mélységes, hű kifejezője. . . . A szellem, a magyar lélek szabad lett! Mily méltó üdvözlése e nagy eseménynek Petőfi emlékezete e napról! . . . A révbe ért nemzeti géniusznak apotheosisa! . . . Igy lön márczius 15-ike nemzeti megváltásunknak örök időkre határnapja. Gyorsan követték egymást az események: a felelős miniszt. megerősítése, a törvény-alkotások. Majd beteljesülése Széchenyi jóslatának, Petőfi álmának. . . . S bekövetkeztek, mikre elbámúlt a világ: a magyar fegyvertények dicsőséges napjai. . . . »melyek soha el nem enyésző érdemet szereztek a hősöknek s a legdicsőségesebb temetőt. Nem azt a helyet, a hol feküsznek, hanem azt, a hol dicsőségök, midőn szép tetteket említenek és szemlélnek minduntalan felelevenítve tovább él Dicsőségök nem korlátozódik a hazai földön levő síroszlopok magasztaló felirataira, hanem túl még a haza határain is, a nélkül, hogy lelketlen kő vagy érezhirdetné siriratra nem szoruló emiékezetöket, mindenkinek a szívében lelkesítő hatással él.« . . . A siralom tehát, mely a dicső fegyvertényeket követte, nem ölhette meg azt, a mi halhatatlan. S valóban a siralmas éjszakán túl ragyogott a soha nein múló dicsőség fénye. ... Új nap fényié reánk 1 ... Jó királyunk, Felséges urunk I. Ferencz József apostoli királyunk megértette az ő hű szívű nemzetét. S azóta nemzetünk él, virúl. . . . És — néked élni kell, ó hon! S örökre, mint tavasz virúlni, Ah, mert omladékidon Reszketve fognék szétomolni, Hazám, Hazám!