Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

31 elriasztó példaképéül,« mint a hogy a régi formula szólt. Ilyen legyen az iskolai nevelő büntetés is. Ámbár nagy a különbség a polgári és az iskolai büntetés között. A bíró bizonyos törvénykönyv alapján, megtorlás végett büntet és büntetése megszabásánál nem törődve a bűnös javúlásával s egyéniségével, igazságtalan is lehet. A nevelő a büntetést úgy szabja ki, hogy tekintettel van a bűnösnek szándékára, egyéniségére, kisebb vagy nagyobb kihágására, javúlására. A nevelő soha sem büntethet teljes közönböséggel vagy rideg egyhangúsággal. Hangjával, arcza kifejezésével, egész külsejével tegye a nevelő fölfoghatóvá, a mint mond; máskülönben hatása elvész. Büntetésének hatása legyen visszariasztó; czélja, hogy máskor fölöslegessé váljék. Megbüntetjük az egyiket, hogy ne kelljen valamennyit sújtanunk ; megbüntetjük egyszer, hogy ne kelljen mindig. Büntethetünk szemmel, szóval, tettel. A büntetés Naegelsbach szerint oly pénzdarab, melynek értékét a végrehajtó hatalom szabja meg tetszés szerint. A kiben jó érzés lakozik, annak elég lesz egy szemrehányó tekintetünk. A kis büntetésnek is nagy jelentőséget adhatunk; mert a büntetés komolysága és valódi hatása amaz erkölcsi érzettől függ, melyet vele a bűnös lelkében föl akarunk kelteni. A büntetés erősebb foka a megdorgálás. Történjék ez haraggal, erősebb hangon és meggyőző tartalommal; azonban ne háborítsa föl a növendéket s ne legyen soha gúnyos. A megszégyenítés és a gúny csak gyéren alkalmazható fegyelmező eszköz. A gyengébb tehetségű növendéknél méreg; a kisebb gyermeknél kárba veszett dolog, mert nem érti. Ne feledjük, hogy nem a fölösleges haragon és nem is a büntetések számán múlik a jó fegyelem. A gyakori büntetés nem csak czélt tévesztett dolog, hanem nem ritkán mulatságos. Az a legjobb nevelő, ki legkevesebbet büntet. Erezze mindig a növendék, hogy nevelőjének nagy hatalma van fölötte. Legyünk takarékosak dorgáló és még takarékosabbak elégedetlenkedő kifejezéseinkben, annál hathatósabb lesz eljárásunk. A büntetéssel soha se fenyegetőzzünk hiába; mert a folytonos fenyegetőzés, a nélkül hogy a büntetést végrehajtanók, csak a nevelői tekintély rovására történhetik ; akár gyengeségből, akár kényelemből nem hajtjuk végre, akár mert nincs módunkban végrehajtani. Helytelen továbbá minden oly büntetés, mely a személyes bosszú látszatát árúlja el; hiszen a büntetés czélja nem a megtorlás, hanem a hiba ismétlésének megakadályozása, nem a félelem felköltése, hanem a jó terjesztése. De a leghelytelenebb a büntetésből való szellemi munka, mely a helyett, hogy arra nevelné és szoktatná a növendéket, mi az embernek legfőbb dísze, tudatosan megútáltatja vele és elbutító hatással van. A testi büntetést a szülő-nevelő hajtsa végre, ha elkerülhetetlen; így például a tudatos és szántszándékos rosszakaratnál, makacsságnál, szemtelen-