Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897
17 zódik. Ennélfogva a feladat nagysága se erejét ne múlja felül, se túlságos nehéznek ne tűnjék föl a növendék előtt. Hogy minél hathatósabbá tegyük a kitartásban és türelemben való fejlesztést, adjunk módot és alkalmat a növendéknek, hogy lelkesedjék föl nehézségekkel járó cselekedeteiben a kitartásra és türelemre. Az élet- és a történelemből állítsunk lelki szeme elé azokat a derék férfiakat, kik lemondva minden kényelemről, megtagadva szinte önmagukat, áldozatkészen, lángoló lelkesedéssel törtek nemes czéljaik felé. Kiváltkép a hazai és az egyháztörténelem nyújt erre ragyogó, megragadó példákat. Hazánk és egyházunk történetének lapjai bőséges példákban tárják föl a gyermeki fogékony lélek előtt, a kitartást, türelmet és lemondást mily fenséges eredmények koronázták. Ezek a példák lángra lobbantják a gyermeki szívet és ellenállhatatlanúl ragadják magukkal. Az ily példákon fölbuzdúlva kész lesz a növendék a legnagyobb áldozatokra is, ha nagy, nemes eszmékért kell síkra szállania. Ha ehhez hozzájárúl az, — a minek kiváló hasznát és értékét már fentebb említettük, — hogy a képzeleti cselekvésekben való gyakorlás is egész lélekkel történik; hangsúlyozza ugyanis a nevelő és a növendék emlékezetébe vési a való igazságot, kösse szívére a növendéknek s tegye lelke jobb részévé, hogy a való életben is oly derék módon, férfiasan, erkölcsösen, önfeláldozással kell cselekednie, mint a képzeleti cselekvésekben eljárt: derék jellemet alakítottunk ki a növendékben. B) Szubjektív jellemképzés. Szubjektív jellemnek, mint már említettük, a jellemnek azt a részét nevezzük, mely úgy alakúi ki az egyénben, hogy meghatározott elvek, ítéletek, szabályok, makszimák vezérlik cselekedeteiben. Korán kell a növendéket ezekre az elvekre rávezetni, ráoktatni, hogy benne állandó, szilárd életelvekké váljanak. Az állandó életelvek szerint való cselekvés állandó életrendet hoz létre; ebben az életrendben alakúi, fejlődik, izmosodik a jellem. Hosszú út vezet az állandó életrendhez, de erre folyton kell törekednünk. A cselekvés-elvekre való oktatásnál kiváltkép három dologra kell ügyelnünk. 1) Arra, hogy a növendék Ítéletalkotása teljes melegséggel történjék. Ezért ezeket az elveket az élet egyes példáiból, a történelemből, az olvasmányból vagy oly viszonyokból kell megalkotnunk, melyekben a gyermek valósággal vagy legalább képzeletben vett részt mint cselekvő. 2) Arra kell törekednie a nevelőnek, hogy azok az elvek erősek is legyenek. Erősek pedig akkor lesznek azok az elvek, ha nekik vallás-erkölcsös gondolkodás szolgál alapúi, ha a családban és az iskolában ilyen gondolkodást 2
