Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

10 melyek akaratunkat következetesen meghatározzák. A jellem objektív része különböző tényezők eredménye és lassan fejlődik. A mint fejlődik az akaratban az elhatározó erő, gyarapszik az objektív jellem is hatékonyságában. Az akarat fejlődése egyértelmű az akarati szabadság öregbedésévél. Fontos dolog tehát, a szabadpkaratra való nevelés mikép történjék? A Herbartisták az akarat szabadságát nem védik ineg egész teljességében. Szerintök az akarat szabadsága annyit jelent, hogy az nincs alávetve a külső kényszernek. Az akaratnak e felfogás szerint meg kell hajolnia a nyomósabb indító ok előtt; vagyis csak a külső hatás ellenében van meg az akaratban a szabadság; belső önelhatározásra nem képes. A kath. egyház álláspontján, melyet Notter, Aquinói Szent Tamás alapján oly szépen kifejt s a kit e helyütt követünk, minden akaratbeli ténykedésnek oka bennünk van, minden cselekvésnek valami czélja van, e czélt föl kell ismernünk. Az akarat megismert, belátott czélt tételez föl, úgy hogy csak azt akarhatjuk, a mit megismertünk, a mit beláttunk; a hol nincs megismerés, nincs belátás, ott akarat sincs. Következőleg a nevelés akkor oldja meg feladatát, ha szellemünk látókörét tágítja. Minél gazdagabb szellemünk ismeretekben, tapasztalatokban, annál alkalmasabban tűzhet ki mentől több czélt az akarat elé. Már pedig minél jobban gazdagodik szellemünk ismeretekben, annál alkalmasabbá válik a czéloknak világosabb felfogására, belátására; annál tudatosabb, észszerűbb lesz az a vágyódás is az akaratban, mely a fölismert, neki megfelelő jó felé törekszik. A neki megfelelő jó felé. Tudniillik nem szükséges föltétlenül, hogy a mi után az akarat törekszik, valósággal jó legyen; elég, ha mi jónak tudjuk. Értelmünk mit tart jónak, mit nem, az akarat szabadságát épen nem érinti. Minthogy a megismerés alapja az akarat működésének, nyilvánvaló, hogy mitőlünk függ, a cselekvő alanytól, megtegyen-e valamit vagy ne. De már az, hogy milyen legyen az akarat működése, azt a jelentkező tárgy, mely indító hatással van az akaratra, dönti el. De nem csak az értelem hat az akarati tevékenység ilyen vagy olyan alakulására, hanem irányító hatással van reá érzéki vágyódásunk is. Ezt is a nevelésnek kell alakítania. Arra kell ugyanis a nevelésnek törekednie, hogy elnyomja a rossz vágyakat, a jellem alakulására káros kívánságokat; vagy, ha a mértéken túl jelentkeznének, bár sem nem alacsonyak, sem nem károsak, le kell szállítani őket a kellő mértékre; ha pedig téves utakon járnak a vágyak, kívánságok, terelje a nevelés helyes irányba. Egy szóval: a nevelés a vágyak körében irtó, fékező, ápoló és teremtő munkát végez a jellemképzés érdekében. Szó sincs róla, az egyéniség is megnyilatkozik a vágyak irányúlásában. Hiszen hogy az egyén valamit jónak vagy kívánságainak megfele-