Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

87 »Magyarország nem volt, hanem lesz!« hangzik a lelkesítés minden irányban Széchenyi István gróf ajkairól, s nyomában az új Magyarország kél fel, nem lassan fokozatos átmenettel halad a régi világból az újba, mint a hogy Széchenyi tervezte, hanem egy csapással, egy lépéssel a középkorból az újkorba lépett a magyar, bámulatára az egész világnak s örömére a művelt nemzeteknek, melyek tárt karokkal fogadták az életrevalóság ezernyi jeleivel díszlő Magyar Nemzetet körükbe. Sok vérnek kellett még elfolyni, hosszú szenvedésekkel teljes éveknek elmúlni, míg végre belátták azt, amit nemzeti történetünk lapjai hirdetnek, hogy mi nem akarjuk a másét, de a magunkét nem engedhetjük, mert élni akarunk, hogy küldetésünknek, hivatásunknak megfelelhessünk. Huszonkilencz éve mindössze annak, hogy nemzetünk a legalkotmányosabb apostoli király, dicsőn uralkodó /. Ferencz József uralkodása alatt önmaga intézi saját sorsát, s e rövid idő elég volt arra, hogy századok mulasztásait nagyrészt pótoljuk, s a béke alkotásaiban versenyre keljünk a nagy nemzetekkel. Magasan lobogott ezer évvel ezelőtt az áldozati oltárok tüze szerte e hazában mindenfelé, öröm és hála jeléül annak, hogy az eddig hontalan magyar nép állandó hazát szerzett. Volt már miért élni, miért munkálkodni s miért lelkesülni! Az édes anyák a haza sz. képével virrasztottak gyermekeik felett, annak dicsőségét szőtték álmaik közé, annak szereretét hagyományozták legdrágább örökség gyanánt gyermekeiknek. Volt már a magyarnak drága kincse, a miért szenvedni, áldozni, meghalni oly édes azon tudatban, hogy csak így virúlhat, csak így maradhat fenn a maga egészében a magyarok hazája. A dicsőség soha nem halványuló sugára övezi ezer éves történetünkben a magyar nő alakját; ők hatványozták a férfi kar erejét, hogy csodákat műveljen a viharok közepette, ők édesítették meg az apák életét, midőn nemcsak véröket vitték át gyermekeik ereibe, hanem hazafias lelköket, szellemöket is beléjök lehelték, beléjök nevelték. Ne feledjék mélyen tisztelt Hölgyeim! hogy a külső szépségnek, melyet az ősöktől örököltek, soha nem hervadó báját a hazaszeretetnek az a sz. lelkesedése adja meg, melynek apostolaivá az Isten önöket alkotta. Ma, ezer év után, ugyanazon földön, melyet őseink vérökkel szereztek, s ezer év alatt vérökkel annyiszor áztattak, mutattuk be az egek Urának a hála áldozatot, hogy annyi balszerencse közt s oly sok viszály után nemcsak fenntartotta hazánkat s megőrzött minket, hanem ezernyi áldásával biztos zálogát nyújtja számunkra egy szebb jövőnek. Legyünk rajta minden erőnkből mélyen tisztelt Hallgatóság! és kedves Ifjak ! hogy Isten végtelen kegyelmét hazánk megvédése és fenntartása körűi jövőben is kiérdemeljük. Ápoljuk s növeljük a hazaszerete-