Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895
83 hatalma, befolyása szerzett békét a világegyházban; nyelve az európai politikai életnek szükséges eszköze volt. És mégis, — épen akkor, midőn nemzetünk a nyugoti nagy népekkel versenyez, midőn keleti helyett középeurópai állam törekszik lenni, akkor áll be számára a megpróbáltatás hosszú korszaka, élet-halálharcz, melyet a határain megjelent, s egész Európát leigázással fenyegető török hatalommal vív. A barbarok soha nem fogyó százezrei rontanak hazánkra, hogy a keleti császárság megdöntése után, a halálra itélt Európa testén keresztül fogjanak kezet Spanyolországban uralkodó testvéreikkel. De az isteni Gondviselés, midőn nemzetünket Európa keleti kapuja elé állítá, hogy legyen őre a nyugoti műveltségnek, gyűlölje a szolgaságot, lelkesüljön az emberiség legdrágább kincseért a szabadságért: időről-időre hősöket támasztott körében, kik magasztos hivatása betöltéséhez segítsék. Sz. István, sz. László, Könyves Kálmán, IV. Béla s N. Lajos után ily gondviselésszerű fia volt nemzetünknek Hunyadi János, ki személyében egymaga öszpontosítá a magyar nép összes erényeit, s hadi pályáján a magyar fegyverek legdicsőbb babérait aratta a törökök ellen. Fényes alakja annál kimagaslóbb, mert kortársai önérdekből s hatalomvágyból nemcsak nem támogatták, de a haza ellenségei számát növelték. Európa bámulta, csodálta Hunyadiban a kereszténység hősét s a magyar fegyverek diadalait, de érzéketlen maradt mindvégig Hunyadi kéréseivel szemben ; nem támogatták, magára hagyták s így nem sikerült a törököt Európából kiűznie. Hunyadi törvénytisztelete s rendületlen hazaszeretete, melytől a legnagyobb sérelmek sem voltak képesek soha eltántorítani ; lebegjen előttünk termékenyítő példakép. Tanuljuk meg példájából a hatalom ellen, ha az ország romlására tör, a törvény erejével küzdeni ; de legyünk készen példájára vagyonunkat, életünket és vérünket a haza oltárán feláldozni. Csak ha nemzeti erényeink, melyek a nagy ősök példáiban megtestesítve állnak szemeink előtt, a közélet pályáján újból és újból kihajtanak, s a társadalom minden rétegében érvényesülnek, csak akkor várhatjuk nemzetünk megerősödését s bízhatunk gondviselésszerű hivatásának a második ezer esztendőre is szóló jelentőségében. Mint az ég villámlásánál lehunyjuk szemeinket, hogy vallásos áhítattal, imádással hajoljunk meg az Isten mindenhatósága előtt, úgy záródnak le önként szemcink Mátyás király vakító fénynyel telt uralkodásának emlékeinél, azt gondolva, hogy ha így szemléljük Mátyás világra szóló alakját, ezzel talán meghosszabbíthatjuk nemzeti dicsőségünk, fájdalom! oly rövid idejét. Mily csalódás! és mégis jól esik lelkünknek, a képzelet szárnyain századokkal visszamenve, látni az igazságos királyt, mint védi meg az elnyomottakat az önző nagyok ellen, s mint érezteti haragját a törvényt kijátszani akaró hatalmasokkal. A későbbi századok nyomorú6*
