Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

80 és a folytonos háborúk által táplált nyers erkölcsök mellett is féken tartani, csak a korlátlan hatalom rettegett önkényének, vagy a mindenki által elismert és tisztelt szellemi fensőség hódító tekintélyének lehet.« »Árpád a hatalommal, melyet a törzsfőnökök az ő kezeibe letettek, soha vissza nem élt. Ha ő diadalai fényétől elvakítva, a korlátlan hatalom csábító ingerétől elhagyja magát ragadtatni, ha hatalmát arra használja, hogy a törvényt, mely minden állam éltető lelke, megszegve — magát a nemzet első tisztje helyett annak urává emelje: talán több nemzetet bírt volna önkénye vasvesszeje alá hajtani, de hódításaiból nemzetének maradandó hazája, az önálló Magyarország bizonyosan fel nem épült volna soha. Büszkén sorolhatjuk Árpádot, a honalapító fejedelmet, kora legnagyobb férfiai közé, ki nagyszerű hivatásának legméltóbb betöltésével Európa történelmére maradandó hatást gyakorolt, s nevének, míg magyar él — örök emléket alkotott.« Száz év múlt el, mióta őseink Európában a Kárpátok tövénél allandó hazával dicsekedhettek; e száz év alatt fél világ lett ellenségünkké, mely csak az alkalmat leste, hogy a magyarok megsemmisítésével fizesse vissza e harczias nép által Európa összes népeinél okozott szenvedéseket. Attila világbirodalma megdűlt, az avarok rettegett népe eltűnt, mielőtt az emberiség javára valami maradandót hoztak volna létre. Az imádandó isteni Gondviselés a maroknyi magyar népről, nemzetünkről máskép határozott. »Fakadjon számára az élet forrása, hangzott az isteni határozat, táplálja s erősítse az a magyar népet mindaddig, míg hazaszeretete s politikai érettsége, harczi erényei s szívóssága erős államot tudnak alkotni maguk körében, megvédik nyugoti szomszédaikat a Keletről jövő viharokkal szemben, s a békés foglalkozás ezer meg ezer nemével előkelő helyet és tiszteletet képesek maguknak biztosítani a többi népek sorában.* Ez lőn gondviselésszerű hivatása a magyarnak azon időtől, midőn fejedelmi vezérének, Istvánnak példájára s tanítására szakít a pogánysággal, felveszi a keresztséget, s első apostoli és sz. királyának vezetése alatt beilleszkedik a nyugati művelt államok közé. Mily csodás változás a nemzet körében! fejedelmei eddig a harcztéren keresték s találták dicsőségöket, sz. István a térítés s az egyház szervezése mellett a polgári s politikai életnek, — a kereszténységnek megfelelő alapon való felépítésével s új szellemi és erkölcsi világ és műveltség megalkotásával szerzett magának idehaza és a világtörténelemben egyaránt halhatatlan nevet. A sz. korona, melyet az egyház feje II. Sylveszter pápa oly örömmel és készséggel küldött Istvánnak, nemcsak dicssugárral övezé s övezi 900 év óta a legelső magyar embert, hanem alkotmányos jogainak, sza-