Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

83 április hó 26-án. Fcnyes és szép napja volt ez nemcsak a körnek, hanem az egész intézetnek. Róla más helyen számol be az önképzőkör lelkes, tudós vezetője, Török Konstant tanár. Május 2-ikán újabb ünnepet ült az intézet. A millennium emlékére, a nagy közönség belevonásával, 3 tölgyfát ültetett Árpád, Sz. István és I. Ferencz József nevére. A magas tanügyi kormány által a tanintézeteknél országosan elrendelt emlékünnep május 9-én volt. Az ünnepélyt hálaadó istentisztelet nyitotta meg, melyet az igazgató tartott. Ezután az intézet feldíszített tornatermében gyűlt egybe az ifjúság. Megjelent az ünnepségen a városi tanács, a kir. járásbíróság képviselete, az érseki biztos úr, a honvédparancsnokság és egyéb hatóságok: számos női és férfi előkelő közönség. Az ünnepség fényét képezte Ledniczky Ipoly tanár nagyhatású lelkes beszéde »A magyar nemzet gondviselésszerű hivatásáról a lefolyt ezer év alatt.« A beszéd teljes szövegében így hangzott: Sokáig gondolkoztam mélyen tisztelt I lallgatóság! és kedves Ifjak! azon, miként kezdjem mai előadásomat, hogy állami életünk ezer éves fennálásának emlékünnepélyéhez méltó és maradandó érzelmeket kelthessek önök szívében, mely így alkalmas talajjá váljék minden szépnek, jónak és nemesnek nemcsak pillanatnyi befogadására, hanem meddőséget soha nem ismerő termőföldjévé az önfeláldozó hazaszeretetnek. Midőn e felett elmélkedtem, — eszembe jutottak Kalocsa nagynevű érsekének, Lonovicsnak szavai, ki egyik művében így nyilatkozik: »A történeti eseményeknél csak a rideg tény az embereké, annak az emberiség javára szolgáló eredménye pedig az isteni Gondviselés sz. műve; — s igen csalatkoznánk, ha azt hinnők, hogy a históriát emberek csinálják. Ok ennél csak napszámosok; ott ülnek ugyan ők annak szövőszékénél, azonban amint újjaik között a fonálszálak kelmévé alakúinak, abba egy láthatatlan kéz illeszti be azon képeket, melyek a szövet formáját, becsét és értékét teszik.* E fenséges gondolat az igazság ellenállhatatlan erejével ragadta meg elmémet s egész valómat, e percztől kezdve nem láttam magam előtt mást, mint egy óriási szőnyeget, melyen nemzetünk milliói és milliói ezer év óta dolgoznak. Kíváncsiak, milyen eredménynyel ? Hála a Magyarok Istenének! ama láthatatlan kéz, az isteni Gondviselés — csodásabbnál csodásabb szépségű, becsű és értékű képeket helyezett a nemzetünk keze alatt készülő óriás kelmébe, nyilvánvalóvá tevén ez által, hogy e nemzet napszámosai előtte kedves dolgot, az emberiség nagy része pedig üdvös munkát végeznek. Helyes és bölcs intézkedés a nemzet részéről, hogy őseink iránti tisztelet és ragaszkodás erősítésére, jellemök és munkabíró képességök felismerésére, elsajátítására, vérrel szerzett s ezzel annyiszor áztatott ha-