Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

21 szerető lelke egész tartalmát. Vizsgálódik: mi is hát az, a mi annyi gyönyörűséget szerez az úri nép között ? Igazán gyönyörűség-e ? A lelket felüdíti, boldogítja ? S mikor ezt keresi, szeme sír, ajka mosolyog. »Hová futsz, Jantsika ! falusi lakásból ? Ne szaladj ártatlan, tsendes mulatságtól. Úgy mond, barom lettem a' magányosságtól, Városba szaladok ez unatkozástól.« (K. H. 97.) És azután nekikap. Leírja a város nyújtotta kellemességeket. Ünnep, bál, játék, gyakori vendégség, mulató társak, válogatott szépségek: ezek a városi örömek lorrásai! Ue lásd csak az örömet, melyet ama kellemességek fakasztanak! Nagy úrnál eszel. Beérsz, ajtót tárnak előtted; szépen fogadnak. Szinte megfúlsz belé, úgy magához szorít a gazda. Nagy társaság együtt, pimpósan neki öltözve. A házi asszony királyi méltósággal ül Soffáján; téged is bemutatnak neki. Azután elvegyűlhetsz a barátságos társaságban. De milyen barátságos ?! Itt kártyázó társaság ül együtt. Nézd, az egyik mint izeg-mozog mert nem jó kártyát kapott; a másik szinte ledől székéből haragjában, hogy máshová tévedt a kártyája . . . Pénz-halmaz az asztalon kiki csakúgy szórja jó remény fejében; egyik vagyonát veszti, másik jószágot vehet a nyert összegen; egyik örül, másik káromkodik, morog haragjában. Hol az egyetértő, jó szívű, víg barátság? Talán ama nagy társaságban, mely dús asztalnál öli az időt! Mily nagy vigaság! Mindenik óvakodik derűit arczot mutatni, víg szóra nyitni meg ajakát. Mintha ellenségei volnának egymásnak Pompás fényűző társaság emez: csillog a sok szépségen a sok drágaság : de hol a vigalom, hol a mosoly az arczokon, mely kedvre deríthetne? .... De íme, megtörik a csend. A néma hallgatás, mely előbb nyomasztóan űlt az ajkakon, érdekes, figyelemkeltő beszélgetésre fordúl Igen, előkerül pap, minister, katona, és sok más egyéb. Majd gyönyörű énekre kezdenek: váltig járja a dicséret, és mindenki únja. Megcsendül a muzsika azomban. Franczia, angol, lengyel és sok, másféle táncznem előkerül : mily élvezetesen lehet mulatni! »Kerékben forognak, némák, midőn járják, Végre únatkozván, ezt is abban hagyják, Leülnek, egymásnak titkait suttogják (K. Pl. 105.) S ez így tart virradatig: azután szétoszlik a társaság, s mint kinek