Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

11 S kérik a költőt, bocsássa világgá írásait, mert különben kitörlik nevét a poéták közül. »Mondd meg barátomnak, annak az észtengernek, vagy Nilusnak — így ír Bessenyei — hogy öntsön ki már egyszer árkából is, 's tegye termékenyebbé a magyar Egyptomot.« (Bess. társ. 19. 1.) A milyen őszinte a szeretet Orczyban a lelkes magyar testőrök, a nemzeti műveltség fáradhatatlan apostolai iránt, épen oly igaz a vonzódás is ezek részéről hozzája, ép oly önkéntelen az adózás is szellemének. Megengedem, hogy tisztesség-számba is vehetjük, de az érzés igazságát mégsem tagadhatjuk meg tőle, mikor így ír Bartsai Bessenyeinek : >Am a magyar Lőrintz többet tud Jungéknál, Többet tud igazán Jungnál is magánál; De azért ő vidám, kedves társaságú, Változó, szerelmes 's kedves nyájasságú.« (Bess. társ. 21. 1.) A rokon-lelkek el-messze, a Tarna felé küldik köszöntésöket a nyájas öreg után. »Menyjünk Tarna felé Orczy kunyhójába, Gyönyörű Nimfáknak mulató házába, Emellyük vállunkra Grátziák gazdáját Vigyük, mint Aeneas, attyát 's fiatskáját; Emellyük fel őtet Magyarok láttára, I logy figyelmezzenek mennyei szavára ; Mint mikor még Délos szentelt Templomába Isten fujt szózatot Sibilla szájába. Vagy aggott Sofokles koporsó széllyéről, Sírva írt nem sete feslett erköltséről; Hadd lássák legalább vétkes unokáink, Mire tzéloztanak mostani munkáink.» (Bess. társ. 27. Bartsai Bessenyeinek: 1774.) Visszhangjai az ilyfélék Orczy gondolata világának; az ő szellemében írja Bessenyei: .... Látom, hogy sok bolondok egybe A mit az okosak tsak azt viszik végbe. Minden ember önnön hasznát, ditsősségét Keresi Feláldozza magát a fényes árnyéknak, Bolond voltam én is, mert az előtt hittem, Hogy a nyugodalmat köztünk fellelhetem.