Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

23 benső kibékülést. Athén bízott Spartában, s mielőtt ez visszaadta volna az elfoglalt városokat, Athén szabadon bocsájtá a foglyokat; később kivonja ugyan Sparta az elfoglalt városokból csapatait, de távozása előtt rávette a lakosokat, hogy ne hódoljanak meg Athénnek, mely különben fegyverrel szerezte vissza mindazt, mi a békeszerződés alapján őt illette; de megvetéssel fordult el Spartától s szívesen hallgatott Alkibiadesre, kinek nyughatatlan szelleme háború után sovárogva, Athént az argosi szövetség fejévé iparkodott tenni, hogy így Spartát Peloponnesusban elszigetelten megtámadhassa. Alkibiades szándéka nem maradt titok Sparta előtt s a háborút kikerülni óhajtván, teljhatalmú követeket küldött Athénbe, kik a viszály békés elintézésére Athénnek elégtételt szolgáltassanak. Az ötszázak előtt megjelent spartai követeket a népgyűlés elé utasították, biztosítva őket, hogy békés céljaikat ők támogatják. A népgyűlés megtartása előtt Alkibiades magához hivatá a spartaiakat s figyelmezteté őket, hogy ő a legjobb szándékkal van irányukban; de épen ezért tanácsolja nekik, hogy ne lépjenek fel a népgyűlés előtt, mint teljhatalmú követek, különben a nép túlcsigázott követeléseinek alig tehetnének eleget. A spartaiak hitelt adtak Alkibiades szavainak, s utasítása értelmében léptek fel a népgyűlésen. Képzelhetni a meglepetést, midőn a népgyűlésen Alkibiades volt az első, ki hozzájok azon kérdést intézé, váljon milyen felhatalmazással vannak felruházva; midőn Alkibiades tanácsa szerint csak korlátolt megbízásról szóltak, Alkibiades a nép előtt meggyalázó hazugságról vádolta őket, kik a tanács előtt korlátlan, a nép előtt pedig korlátolt megbízásról szólanak. A követek szó nélkül távoztak a gyűlésből, hol Alkibiades a népet rávette az argosi szövetség elfogadására s a nikiasi béke felbontására. A háború csekély eredménynyel 420-tól kezdve tovább folyt. Két év múlva 418-ban Athén Argossal együtt Mantineánál Agis spartai király részéről vereséget szenved, mire a szövetség felbomlott, s az olygarchák törekvése folytán Argos kibékült Spartával. A demokraták azonban már egy év múlva megbuktatták az olygarchákat s Athénnel szövetkeztek. Athénre nézve szerencsés volt a 416. év, melyben a Kykladok egyik jelentékeny szigetét, Melost meghódította, a dór lakosokat kiirtotta s azt attikai polgárokkal népesíté be. Athénnek, mely eddig tiszteletben tartotta mások jogait, soha eszébe nem jut az eddigi háborúkban semlegességét tisztán megőrizett Melost megtámadni; Alkibiadesé a felelősség, őt illeti a sújtó itélet, melyet e jogtalan eljárás fölött mond a történelem. Ila ily nemzeti becsületet sértő hódításra rá bírta venni hazáját, nincs mit csodálkoznunk, hogy Egesta, Sicilia egyik városa megkeresésére kivitte, hogy Athén egész erejét latba vesse oly ügyért, mely ha sikerül, igaz, Athén sokat nyer, de meghiúsulás esetén mindent veszíthet. 4