Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

12 Boszú és boszú! volt a jelszó, mely alatt Archidamus spartai király 431. év julius havában az Isthmus felé indítá hadseregét, hol a szövetségeseket bevárva, megkezdé a 27 évig tartó peloponnesusi nem háborút, hanem irtó hadjáratot. Fontos világtörténelmi esemény e hadjárat, mert az ókor egyik elsőrendű állama jutott abban tönkre s esett később idegen hódítók zsákmányául. Szerencséje Attikának, hogy a spártaiak, szövetségeseikre várakozva, lassan nyomúitak előre, legalább az ingóságot s az élelmi szereket Athénbe hozhatták a lakosok. Athén, midőn a szövetségesek megjelentek Attika területén, tömve volt emberekkel. Kétségbeesett jajkiáltás tölté be Athént, midőn meghallották, hogy az ellenség nem elégszik meg a házak lerombolásával, hanem a szőlőket s olajfákat gyökerestől tépik, s így megsemmisítik a nép egyik fő jövedelem forrását. Csak nehezen sikerült Perikiesnek a kedélyeket lecsillapítani s a csüggedőket felbátorítani, figyelmeztetvén őket, hogy ez áldozatokra, miután előre megmondotta, el lehettek készülve, de minden kárpótolva lesz gazdagon az ellenség legyőzése után. Athén szárazföldi ereje nem mérkőzhetvén meg a szövetségesek erejével, Perikies 100 hajóból álló hadat, melyhez Korkyra 50-et csatolt, vezetett Peloponnesus partjainak pusztítására, s miután az Attikát megszállva tartó ellenség élelme elfogyott, visszavonult anélkül, hogy egy várost elfoglalt volna. Athén hajóhada elfoglalta Kephallonia szigetét, pusztítá Lokris partjait; hatalmába keríté Thronion városát, Aegina megadta magát, s mert lakóit okozták a háború kitöréseért, az összes lakosságot száműzték, s athénei polgárokat telepítettek a szigetre. A háború könnyebb elviselésére Perikies szövetséget kötött Sitalkes thráciai s Perdikkas macedoni királylyal; rá nem sokára Megarisba ütött s elpusztítá az egész tartományt. 431. év befejeztével Athén ünnepélyes dísztemetésben részesíté elesett honfiait; Perikies isteni szónoklata dicsőíté a hősöket, kik nem a haza közös ellenségén, hanem testvérek fölött vívott győzelmekben estek el. A háború második évében visszatértek a szövetségesek s egész Athén faláig pusztítottak. A fegyveres ellenséget már megszokták az athéneiek, falaik közé vonultak előle; de kétségbeestek azon ellenség előtt, mely a pestis képében a falakon belül támadta ineg őket. Főfájás, nyelv- és torokdaganat, égető szomjúság, ezek voltak a jelenetek, melyek lefolyása alatt a legdurvább kicsapongások közt várták a biztos halált. A baj orvoslására Kos szigetéről meghívott Hippokrates csak enyhíteni, de megszüntetni a vészt nem bírta. Perikies miután a szövetségesek birtokait ismét pusztítá, visszatérésre bírta azokat; de Potidea ellen küldött hadserege, a benne kiütött pestis miatt, roppant veszteséggel térvén vissza, ez annyira elkeseríté a