Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1892
47 Huszonhárom éves buzgó tanári munkásság után, megvált a pályától, melynek annyi fényt és díszt kölcsönzött. 1869-ben a székesfehérvári főgymnasiumban kezdette működését; három év elteltével, egészségi állapota miatt, orvosi tanács folytán, a pécsi főgymnasiumhoz nyert áthelyezést, a hol megszakítással nyolcz évet töltött. Két ízben -— öt évig — volt Zirczen, mint a rendi ujoncz-növendékek tanulmányi vezetője; 1885-ben visszatért a nyilvános tanári pályára, Bajára jött, s hét évet töltött az intézetnél. Most mint apáti titkár s rendi alperjel, a rendi kormány bizalmi állásában munkálkodik. — Barbarics Róbert a pécsi főgymnasiumnál nyert alkalmazást. — Asztalos József világi, tiz esztendeig működött az intézetnél mint rajztanár; 1892. október 1-én Sümegen az államilag segélyezett községi alreáliskolánál mint rendes tanár nyert alkalmazást s így szintén kilépett ezen tanári testület kötelékéből. •— A távozókat újabb erők váltották fel. Visszatért Vass Krizosztom a mennyiségtan és természettan tanára; itt nyert alkalmazást Szántó Kamill a class. philologia s Moóri Rikhard a történelem és latin nyelv okleveles tanára. — De mily imádandó az isteni Gondviselés intézkedése s mily kiszámíthatatlanok az ő útjai, fényesen igazolja Czövek Frigyes rend- és tanártársunk sorsa. Orvosi tanács, saját akarata s a rendfőnök úr kegyes intézkedése nyugodtabb és kényelmesebb állást szemeltek ki számára Zirczen, a rendi növendékek mellett. Megvált a nyilvános tanári pályától, melyet annyira szeretett; elbúcsúzott az ifjúságtól, melynek körében annyi kedves emléket hagyott; elköltözött a városból, hol tanári munkásságban hat évi áldásos időszakot töltött. Az ember tervez, Isten végez. A Gondviselés akaratából neki ismét vissza kellett ide térnie, hogy itt pihenje ki az élet fáradalmait, hogy itt hajtsa fejét örök nyugalomra. Asztalos József tanár eltávozásával ugyanis megüresedett egy tanári állás. 0 örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy visszatérjen oda, honnan fájó szívvel távozott. Október hó 3-ikán már itt volt s átvette tárgyai kezelését. De csakhamar kitűnt, hogy testi szervezete nem bírja a tanárság fárasztó terheit. November hó 3-án influenzába esett. Pár nap múlva ugyan felépült, de betegsége szemmelláthatólag megtörte erejét. Mindazonáltal kötelességét híven teljesítette, óráit rendesen megtartotta s nem engedte, hogy tanártársai helyettesítsék. Végre január hó 14-ikén kimerülten feküdt le ágyába, melyből többé fel nem kelt. A mit orvosi segély, gondos ápolás, gyöngéd figyelem és testvéri szeretet nyújthat, azt mind készséggel nyujtottuk neki. Hiába. Január hó 25-ikén Berényi Dániel apát-plébános úr ellátta a haldoklók szentségeivel. S ez volt utolsó öntudatos ténye. Január 31-én délután 1 1/ i órakor övéi körében «elhunyt visszajöhetlenül». Koporsóját részvét környezte, ravatalát virágok vették körül. Február hó 2-án tettük le az örök nyugalom helyére. Sírját szerény, de csinos emlékkő jelöli, s hantját örökzöld levelekkel a ke-
