Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1892

39 30-án tartott jubileumi ünnepély alapja. A kör ünnepelni akarta a múltat s föl óhajtotta tárni, minő színvonalra emelkedett a jelen. S az ifjúság és a közönség, mely évek hosszú során keresztül szívesen pártolta az egyesületet, bizonyára jótékony érzéssel hagyta el az ünnepélyt. A programm két részből állott. Reggel ünnepélyes «Te Deum»-ban a minden jónak adójához emeltük szívünket, — délután az intézet tornacsarnokában díszgyűlés volt. Az idő kedvezett, s a közönség, a város szinejava teljesen megtöltötte a tágas termet, mely nemzeti és városi zászlókkal, ő felsége a király képével és Tóth Kálmán szobrával volt díszítve. Pont félnégy órakor az ifjúsági énekkar az emelvényre vonúlt s a nemzeti szenvedések emlékezetének megindító dalát, a Kölcsey-Hymnust énekelte. Majd Horváth Cyrill, a kör vezetője lépett föl, vázolva a magyar önképző-kör szerepét, érdemét s az ünnepély mivoltát. Óhajtandó volna t. közönség, — így szólt, — hogy e pillanatban más valaki foglalná el ezt a helyet, olyan ember, ki a szónoki tehetség varázsával le tudná bilincselni hallgatóit s eszméket ébresztene, hangulatokat gerjesztene, a melyek se nem túlságos nagyok, sem nem túlságos kicsinyek a mai alkalomhoz. Mert a helyes utat nem könnyű eltalálni, midőn egyszerű intézmények méltányolása forog szóban, s azt óhajtjuk, hogy a képek, melyeket rajzolunk, igazak, az érzelmek, a melyeket ébresztünk, az ünnep mértékét követők legyenek, — az író könnyen mondhat sokat, vagy könnyen szárazzá válhat. Mégis az állás, a melyet ezzel a körrel szemben elfoglalok, kötelességemmé teszi, hogy szíves figyelmöket és elnézésöket kérjem. Bizonyára, t. k.! senki sem mondhatja, hogy egy-egy iskolai önképzőkör a nagyobb méretű intézmények közé tartozik, noha másrészt sokszor és sokan kevesebbre becsülték őket, mint kellett volna. Szerepök és hatásuk, néha fényesebb és nagyobb szerepök és hatásuk volt a múltban, — s a jelen csöndes munkásságában, ha tán nem is nagy és semmiesetre sem zajos tevékenységüknek szintén megvan a saját haszna. Mint tanár és pedagóg, mint a nemzeti szellem és műveltség fejlődésének igénytelen vizsgálója, részemről megtanúltam ez apró tényezők fontosságának megbecsülését; mint ennek a hazának polgára és szerető fia, mint a magyar nemzeti szellemnek szerény harczosa vonzódom irántuk, a hazafi érzésnek főkép szomorú időkben kitűnt apró fészkei iránt. Igen, t. k.; lépjen elő a múlt és tegyen bizonyságot ez állítás mellett, s legyen, mint kell is, mértéke ez intézmény érdemeinek, forrása érzésünknek és eszmélődésiinknek, s emelje fel ezt az ünnepet az igazi ünnep magaslatára. A tapasztalatokért nem szükség messze mennünk. Lelki szemünk előtt ott áll a múlt század vége és a jelen század eleje. Jóformán puszta