Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890

10 egy eseményt beszél el. a mely én időmben, már Hadrianus uralma alatt« történt. Ugyancsak hivatkozik (II. 7. 1.) a nagy földrengésre, a mely 153 vagy 159-ben történt. Családi viszonyairól kevesett tudunk. O maga sem személyi viszonyairól, sem tanítójáról nem tesz sehol említést, minek oka tán a munka szerkezetében és czéljában keresendő, a melyek nem nyújtottak neki alkalmat arra, hogy magáról is megemlékezzék. Böckh azt mondja, hogy Heródes Attikos, ki Kr. után a II. században született s Athenaeben és Rómában tartott előadásokat, — volt Pausanias tanítója. Ez állítását azzal igazolja, hogy stílusuk hasonló egymáshoz. De az a bökkenő, hogy Heródes Attikosnak semmiféle irata sem maradt, a melylyel Pausaniusunk stílusa összehasonlítható volna. Sokkal valóbbszínű Böckh másik állítása, hogy t. i. Hegesias tanítványa. A stílus hasonlósága ugyanis itt inkább elfogadható; mert a Cicero, Halikarnassosi Dionysios és Theon jellemezte s Dionysios nyújtotta néhány töredék valóban sok hasonlóságot mutat stílus dolgában Pausanias stílusával. A különbség az, hogy az úgynevezett ázsiai stilus Hegesiasnál már meglehetősen kifejlődött, míg Pausanias a stilus kiműveléshez nem igen értett.

1) Pausanias mesterkéletlen pongyola és nagyokat zökkenő előadását nem tarthatjuk valami jeles stílusnak. Jellemző irói sajátossága bizonyos szólásformákban és fordulatokban rejlik. Feltűnő a mondatok használatában, a parenthesisek és anakoluth mondatok iránt való szeretetében, továbbá abban, hogy a gondolatokat sokszor minden összefüggés nélkül, hanyagon sorolja egymás mellé. Megjegyzésre méltó az is, hogy az elöljárókkal nagyon önkényűleg bánik el; pl. az fW-t úgy használja jelentését és mondattani szerepét illetőleg, hogy benne mintegy élő példáját látjuk, mint kezdenek már az ő korában a görög nyelv élő törvényei degenerálódni és kihalni. Könyvének szerkezetéről Lenormant igy nyilatkozik: Könyvét nem kevés művészettel dolgozta ki Pausanias s oly módszerben állította össze, a melyet ma már kevésre becsülhetünk a nélkül, hogy e vélemény által kevesebbre tartanok azon mintákat, a melyeknek utánzását a szerző maga elé tűzte. 2) E munkák közül Herodotosra hivatkozik, ki egyedül jutott el hozzánk. De Pausanias nem lehet Herodotos utánzója általában; mert bár >) Böckh: I)c Pausaniae stilo. Index Icct. Berlin. 182*, kl. Schrift. V. S. 211. Siebelis. I. pracf. p. XVII. XIX; V. S. 296. ff. a) Lenormant: De la maniére de lire Pausanias. Bulletin Archéologique dc l'Athenium Frangais. 1855. Az egész munka. Krüger: Theologumena Pausaniae. Lipsiae. 1860.