Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

63 El gyorsan hát vele! S ha majd a szirtüreg Ölébe zárta már, miként parancsolám: Hagyjátok a magányban, hadd haljon meg ott, Vagy befalazva éljen még néhány napot. S talán egy hang még is megszólalt lelkében, mert, mintha ezt akarná elnémítani s az eshetőleges bűnhődéstől megmenekülni, ismétli a mit már mondott egyszer, hogy ő nem ontja e leány vérét, haláláért tehát bün nem szállhat rá, mert ő »csupán a napvilágtól fosztja meg szemét.« Antigoné a közel halál hatása alatt, különböző érzelmekre gyul. Öröm, fájdalom, keserűség, harag, vegyesen hatják át, a mint szüleire, tettére, örömtelen életére, a világra s az emberekre gondol. Üdvözli sirját, a sziklaboltot, mely övéihez viszi; köztük már helye, mert utolsónak maradt; reméli, hogy szeretőn fogadják, hisz éltükben s holtukban megtett értük mindent. És épen ez okozza halálát, ez, a miért pedig dicséretet kellene kapnia. Mit is tett ő, miért is lázadt föl a törvény ellen ? Testvérét temette el. Ha férje halt volna meg, vagy gyermeke, akkor talán nem szegül a királyi rendelet ellen, mert az elhunyt férj helyett kapna másikat s szülhetne magzata helyett más gyermeket, de más testvért már nem kaphat. Ezért kell néki meghalnia, mint egy gonosztevőnek, »ki férjet még nem ismerék, sem nászi dalt, sem azt az áldást, melyet adnak gyermekek; nem élve, elhagyatva és örömtelen kell most hideg, sötét siromba szállanom!« Hát megérdemelte ő ezt? miért juttaták ide az istenek? melyik törvényüket szegte meg? s egy pillanatra ellenük is fellázad. De csak pillanatra, mert nem hiheti, hogy ez kedves volna az istenek előtt, mit ellenségei tesznek. Érje el hát őket utolsó átka! Kreon elégnek találja már beszédét, büntetéssel fenyegeti az őröket, kik eddig is késlekedtek, ezek tehát elhurczolják foglyukat. Alig távoztak el ezek, a vak Tiresias jós közeledik a királyhoz, mert fontos közlendője van. Ez tisztelettel fogadja s kérdi jötte okát. Veszedelem fenyegeti a várost, mondja a jós, mit abból következtet, hogy midőn madár-vizsgáló székében ült, különös rikoltó hangokat hallott. Hallotta, mint veszekednek a légben a madarak. Ennek okát megtudandó, a tüzet vizsgálta meg az oltáron. De a tűz nem lángolt, a hamu közt pislogott csupán s az áldozatot nem égeté el. Jós tehetségénél fogva kimondja, hogy ennek oka Kreon, ki nem engedi Polynikest eltemetni s a kutyák és madarak ettek húsából, a mi megfertőzteti a várost s az istenek nem fogadják el az áldozatot. Vegye ezt szivére a király s temettesse el a holtat. Kreon megharagszik a jósra, azt hiszi, hogy felbérelték őt Polynikes