Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

47 isteneket, hogy ne küldjenek rájuk veszedelmet azért, mert egy bűnös ember tekintetét eltűrték. Az általános rémület közt Oedipus nyugodtan áll, sőt megörül, mert az ég ujját látja ebben. Az istenek ugyanis kiengesztelésük s az ő megdicsőülésének jeléül égdörgést, villámlást s földrengést jelentettek ki. Gyorsan Theseusért küld, mert halálának ideje itt van s ő egy titkot akar rábizni, azon ajándék titkát, melyet testével nyújt Athennek. Theseus megérkezik, tudakozza a siettetés okát s csudálkozik azon, hogy az emberek ennyire meg vannak rémülve, bár »mindentől félhetünk, ha ily vihart gerjeszt az istenek keze.« Oedipus megmondja kérelme okát: eljött végórája s be kell váltania adott igéretét. Figyelj rám Aegeus fia, s tanuld meg azt Mi városodnak örökös javára lesz. A helyre viszlek nem sokára enmagam, Kalauz nélkül, hol reám vár a halál. De ne födözd föl semmi embernek soha, A sirt, hol nyugszom, sem a tájat, merre van; Mert biztosabb védelmed lesz ez, mint ezer Pajzs, dárda ellenséges szomszédok között. E törhetetlen szent titkot majd megtudod Azon helyen, hová velem jössz egyedül; Mert sem e polgároknak el nem mondhatom, Sem lányaimnak, bármily kedvesek nekem; Őrizd e titkot hiven, és ha élted Végéhez értél, annak add át egyedül, Ki trónodat örökli. Igy menjen tovább Szüntelen. De nem akar több szót vesztegetni, nem is időzhet tovább, sürgetik az istenek jelei, útnak indul. S ő, a vak, kit eddig más vezetett, kinek más irányozta ingadozó lépteit, lesz vezetője követőinek. Elvezeti őket a helyre, hol végzete szerint nyugodni fognak hamvai ezen föld alatt. És, mint a halni váló, elbúcsúzik a napfénytől, mely utoljára érinti arczát, el Theseustól s a polgároktól, kik szívesen fogadták hazájukba és kéri őket a távozóknak a maradókhoz intézni szokott könyörgésével, »gondoljatok reám, ki többé nem leszek,« s a folyton tartó viharban elvonul, követve azoktól, kiket követni szokott. Elvezeti őket azon mélységig, hol Pirithoos és Theseus, leszállva az alvilágba, örök hűséget fogadtak egymásnak, s itt megáll s elvégezteti leányaival azon szertartásokat, melyekben a halottakat szokták részesíteni: megmosdatták tiszta vizben, uj ruhát adtak rá, s