Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

Felkeresi a sphinxet, ki ezt; a talányt adja föl neki: Mi élő lény az, itt az ég alatt: Négy lábú, ámde úgy tetszik neki, Hogy kettőn is, majd hármon is megyen, S a három lábon még sík úton is Gyöngébben jár, mint kettőn máskoron. A válasz igy hangzott: Az ember az, ki élte hajnalán Négy lábon mászkál rövid utjain; Ha az idő kifejté erejét, Felnyúlik termete s két lába van; S midőn a kor lenyomja föld felé, Mint harmadik láb, bot szolgál neki.*) A szörnyeteg legyőzetve leugrott a szikláról a mélybe, s Theba megszabadult. A város ujjong örömében s szabaditójának a kitűzött díjat: meghalt királyuk özvegyét s koronáját átadják. Az elkerülhetetlen végzet, a mindenki számára előre megállapított sors ölte-e meg Laiost? Vagy a maga bűne döntötte meg s nincs praedestinatio s nem is hittek ilyest a görögök? s nem ez húzódik át a I abdakidák történetén, hanem az őket, az egész családot jellemző dacz, elhamarkodottság, hirtelen harag, a üfipt;? Hogy mennyire ment a görögök fatalismusa, vagy jobban mondva, mennyiben nyilvánul a tragikusoknál az ellentét az ember erkölcsi szabadsága s az isteni beavatkozás és előzetes meghatározás (a megmásíthatatlan végzet) közt, még mindig nincs teljesen megvilágítva. Sophoklesnél csak sejthető a sors hatalma, melynek közvetetlen hatása azonban az emberi dolgokra nincs. Laiost semmi esetre sem ily sors ölte meg. Az istenek ellen a vétek, a bűnös kíváncsiság tudni a jövőt, a fenyegető jövő ellenében a dacz, továbbá a gőg: intézni a maga sorsát, emellett a rövidlátóság, az elhamarkodottság, ezek buktatták- meg. Tudta, hogy nem szabad gyermeket kívánnia, még is kívánt, tudta, hogy ha életet ad egy gyermeknek, ez halála lesz, még is életet adott egynek; tehát a szabad elhatározás meg volt. Kiadja a rendeletet gyermeke megölésére s nem győződik meg arról, ha vájjon igazán meghalt-e. Az isteneket maga hívta ki. Es vájjon nem bűnös-e a kíváncsiság tudni a jövőt, mit az istenek jóakarólag rejtenek el az emberek elől ?« 1 la Laios nem kérdi meg Apollót, gyermekét bizonyára *) Elbeszélések a görög tragikus költőkből. Névy. 51. 1.