Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

34 érettség első évei közé esik; ez azon kor, hol a nevelés, melynek virágait és gyümölcseit a közügy ekkor először élvezte, betetőzést nyert. Előkészület volt ez a nyilvános életre. Itt a szó legteljesebb értelmében nem az iskolának, hanem az életnek tanultak, de nem oly értelemben, mintha egy mesterségre, kenyérkereső pályára vagy külön szakszerű hivatásra készültek volna elő, hanem az oktatás anyagául azok a tárgyak szolgáltak, melyek legmegragadóbb jellegűek s a lelki erők teljes kifejlesztésére a legalkalmasabb eszközök. Nem darabolták el a tárgyakat, sem nem ideiglenes czélból művelték, hanem e tekintetben is a harmonikus képzés lebegett szemeik előtt s az élet egyetemes czélja felé törekedtek. A felsőbb nevelés nem szakadt el a megelőző évek ismeretkörétől s megmentette a görög ifjút azon veszélytől, hogy oly ismeretek szerzésében fáradozzon, melyek őt életczéljához közelebb nem vezették vagy pedig csak felületes emberré képezhették. A felsőbb nevelés egész iránya arra szolgált, hogy bevezesse az ifjút az életbe, a hol majd egykor a ha záért önállóan kell munkálnia. A torna és lovagló gyakorlatok, a zenei (szellemi) nevelés, főleg az ékesszólás és bölcselet képezték ezen életkor munkásságának legfőbb tárgyát. A gyakorlati előkészület kora volt ez minden görög ifjúra, mert ők hivatásuknak ismerték a hazáért tenni és munkálni. Számukra a köztörvények Solon parancsa szerint könnyen olvasható betűkkel voltak írva ; ezekből megtanulhatták, mit kell vala tenniök és mit elhagyniok. A bölcs férfiak társaságába vegyültek s tőlök azt sajátították el, hogyan kell illendően beszélniök és helyesen cselekedniök. Eljárhattak a színházba s midőn itt a nevezetes emberek erényeinek vagy fogyatkozásainak érzékeny történetét szemlélték, ezeknek kerülésére, amazoknak követésére buzdultak s ezeken felül a szép ének és fuvola hangjaiban is gyönyörködhettek. S mindazok, kik ifjú korukban különféle gyakorlatok által magukat megedzették, később a város őreivé lettek, hogy annak polgárai élvezhessék a szabadság áldásait. Athenben a vitézi képzés államintézmény volt; iskola az élet számára katonai, vallási és irodalmi jelentőséggel. Azonban nemcsak Athenben, hanem az attikai állam társadalmi és politikai fejlődésének különböző korszakaiban máshol is találkozunk ezen intézménynyel, de sehol sem öltött politikai jelleget. A görög ifjak, kik észszerű tornagyakorlatok által a palaestrákban és gymnasiumokban mindenféle fegyverforgatásba idjekorán begyakoroltattak, a haza védelmére hadi nevelést nyertek. A vitézi képzést tehát úgy tekinthetjük, mint egy állami novitiatust, melynek az volt feladata, hogy ott az ifjak derék honpolgárokká képeztessenek; másrészt hadi iskoláúl tekinthetni, a hol oktatást nyertek úgy a taktikában, mint a táborozás különböző gya-