Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

25 mert ha az ember meg van győződve, hogy nincs oly tökéletlen test, mely gyakorlás által javítható ne volna: hogyan ne lehetne szorgalommal, tökéletesíteni a lelket, mely amannál sokkal magasabban áll ? És a szüléknek kötelességök is volt gyermekeiket nevelni; mert Athenben csak akkor számíthattak a szülék reá, hogy gyermekeik öregségökben táplálni fogják, ha ők gyermekeiket nevelni el nem mulasztották. VIII. Jóllehet a nyilvános nevelés közös, mindazonáltal alkalmazkodnia kell az egyes tanulók természeti képességéhez. Ezen alkalmazkodás nélkül nincs nevelés. Az ilyen nevelés nem fejlesztése, hanem megsemmisítése lenne az egyéni tehetségeknek. Semmi sem állott oly távol a görög szellemtől, mint a szabadságnak lenyiigözése. S minthogy a nevelés épen a szellemet akarja felszabadítani az anyagi természet nyers korlatai alól, épen azért nem hagyhatja figyelmen kivül a természeti képességet és hajlamot, melyek minden egyes ember jellemének kifejlődésére elhatározó befolyással vannak. A görög szellem nem ismerte félre az egyén nagy jelentőségét, s minthogy mindent eszményi oldaláról fogott fel és méltányolt, az egyént is mint aesthetikai obiectumot tekintette. A barbarok szemei előtt megsemmisült az egyén s csak a tömeg jött számításba; nem így a görög nemzetnél. Igaz ugyan, hogy minden görög előtt a haza eszméje lebegett s az állami törvények szabályozták tevékenységét; valamint az is kétségtelen, hogy az ókorban az ember egyedi természete oly körültekintő méltánylásban korántsem részesült, mint ezt a mai paedagogia érvényre emeli, nem különösen Lykurgus államában, hol az ember minden cselekvéseire az állam törvényei voltak irányadók: mégis, a szabadság szeretetéből táplálkozó görög szellemnek az ember egyéniségét tisztelő közfelfogásról leghatalmasabb bizonyítékot szolgáltat az irodalom, művészet és tudomány remek alkotásainak azon nagy sokasága, mely a le nem nyűgözött, egyénileg szabad lángelméknek köszönheti létét, a közbecsülésnek pedig fönmaradását. A mely nép bámulatra kelti az utóvilágot eszményileg szép és magasztos alkotásaival, a megtörhetetlen, következetes jellem mindenkor példányszerű cselekedeteivel: azon népnél az egyéni szabadság nem volt békokba verve, hanem alája volt rendelve egy közös nagy czélnak, a haza eszméjének. Ez fűzte őket össze .... S ha Solonnak a timokratia túlhatalmaskodása miatt nem sikerült az egyénit és az általános emberit elválaszthatatlan egységbe összeforrasztani; ha Aristotcles — a görög lángelmék e lcggyakorlatibb képviselője — fentartandónak véleményezi is a rabszolgaságot: mégis az ő buzgal-