Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 56 — kai léphet közlekedési és társalgási összeköttetésbe, ugy az ez által lét rejött érzelem minősége is a közlekedési viszony különfélesége szerint nagyon különböző; mindenkinek megvaa a maga köszöntő ismerőse, sétakedvencze stb. A társas viszony alapja az ember természetében rejlik ; az ember társas állat, mint mondani szokás. Az egyén «5emélyiségének kifejlődésére és fentartására szükséges a másokkal való érintkezés, mert az ember esze általános ész, műveltsége a történeti fejlődés kifolyása, szerencséje nagy részben örökölt, felmutatható sikereit legtöbbször embertársainak köszöni. Ezen általános indokokhoz, melyek az embert a társaság fölkeresésére ösztönzik, járulnak mint speciális esetek : a tanulásvágy, időtöltés, állásunk tudata, melynél fogva hasonlókkal akarunk érintkezni, de különösen a beszélgetés és segélyezés. A beszélgetés, mint az érzelmek és képzetek kicserélése, kettős szempontból fontos t. i. az adás és elfogadás, a beszélés és hallás szempontjából. Mindegyiknek megvan a maga egyenlő erősségű ingere. Vannak egyének, kik egy perczig sem hallgathatnak, folytonosan beszélnek; mások ellenben örömest hallgatják mások elbeszéléseit; a beszéd ugyanis sajátságos élvezetet nyújt és élvezetet szerez. Ezen érdekeltség a saját beszédnél abban áll, hogy minden érzelem szükségképen megköveteli saját visszahatását, és az önkibeszélés ezen visszahatásnak bizonyos neme. A másik szereplő itt a kölcsönös támogatás. Minden ember még az előljáró is embertársai segélyére és jóakaratára van utalva; minél magasabb a műveltség, minél jobban finomodik az emberiség, annál jobban van utalva minden egyes embertársainak jóindulatára. Beszélgetés és gyámolítás, az érzelem kölcsönös kicserélése és a kölcsönös segélynyújtás testvér fogalmak, mindkettő visszavihetö a szükségesség magasabb egységére. Az érzelem-kicserélés nem csupán mint lecsendesítő eszköz vagy szórakozás kellemes, hanem mint érzelmünk magasabb kiképződésének szükséges nevelési eszköze is. Lényegileg ugy kell éreznünk, mint mások éreznek, s ezen alapszik az önkénytelen és öntudatlan utánzó engedelmesség, a divat, erkölcs, a javítás, tanítás, bizonyítás és a művészet sok faja, melyeknél mindig azt óhajtjuk, hogy ugy érezzenek mások is, amint mi érezünk. Hasonló viszonyok állnak elő a segélyelfogadásnál és segélynyújtásnál is. Midőn segélyt fogadunk el, akkor azon kellemes érzelemben részesülünk, melyet mások éreznek; midőn pedig segélyt nyujtunk, akkor azt, amit mi élvezünk, másokra is ki akarjuk terjeszteni. A makacsság és különmegkivánás, a melyek valami különlegest akarnak, legyen az akár tulajdonvélemény, akár előny, nem döntik meg ezen törvényt, hanem, mint kivételek, megerősítik. A társalgási érzelemnek ezen általános, oly mélyen érzett szükségességén alapszik az, hogy az emberiség nagyobb része nem gouosz, egoistikus, hanem nagyobb részben