Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 25 — örömteli napjai s keblet dagasztó érzelmei legfőbb forrásukat, a testi és lelki erő érzelmében birják, mig a sirhoz közel álló aggkornak nincs nagyobb gyötrelme, mint a gyengeség érzelme. Az erő mértékéül szolgál azon megerőltetés, melybe kerül nekünk a szándékolt mozgás. Az erösebb könnyebben viszi véghez, a gyöngébb kisebb vagy nagyobb fáradtsággal ; könnyűség és nehézség pedig nem egyebek, mint érzelemhangulatok ; a könnyűség kellemes, a nehézség kellemetlen. Az aesthetikai erőérzelem létrejötténél lényeges szerepet az erős érzéki érzelmek játszanak, mert ezek képezik az aesthetikai inger létrejöttének ingerét; az erős érzéki inger megfelelően erős mozgásokat is szabadít fel. E mellett egy másik működés t. i. a mimikai mozgás is érvényesül. Hogy saját erőnket idegen erővel összehasonlíthassuk, e tekintetben más összekötő kapocs nincs mint a mimikai mozgás. Utánozzuk a tüneményt egészben és részleteiben, a hallott zajt, a látott mozgásokat, az eszközölt változásokat, minél erősebb az inger, annál erő sebb az ingerfölösleg, mely a mimikai mozgást feloldja, s annál erösebb s a kellő határok között annál kellemesebb a mozgás-képzetet kővető innervatio-érzelem. Legegyszerűbb eset az, midőn az észrevett mozgás, a mi utánzó mozgásunkkal csaknem egyenlő, pl. ha a favágót, kőfejtőt, cséplőt, működésükben egyenlő mozgásképzetekkel követjük, ekkor megnyugtató innervatio érzelmet nyerünk. Ez azonban aesthetikailag jelentéktelen ; fontosabb aesthetikai ingert szolgáltatnak azon erőtünemények, melyek erőnket nagyban fölülmúlják. De itt is mimikailag innerválunk; ha ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a czélzott eredmény még nem jön létre, ez esetben addig fáradunk, mig mozgásképzetünk megfelel az eredménynek. Természetes, hogy ez nem mindig sikerül, ilyenkor képzetünk a tárgy mögött marad s pedig annál inkább, minél hatalmasabb ez. Midőn azonban erőmet ily mértékben fokozva képzelem, ugyanezt teszem az erőmmel összeköttetésben álló izomérzelemmel is, tehát az erőm képzete lényegileg izomérzelem, s az izomérzelemnek fokozott képzete nem más, mint aesthetikai erőérzelem. E szerint tehát az ingernövekedés nem az érzéki ingerek intensitásában, hanem az általuk felszabadított s az egyén mozgató spharájára gyakorolt visszahatásokban alapszik. Minél erősebbek az izmok, minél jobban vannak kifejlődve és gyakorolva a mozgató idegek, annál erösebb innervat.ióra és mozgási képzetekre van képesítve az egyén, s annálinkább valószínű, hogy az észrevett külső erőtüneményeket kellemes aeslhetikai érzelem fogja követni. Ha pedig teljesen megbénul képzetünk, akkor itt is, mint más érzelemnemnél beáll a tehetetlenség és túlingereltség kínos érzelme. Miből látható az, hogy az aesthetikai eröérzelem a legmélyebben nyúlik be a szerves élet lényegébe. Mindezek után az aesthetikai érzelmekről általában a következő-