Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 21 — tűnik fel és az alapszín complementaris színe felé közeledik ; és ezen átváltoztató képesség annál feltűnőbb, minél kevésbbé telített a szin. Ezekből kitűnik, hogy minden szénnél megvan azon törekvés, hogy coniplementaris szinét előidézze, mely törekvés complementaris utóképek előidézésében is szokott nyilvánulni. A complementaris utóképek keletkezésénél subiectiv okok, azaz az ingerelt idegszerv tulajdonságán alapuló okok játszanak nagy szerepet, de épen nem következik az, hogy a fény obiectiv hullám hosszának semmi befolyása sem volna a színharmónia létesitésében. Valamint a fény jelenlegi elmélete szerint a világitó test reális obiectiv tulajdonsága az, hogy rezgést végez és ezen rezgés mint különböző hosszúságú és rezgésű hullámok a gömbsugarak minden lehetséges irányában terjednek el; úgy a fénysugarak azon tulajdonsággal bírnak, hogy találkozásuk alkalmával egymást elősegítik vagy gátolják és pedig elősegitik oly értelemben, hogy minden sugárnem a másik ellenében rezgési sebességét fentartja, és gátolják az által, hogy egyik hullámmozgás a másikat neki ellentétes értelemben megváltoztatja. Tekintetbe véve az egymást fehérre kiegészítő szinek rezgéseit, itt is, mint a hangoknál, bizonyos közép különbségi arányt találunk, mely létesiti a kellemes érzelmit, igy pl. a vörös szin rezgési száma másodperczenkint 456 billió, zöldes kéké 600 billió, a különbség 144 billió; hasonlóan a narancs és kék közt 168 billió, a sárga és indigó közt 196, a sárgás zöld és ibolya közt 232 billió rezgés a különbség. — Valamint a hangoknál a különféleség igen kicsiny vagy igen nagy foka kellemetlen, és bizony közép adja a harmónia kellemes érzelmét, ugy itt is az igen kicsiny vagy igen nagy rezgés különbségnél a szinek disharmoniája keletkezik, s csak a közép különbségnél találjuk fel a harmóniát. A szinek azon törekvése, hogy complementaris szineiket felkeltik és más szineket ezen irányban megváltoztatnak, analogonját birja a hangok resonantiájában, melynél fogva egy rezgő húr pl. egy másikat hasonló rezgésre képes hozni. Mindazonáltal a kettő között különbség van ; lényeges különbség az, hogy a szinek ismét egyszerű színekké keverhetők, mig két különböző hang soha sem ad egyszerű hangot, hanem harmonikus vagy disharmonikus két hang zöngését; két szin ellenben keverve vagy fehéret ad, mely érzéklésünkre nézve szintén egyszerű szin, vagy ha Közelebb állnak egymáshoz, mint complementaris szineik, a köztük levő szint, vagv ha távolabb állnak, egy nagyobb törékenységfi szint hoznak létre. Eme keverési arányok arra engednek következtetni, hogy a színeket keverék-színek gyanánt tekintsük. Ezen sejtelmet támogatni látszik azon körülmény, hogy a többé-kevésbbé utánozható szinek közül, a bibor-vörös oly szin, mely nem fordul elő a spectrumban, de előállítható vörös és ibolya keverése által. Iíogy minő