Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

II. Aesthetikaí érzelmek. Aesthetikai érzelmek alatt azokat értjük, melyek eredetüketa szemlé­letek, észrevételek s képzetek kiképzésének köszönik. Ezen alap legjob­ban elkülöníti érzelmeink ezen osztályát egyrészt az érzéki érzelmektől, melyek elemi érzékleteken nyugosznak, és az értelmiektől, melyek gon­dolkodásból erednek. Az aesthetikai érzelmek száma és különfélesége ezen szűkebb értelemben is igen nagy. Valamennyi érzék szolgáltat több­kevesebb anyagot az aesthetikai érzelmekhez; a szem és a fül a szinek és hangok harmóniáját, az alsóbb érzékek a hely és idő, a rhythmus, sy­metria és alak érzelmeit. Mindeme érzelmek nem egyszerűek, hanem vannak köztük olyanok, melyek két vagy több egyszerű érzelem egy­máshoz való viszonyán alapulnak. Fődolog tehát kimutatni, minden egyes esetben az összetevőket és a módot, miként jött létre belölök az új ér­zelem. Tekintsük először az összhangot. 1) A hangok harmóniája. Harmónia és disharmonia s a teljesen nem ugyanazon értelmű con­sonantia és dissonantia több hangnak együttes zengésénél előálló viszo­nyokon alapulnak. Azon körülmény, hogy valamennyi hangébresztő alap­hangjához mellékzöngék járulnak, nagyon megnehezíti a harmoniaér­zelein lényegének s alapjának meghatározását. Consonansnak nevezünk két hangot, melyeknek hullámsorai találkozás alkalmával egymást erősí­tik, dissonansok pedig azok, melyeknek hullámsorai egymást időnkint félbeszakítják s ez által szüneteket, lebegéseket hoznak létre. A harmó­nia és disharmonia fogalmai a fentebbiekkel többször fölcseréltetnek, és Helmholtz a kettőt azonosnak is mondja, midőn a harmóniát lebegések nélküli hangok összezöngésének állítja. Ha tehát Helmholtz szerint a har-

Next

/
Oldalképek
Tartalom