Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

- 14 — szerű hatályossági fokozatok, melyek pedig legjobban elkülönítik az érzelmek minőségét, épen nem hozhatnának létre érzelmet, és a nagy szélsőségek volnának az érzelmek létesítői, holott bizonyos az, hogy épen az igen nagy vagy igen kicsiny fokozatok létesítik a kellemetlen érzelmeket. De a tapasztalás is eléggé igazolja, hogy a qualitás az, mely az érzelmek felfogásánál szerepel; igy p. o. más azon kellemetlen, melyet a keserű, és más az, melyet a savanyú iznél érezünk; épen igy azon kellemes érzés, melyet valamely tiszta kék szinnél érezünk, különbözik attól, melyet a vörösnél érzéklünk. Idejárul, hogy nem vagyunk képesek az egyszerű „vörös" „édes" s ezekhez hasonló érzelmeket reánk nézve közönbös qualitásokra szétbontani. 1) ízlés és szaglás, Hogy az érzéklési mód az ő érzelmi jellegét csakugyan magával hordja, arról legjobban meggyőz bennünket a két alsó vagyis úgynevezett chemiai érzék, az izlés és szaglás. Az édes, keserű, savanyú, sós, fémes érzelmek oly különböző jellegűek, hogy az általuk keltett kellemes vagy kellemetlen behatások semmi körülmény között sem magyarázhatók a hatályossági fokozatból,'; az édes édes marad akár kellemes, akár undort ébresztő legyen; ugj^anez áll a többi ízről is. — A felhozott izek szembetűnő külőnféleséget mutatnak ugyan, de azért távol ál" lünk attól, hogy valamennyi izt a fentebbiek combinatióiból le tudnánk származtatni, igy p. o. a húslé ize, a tej, a kávé ize olyanok, melyek a fentebbi izléscategoriák által ki nem fejezhetők; ha azt mondjuk, hogy a húslé savankás, gyengén sós, ezek és egyéb járulékok elégtelenek a húslé izének teljes jellemzésére. De ha nem lehetséges az iznél egyes föizekből a többit leszármaztatni, még kevésbbé lehetséges ez a szagnál. Még az izlés érzékénél legalább lehet felállítani bizonyos számú főizt, ez a szagnál lehetetlen, mert ezen érzék érzékletei teljesen egyediek; minden szagos anyagnak megvan a maga speciális, a többi szaggal össze nem hasonlítható szaga. De más szempontból is különböznek egymástól az iz és a szag, különben annyira rokon érzékek. A felhozott föizek ugyanis egymásközt igen finom és pedig széles határok közt mozgó átmeneti skálát képeznek, az egészen'keserű concentrált chinin iztöl az alig észrevehető kesernyés sörig, igen sok észrevehető fokozat van: a szagoknál ellenben ily fokozatot nem találunk. Nehéz itt valami határozottat mondani, mert épen a szaganyagok azok, melyek végtelen csekély mennyiségüknél fogva kísérletezés alá nem vonhatók. A hatályossági skála ezen rendet-