Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882

— fi — II. És tagadhatatlan, e kérdés minden időben foglalkoztatá az emberi szellemet. Az emberiségnek bár nem legrégibb, de legmegbízhatóbb okmányai, Mózesnek könyvei, és a vele karöltve járó keresztény világnézlet azon hitben lelt boldogító megnyugvást, hogy az ember magának Istennek alkotása, s a teremtőtől nyert méltósága és kiváltságos helyzeténél fogva minden egyébb létező felett magasan áll. És e világnézlet közös birtokát képezi az ókor minden kultur népének. Az indek védái, a perzsák avestája, Babylon és Assyria ékirásai, Egyiptom papirustekercsei

1) Istenkeze alkotásának tekintik és hirdetik az embert. E hit, e meggyőződés minden ellenmondás nélkül teljes érvényben volt a legújabb időkig. Azonban a természettudományok fejlődése, az őslénytani ismeretek bővülése, a bonetannak előhaladása a 18-ik század második felétől kezdve egy uj véleményt vetett fölszinre, mely a réginek teljesen ellentétese, s mely az embert többé nem Isten alkotásának, hanem a természeti erők működése eredményének vallja; s mely szerint az ember nem foglal el kiváltságos helyet a lények sorozatában, nem képez önálló, amazoktól egészen különálló, azok felett álló országot, hanem a szervesek, illetve az állati lények láncolatának utolsó legfejlettebb szeme, ki mérhetlen idők lefolyása alatt, különböző föltélelek és körülmények közbejötte által az állatok rendjéből természetes fejlődés útján nyerte eredését. Az ember is tehát egy az állatok közül, melyekben saját vérrokonait, saját csontját és vérét tartozik felismerni. E véleményt, melyet eleinte csak egyszerűen kimondták, századunk második felében jeles természettudósok felkarolván, éles értelemmel s a tények egész tengerével törekedtek beigazolni, mindinkább kisebbítvén azon űrt, mely az ember s az állatvilág között áll, úgy hogy a jelenben az embernek az állattól való eredése mint bevégzett természettudományi igazság a tanuló könyvek tételei közé beiktattatott.

2) Mielőtt ezen uj tanításról bármely irányban is véleményt mondanánk, röviden előre bocsátjuk a jelesebb férfiak nézeteit, kik az emberi eredés kérdésének megfejtése körül fáradoztak. III. Az embernek átváltozás által állatokból való eredését legelőször a régi görög bölcs, a miletusi Anaximander tanitotta, ki Krisztus sz. e. a hetedik században, tehát nem sokkal Thales után élt. Szerinte minden állat, az ember is eredetileg vizi állat volt, melyből átváltozás útján fejlődött ki.

3) 1) Fischer Heidenthum u. Offenbarung. Mainz 1878. 30, 117, 119, 201, 324 1. 2) Thomé-Paszlavszky. Az állattan kézikönyve. Budapest. 1875. 125. 1. jegyzet. Ernst v. Baer, Stiidieu aus dem Gebiete der Naturwiss. Petersburg. 1876. 253. 1.