Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882

.'». §. Az é I ö ember. A KISFEJÜSÉG. I. Az őskorú antliropologia terén tett kutatásaink azon eredményre vezettek, liogy őseink semmi tekintetben nem tanúsítanak közeledést az állatvilághoz, hanem testileg és szellemileg hozzánk hasonló tökéletes emberek. Azért az őskorú embertannak legavatottabb képviselői, még azok is, kik az állati eredést tartják, mint Huxley, nem kételkednek elismerni, hogy az ember és állatvilág között az összekötő kapocs teljesen hiányzik. Ez okból Vogt Károly s utána mások a jelenre vetik ügyelő tekintetüket, s az élő emberek közt keresik azon egyéneket, kik azon tátongó űrt áthidalják. S mivel az ép egészséges emberi szervezet e közvetítő alakokat egyáltalán nem szolgáltatja, Vogt a kóros képződményekhez fordul s ezekben keresi s véli megtalálni a majom s ember között álló lényt. „Hol szabályosan képződött alakok bennünket cserben hagynak, ott a beteges alakokhoz fordulhatunk, melyek itt ott sajátságos viszonyok közt fordulnak elő. Itt gazdagon arathatunk. Nem félek kimondani, hogy a kisfejűek, a született idióták oly tökéletes sort szolgáltatnak a majomtól az emberig, a minő csak kívánható. Minden eddig megvizsgált inicrocephalnak agyveleje melső részeiben határozottan az emberszabású majmokhoz való hasonlatosságot mutat. Hátsó részeiben a rnicrocephal agy a majomtypus alá sülyed. A kis agyat a hátsó karély nem födi el teljesen, széle hátul többé kevésbé kinyúlik, mig a kisagy valamennyi majomnál el van födve. Az idiót, melv az emberből visszafeléképződött, fejlődésében átmeneti fokon megállapodott lény, közelebb áll a majomhoz, mint nemzőjéhez."

1) Ugy látszik, Darwin is e nézethez hajol, midőn mondja: hogy a rnicrocephal idióta egyszerű agyveleje a mennyiben a majoméhoz hasonlít, visszaütésnek atavismus — mondható.

2) 1) Vogt. Vorlesuugen. 1. 246. 211. 2ti. I. 2) Darwin. Abstammung. T. 47. 1.