Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882
— 2 (J — szabású majmoknál kimutassa. De amint más búvárok kimutatták az egész felfogás téves volt. Én bebizonyíthatom mondja tovább Virehow^ hogy a sipcsontnak eme sajátszerű alakja egy majomnál sem fordul elő. Bárminő feltűnő legyen is, de mégsem majoini jellemvonás. De még azt sem mondhatnám, hogy ez egyátalában alsóbb rendű fejlődésnek volna a jele. Virehow Transkaukáziában 3, 4-ik Kr. u. századbeli temetőkben, nemkülönben a trójai 'ásatásokban talált platyenemikus sipcsontokat oly tárgyak kíséretében, melyek bizonyságot tesznek; miszerint azon népségek, melyekt il e sipcsontok eredtek, a békés művészetben járatosak voltak, a műiparhoz értettek, s hogy egyátalán a művelődés nyitva állt előttük. Mihez hozzáadhatjuk, hogy a Topinard által a párizsi Saint-Marcel és Saint(J ormain des Pres temetőkből kiásott 200 sipesont között, melyek a negyediktől a tizedik századig terjedő időszakból valók, 5-25 százalék platycnemiás volt, 14 százalék pedig közeledett e rendellenesség felé. Tehát ama kérdésre jövünk folytatja Virehow, vájjon nem lehetséges-e, hogy egy ilyen laposra nyomott sipesont az életmódnak egy különös neme által jő létre? nevezetesen pedig azon nyomás által, melyet az illető izmok a csontra gyakorolnak? Ha egy népség mindig egyformán élt, mindig ugyanazon mozgási tevékenységet hajtotta végre, valóban igen különös dolognak kellene közbejátszani, hogy bizonyos behatások létre ne jöhessenek. Vájjon tehát a platycnemia, a helyett hogy az alsórangúságuak jele v^olna, nem inkább a túlságosan kifejlett izomhatásnak-e a jele ? Vájjon eme platycnemiás emberek nem voltak-e a legedzettebb gyorsfutók, nomádok, pásztorok, vagy más efféle emberek? Én jelen pillanatban csak azon hitemnek adok kifejezést, hogy valószínűnek tartom, miszerint e platycnemia minden oly népnél kifejlődik, melynél az illető izomtevékenység nagy mértékben s egyoldalúlag hajtatik végre. 1) Virchowwal egyértelmflleg Dawkins is kijelenti, miszerint a platycnemia nem tartható sem fajtajellegnek, sem majomszerű képződésnek, hanem valószínűleg összefügg a lábnak szabadabb mozgásával és alkalmazkodási képességével azon embereknél, kiknek lábai nem valának cipőbe vagy egyébb mezbe szorítva; s kik egyidejűleg kényszerítve valának a zordon, barátságtalan, erdős vagy hegyes vidékeken, hol a vadászat a mászásban s egyébként is a legnagyobb ügyességet igényelte, rendkívül tevékeny életet élni. 2) A platycnemia okát illetőleg ép igy nyilatkozik Topinard is. 3) Virehow beszéde. L. a Természettud. Közlöny. 1882. 154. s köv. 1. 2) Dawkins. 140. 151. 1. 3) Topinard. 513. 1.
