Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882

még manapság is találhatunk példányokat, melyek emberi méltóságra egy művelt gorillával vagy simpánszszal nem vetekedhetnek. A rendkiviili hasonlatosságnál fogva továbbá, mely a gyapjashajú ember (pápua, hottentott, kaffer, néger) s a legfelső ember-majom között van, csekély képzelő tehetségre vart szükségünk, hogy a kettő között egy közvetítő középalakot, s ebben a gyanítható ősember vagy majomembernek körülbelül való képét megalkossuk. Koponya alakra igen hosszú fejű és prognáth volt, haja gyapjas, bőrszíne sötét, barnás. Egész testének szorosságé sűrűbb volt, mint minden most élő embernél, a karok aránylag hosszabbak s erősebbek, a lábszárak rövidebbek s vékonyabbak, egészen fejletlen ikrákkal, járása félig egyenes, erősen hajlott térdekkel.

1) A családfának utolsó fokán az ember áll; a valódi ember, ki az állati hangnyelvnek tagolt beszédnyelvvé való lassú képződése által fejlődött a majomemberbol.

2) Az ősök sorozatában „kiválókig érdekes és fontos" az amphioxus, mely külsőre nézve színtelen, félig áttetsző két hüvelyk hosszú igen keskeny levélhez hasonlít. A fő, koponya, agy és szív hiányának dacára is gerincagya miatt a gerincesekhez tartozik. Ez az utolsó mohikán, egy alakgazdag csoportnak utolsó képviselője; és kiváló tisztelettel, mint azon tiszteletreméltó állatot kell említenünk, mely egyedül képesít minket legrégibb siluri gerinceseinkről megközelítő képzetet alkotnunk.

3) Ezek Hiickel nézetei; melyeket azért ismertettem bővebben, mivel a majom-theoriának ő a legkiválóbb képviselője. — Hogy pedig az ember eredésére vonatkozó irodalomról szemlénk teljes legyen, szükségesnek tartom néhány az előbbiektől eltérően vélekedő tudósnak nézetét is fölemlíteni. IX. Pfleiderer szerint az ember nem tekinthető Isten közvetlen teremtményének, mely egyetlen csodálatos ténykedés által hozatott létre; hanem oly lénynek, mely a tökéletleuebb teremtményekből, folytatólagos tökélesülés által képződött. E tökélesiilés azonban nem magának e teremtménynek önmagából származó fejlődésén alapul, hanem Istennek folytatólagosan fokozó teremtői ténykedésén.

4) Perty szerint az ember nem származott alsóbb lényekből, nem az óvilág kihalt majmaiból; hanem saját lényének alsóbb állapotaiból törvényszerű szükségességgel. Ezen alsóbb rendű állapotban az ember ősei vízi lakók voltak, melyekből egy benső törvényszerű fejlődési elv szerint 1) Hiickel. Nat. Schöpf. Gesch. 620. 1. 2) íi. o. családfa .078—592. 1. 9) u. o. 503. 1. 4) Ptteiderer. Das Wesen der Religion. Lci,ijü'; 1869. I. 295. 1,