Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882

VIII. Darwin tanításának kétségkívül leglelkesebb követője, és Németor­szágban legkiválóbb előharcosa a hírneves jénai tanár Ernst Hackel, ki számos e téren irt munkái által a német Darwin nevet vivta ki önmagának. Bár Hackelnek mint természettudósnak kitűnő érdemei vannak, mindazon­által az organismusoknak átváltozás által való leszármazását tárgyaló mun­kái olyan adatokat nyújtanak, melyek Hiíckel megbízhatóságát kétséges szinben tüntetik föl. így tényeket állit fel igazságképen, melyek részben hamisak, részben lehetetlenek; oly tényeket állit, miket soha sem ő, sem más nem látott, nem tapasztalt. 1) Néha mások által észlelt tényeket elferdít. 2) Avagy tényeket költ, melyek nem léteztek, vagy legalább is be nem bizo­nyíthatók. Ilyen az ember alább közlendő családfájának tizenötödik foko­zata, nemkülönben ugyanez emberi családfának 14-ik fokozata, miként Quatrefages is megjegyzi. 3) Hackelnek számos az igazsággal meg nem egyező állításait deríti föl His tanár „Unsere Körperform und das phisiolo gische Probleni ihrer Entstehung, Leipzig 1875." cimű munkájának 168— 171. lapjain. Azért is Rütimeyer Hackel iratait „Phantasielitteratur"-nak nevezi. 4) Ezektől eltekintve tagadhatlan, hogy Hackel az ember állati, illető­leg majomi eredésének legékesebb ajkú hirdetője. Hackel is miként Darwin az óvilág keskenyorrú majmaiban isineri fel a törzset, melyből az emberi nem ága kihajtott. Mert az összes emberiségnek teljes megegyezése a catarhinákkal az orr s a fogazat jellemző képződésére nézve világosan be­bizonyítja, hogy egyeredetűek, és hogy közös gyökérből fejlődtek ki. Az emberinem a catarhinák csoportjának egyik ágacskája, mely e csoport rég kihalt majmaiból az óvilágban fejlődött ki. 5) Tehát az ember és majom kö­zös nemzői immár nem léteznek; azért Hackel határozottan kiemeli, hogy a most élő majmok egyike sem lehet az emberi nem törzsatyja. Az embernek majomtörzsszülői már régen kihaltak. 6) Az embcrrélcvésnek legfőbb emeltyűje az egyenesjárás s a tagozott beszéd volt, melyekkel a végtagoknak elkülönülése s a hangképzésre szol­gáló gégefő (larynx) fejlődése függ össze, melyek továbbá az agyvelő fej­lődésére s a tőle függő szellemi tevékenységekre hatottak vissza.') Ezen fejlődésnek színhelye pedig egy most az indiai óceán szine alá merült kontinens volt, mely a mostani Ázsiának déli részén egyrészt keletre hátsó 1) Semper. Offener Iirief an H. Dr. Hackel. Hamburg, 1877. 18, 26, 28. I. 2) U. v. 30, 31. 1. 3) Quatrefages. Das Menschengeschlecht. I. 120. *) Linstow. Entwicklungsgeschiehfce. 1378. 76—77. 1 5) Hackel. Natiirliche Schöpfunagascliichte. Berlin 1871. 574, 57;"), 1. «) u. o. 577. 1. ') u. o. 596, 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom