Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1879
21 viál vagy postpliocan, pleistocün korszaknak, melylyel a negyedkor, a quaternür, földünk jelenlegi szaka kezdődik, melynek legújabb, folyton végbemenő képződményeit alluvium — áradmánynak nevezzük. Azonban ámbátor elméletileg a pliocánt s diluviumot és alluviumot egymásután helyezzük, tényleg nehéz sőt az ásványanyag nagy megegyezése folytán lehetetlen megkülönböztetni a diluviumot a legifjabb harmadkori s a jelen alluviális képződményeitől. Sőt vannak tények, melyek kétségtelenné teszik, miszerint a pliocán és jégkor együttesen folytak le. Olaszországban a balernai medencében s Cucciago környékén irja Hummelauer') Stoppani köveket s tömböket talált, melyeket csiszoltságuk miatt gletscher által hordott és simított köveknek kellett tartania összekeverve kék, kétségkívül plioeáni agyaggal. Mig a kövek az Alpok", névszerint a monte Rosa köveiből állottak, az agyagban 40-nél több középtengeri vagy plioeáni kagylófaj találtatott. E figyelések helyességét Desor. Martins és Schimper elismerték. A svajzi jégkor gletscherei tehát egész a pliocán tengerbe nyullottak, mely épen akkor a lombard síkságot elborítva az Alpok tövéig ért. Pliociin flóra és fauna fejlődött a lapályokon, pliocán vizek képezték a tenger fenéken üledékeiket, mig ugyanakkor a jégkor gletscherei legnagyobb kiterjedésüket érték el. Ezt megerősíti Lartet is. midőn kijelenti, hogy „nincs éles határ tertiav és diluviális képződmények közt." 2) És földünknek e története nem rohamos katastrófák, hanem folytontartó és lassú változások eredménye. A geologusok ugyanis azt vették észre, hogy valamely képződmény felső rétegeiben uralkodó kövületek a reá következő képződmény legalsó rétegeiben is feltalálhatók, kisebb számban ugyan s ujabb fajokkal keverve : s mig azok mindinkább ritkulnak, ezek fokonkint szaporodnak; ebből tehát következik, hogy a rétegek képződése, lassan és fokozatosan haladt előre. 3) Ez ismét azon következtetésre vezet bennünket, hogy az egyes földkorszakok lefolyása tekintélyes időt vett igénybe. S ámbátor Cottának véleményét, mely szerint a geologus az idő felett teljes szabadsággal rendelkezik, mert az idő megszorítására semmiféle ok nem létezik 4), túlzásnak tartjuk, mégis elfogadhatónak hisz') Hummelauer. Stimmen aus M. L. 1878. 491. 1. 3) Petermann Geogr. Mitth. 1867, 46. 1. ») Molloy Géologie et Révélatbn. Paris, 1877, 243—244 11. •) Cotta i. h. 212. 1.
