Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1874

A házi és iskolai nevelés. Boldogitó örömérzet árasztja el a honfiú szívét, ha nemzetünk fényes múltján mereng el, midőn három tenger mosta hazánk partjait, midőn kivül hatalmas és rettegett, belül pedig dús és megelégedett volt: de a legfényesebb legdicsőbb, legboldogabb mult is a jelen s jövőre nézve csak szellemi tőke és többé önmagában véve jóllétet nem adhat, hanem csak közvetve működhetik erre közre, ha fénysugárai a jelen és jövő nemiklék útait megvilágosítva, azt nemzeti önérzetre és hatványozott tevékenységre sarkalják. Kinek soha sem volt mit vesztenie boldogabb, mint ki sokat vesztett. Ezek tekintetbe vételével értjük meg valóDan a legnagyobb magyar Gr. Széchényi István 1830-ban tett híres enunciatióját: a magyar nem volt hanem lesz! E nagy férfiú távol volt attól, hogy a magyarok fényes múltját tagadja, hisz ő maga is ott merített lelkesedést nemzetmegváltó működésére ; hanem ezzel azt akarta jelezni, hogy többé tétlenül és csüggetegen ne andalogjunk a multakon, mert az reális boldogságot, jóllétet nem nyújthat, hanem férfiasan munkálkodjunk a jelenben s igv biztosithníunk csak nemzetünknek jövőt, szépet és talán szebbet magánál a múltnál. A nagy költő is azt mondja: A mult csak példa legyen mest. s égve honért bizton nézzen előre szemünk ! Valamint az egyén életében mindenki saját szerencséjének kovácsa; ugy a nemzet életében is a jelen szüli a jövőt, 1*