Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-08 / 340. szám

KdZ6ASE»ftSÄS m> BÁCS MEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE A nemzetközi pénzpiacot tanulmányozza külföldi utján a pénzügyminiszter Markovics Bogdán dr. hir szerint nem tér vissza többet a pén? ügy miniszterim» élére Beogradból jelentik: Markovics Bog­dán pénzügyminiszter Gyurisics állami Jelzálogbank igazgató kíséretében az elmúlt napokban külföldre utazott. Az ul célját a miniszter környezetéből úgy kommentálják, hogy az részben egész­ségügyi okokból, részben pedig azért történik, hogy a pénzügyminiszter kül­földön a kölcsönszerzési lehetőségekről érdeklődjék. A pénzügyminiszter már régóta keres nagyobb beruházási köl­csönt különösen azért, hogy a közleke­dési minisztérium építkezési és beruhá­zási igényeit ki tudja elégíteni. A pénz­ügyminiszter Parisba is ellátogat és ez­­alkalommal Szerbiának a háboruelőtti adósságai is rendezés megbeszélés tár­gyát fogják képezni. A jelen pillanatban még nem lehet tudni, hogy a pénzügy­­miniszter milyen kilátásokkal utazik el miniszter milyen kilátásokkal utazik el a külföldre. Sem a jugoszláv, sem a nyugati közvélemény nem ismeri még a legutóbb lekötött Bíair-kölcsön közelebbi feltéte­leit és nincsen az sem kizárva, hogy a Blair-csoport az újabb kölcsöntárgyalá­­sok megkezdésekor ragaszkodni fog az opció jogához. Ebben az esetben az újabb kölcsön vagy nem jön létre, vagy pedig csak oly formán, hogy a kölcsön­­akcióban Blairék is részt fognak venni. Ebben az esetben az újabb kölcsön nem lehet magasabb negyvenöt millió dollár­nál. A Blair-csoport ugyanis az első kölcsönkibocsátás alkalmával huszonöt millió dollár kifizetésére kötelezte ma­gát. Tényleg azonban csak tizenötmillió dollárt bocsátott a csoport rendelkezés­re. A második kölcsön kibocsátása al­kalmával a Blair-csoport ötvenötmillió dollárra kötelezte magát és ezt az ösz­­szeget már ki is fizették. A második Blair kölcsön százmillió dollárra volt kontempláiva és így, ha a Blair-csoport él szerzett jogaival, akkor a kormány a jelen pillanatban nem vehet fel töb­bet, mint negyvenötmillió dollárt. Az első kibocsátású kölcsönt a tizenötmillió dollár kifizetése után kölcsönösen fel­mondották és azután került sor a máso­dik kölcsönre, amely százmillió dollár­ról szólott és csak ötvenötmillió dollár került mint második kölcsön kifize­tésre. Nincsen kizárva, hogy a pénzügymi­niszter a kölcsönszerzö útja után már nem tér vissza a pénzügyminisztérium élére, hanem vagy visszatér az állami jelzálog bank élére, vagy pedig elfog­lalja a Narodna Bankánál megüresedett kormányzói széket, amelynek a betöl­tésére már régóta vár a jugoszláv pénz­ügyi és gazdasági világ, teljesen igaztalan, de, ha volna is vala­mi panaszuk a kereskedőknek, azzal nem kellene Beogradba sietniök, mert a vám­hivatal a maga hatáskörében orvosolja a jogos panaszokat. Épen ezért indítvá­nyozta Löventhal, hogy a Lloyd, mint a kereskedők egyesülete irjon fel a pénz­ügyminisztériumhoz és közölje, hogy a szuboíicai kereskedők nem azonosítják magukat a névtelen feljelentéssel és nincs a vámhivatal működése ellen sem­mi panaszuk. Az értekezlet egyhangúlag elfogadta az indítványt. Végül a Schenker et Co. cég szuboti­­cai fiókjának főnöke tett panaszt a gyüj­­tővagonok fekbére miatt. Elmondotta, hogy a gyíijtővagonokban összegyűjtött áruk iratait rendszerint ajánlott csomag­ban küldik cl a gyüjtővagon-kiindulási helyéről. A gyüjtóvagon rendes időben ideér és a vámolást meg is kezdhetnék, ha itt volnának az iratok, de a postai vámhivatal, mint külön csomagot kezeli az iratokat tartalmazó ajánlott külde­ményt és bár utána semminéven neve­zendő vámot nem szednek, vámkezelése hosszadalmas és mire a postai vámhi­vatal az iratokat kiadja, gyüjtóvagon már fekbér alá esik és igy a szállító fekbért fizet akkor, amikor még azt sem tudja, hogy kinek az áruja van a gyűjtő­­vagonjában. A postai vámhivatal jelenlevő képvise­lője kijelentette, hogy a postai vámhiva­tal minden küldeményt szabályszerű idő alatt vámol el és nem felelős amiaft, hogy ezalatt a gyüjtóvagon fekbér alá esik. A konferencia ebben a kérdésben nem hozott határozatot, hanem az érde­keltek még együttesen megtárgyalják a teendőket. A konferencia délben ért véget és ér­demleges határozataival kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a vámolás kö­rüli visszásságok megszűnjenek és a vámtisztviselők és a kereskedők között barátságosabb atmoszféra alakuljon Iá. A konferencia egyetlen hibája az volt* hogy az egyes panaszokat és előterjesz­téseket nem hallhatta meg a konferencia minden résztvevője, hanem, az érdekel­tek és a szónokok az elnökség körül foglaltak helyet, míg a terem többi ré­szein fiók-konferenciák alakultak ki, ami természetesen ártalmára volt a konfe­rencia eredményességének. A legcélsze­rűbb megoldás az volna, ha minden pa­raszt hangosan adnának elő, mert min­den egyes esetből mindenki okulhat és elkerülheti a hasonló bajokat, viszont a konferencia tartama alatt a teremben semmiféle magánbeszélgetést és külön tárgyalást nem volna szabad megen­gedni, — Jövő vasárnap ismét vám­­konferencia lesz a Lloydban. A Frincipessa Mafa'da és egy nagy ínzoJ- vsncja miatt esnéje az olasz 'értékpapírok A Ura eme kedésének nyomasztó Siatisa Névtelen feljelentő a szuboíicai vámhivatalt A kereskedők a vrsrrn pl v ’??.konferencián állási foglallak a v Imkivatal melleit — A vasárnapi fekbér eltörlését követeli a szubcücii Lloyd A vámvezérigazgatóság a hozzá be­­ć kezett panaszok alapján már a mult évben eirendeite, hogy a vámtisztviselők minél gyakrabban tartsanak megbeszélé­seket a kereskedőkkel, hogy az esetle­ges panaszokat igy közvetlenül tárgyal­ják' le és maguk keressék meg az or­voslás módozatait. A szuboticai Lloyd dr. Pavlovics Milos főtitkár és Re.dó Ernáiméi más-'ötitkár kezdeményezésére felújította ezeket a vámkonferenciákat, amelyeket most hétről-hétrc rendszere­sen megtartanak a Lloyd helyiségében. Az ilyen váiíik.míereiieiák nagy fon­tossága főleg abban áll, hogy ezeken a kereskedők, mintegy magú «érintkezésbe j riva a vámhivatalnokokka!, barátságo­sabb légkörben adhatják elő panaszaikat é:; észrevételeiket, mint a hivatalban, ahol cgy-egy eset elméleti részéve! alig lehelne foglalkozni. A vasárnap megtartott konferencián, amelyen Gromcsz szuboticai vámfőnök cmökölt, nagy számmal jelentek meg a kereskedők. Résztvctt a konferencián C. cgorics szuboticai vásutállomásfönök, több vámtiszt, továbbá a Lloyd képvise­letében Radó titkár. A jegyzőkönyvet Nikolics vámtiszt vezette. A konferencián magánjellegű panaszokon kívül közérde­kű kérdések is szóba kerültek és a kon­ferencia több nagyfontosságu határoza­tot hozott. Több panasz merült fel a vasárnapi fekbér miatt. Mint ismeretes, ugyanis az importált áru három napig nem esik fekbér alá. Ha ebbe a három napba tör­ténetesen egy vasárnap esik bele, akkor a vámolás szempontjából egy nap elve­szett, de azt beszámítják a fekbérmen­­tes bárom nap közé. így, ha az áru szom­baton érkezik, kedden reggel már fek­bér alá esik. holott igy az érkezési na­pon kívül tulajdonkénen csak egy fek­­birmentes nap van az előirt három he­lyett. Ugyanilyen károsodás éri a keres­kedőket, ha vasárnap az utolsó fekbér­­mentes nap. Gomresz vámhivatali főnök kijelentet­te, hogy ezen a bajon a vámhivatal sa­ját hatáskörében nem segíthet. Belátja hogy ezzel a kereskedőket sok esetben érzékeny károsodás éri, de az ügy el­intézése túlhaladja a szuboticai vámhiva­tal hatás körét. A konferencia erre egy­hangúlag elhatározta, hogy felkéri a vámvezér igazgatóságot, hogy orvosolja ezt a panaszt és a vasárnapot ne számit­­sál: be a fekbérmentcs időszakba, ha­nem a közbeeső vasárnapot leszámításá­val legyen három nap fekbérmentcs. Azonfelül kérik, hogy a vámfekbért a vasúti fekbérrel egységesen számítsák. Ezután Löventhal Henrik nagykeres­kedő a következő előterjesztést tette. Tudomására jutott a szuboticai kereske­dőknek, hogy valaki névtelen levélben denunciálta a szuboíicai vámhivatalt a pénzügyminisztériumban. Különösen azt emelte ki az anomin levélíró, hogy a napidijakkal érzékenyen megkárosítják a vámtisztek a szuboticai kereskedőket. A szuboticai kereskedők nem azonosít­ják magukat ezzel a panasszal, amely Triesztből jelentik: Régóta függőben van már az olasz kormánynak az ár; elhatározása, hogy a lirát végleg stabi­lizálja. A kormány ezen szándékáról Mussolini pesaroi beszédében számolt be először, azóta azonban a módozatok­ról, amelyek mellett a kormány tervét végre akarja hajtani, különféle hírek kerültek forgalomba. A legfontosabb pont természetesen az, hogy milyen kurzuson akarja a kormány stabilizálni j a lirát. Az elmúlt napokban került for- I galomba az a hir, hogy a stabilizálási kurzus 90 lesz és tulajdonképen ez a hir 1 indította e! az olasz tőzsdéken az újabb áresést, amelyet azóta lassú, de foly­tonos árlemorzsolódás váltott fel. Bár hivatalos körök megcáfolták a 90 lírás I (a fonttal szemben értve) stabilizálási I kurzust, a hir még tartja magát és min- I den oldalról igyekeznek az érdekeltek a j kormányt rábírni arra, hogy legalább 10 lirával magasabb kurzuson stabilizál­ja az olasz valutát. Különösen szorgal­mazza ezt a nehézipar, amely hang­súlyozza, hogy száznál alacsonyabb kur­zus mellett a jelenlegi krízisen nem tud keresztülmenni. Éppen a nehézipar bé­­kctárgyalásai miatt halasztotta el a kor­­mány a líra revalorizálását, amelyet már korábban végre akart hajtani. A tu­­rini munkástárgyalások azonban de­cemberben fognak befejeződni és igy addig elhúzódik a lira végleges stabilizá­lásnak időpontja. A fémtermékek világpiaci áresése kii lönösen éreztette hatását a deflációs Olaszországban, ahol egyes fémeknek ára a felére esett vissza. Az építkezés és gépipari tevékenység csökkenése folytán kicsi a kereslet, a nehézipar termékei iránt, a vasipar a belga és fran­cia túltermelés folytán szenved sokat, mert a ürabossz folytán a magas védő­vámokkal nem lehet távoltartani e két ország termékeit. A fogyasztás ezek­ben a cikkekben rendkívül csekély, mi­vel a vásárlók számítanak arra, hogy a* olasz vasszindikátus a jövő év elején esetleg felbomlik. A vasszindikátus fer,­­tartását csak a kisebb érdekeltségek akarják, amelyek a szindikátus inellett könnyebben tudnak dolgozni. A hajó­gyárak szintén kevésbé intenziven dol­goznak, mint a múlt évben és 1927 első felében 62,000 tonuatartalommal mind­össze 35 hajó volt a dokkokban A textiliparban nem volt lényegesebb változás az utóbbi hónapokban. Itt a üráhóssz hatásait gyengítette a nyers­anyag árának emelkedése. A gyapotipar a belföldi piac gyenge felvevőképessége miatt panaszkodik és nehéz körülmé­nyek között forszírozza a külföldi ex­portot. A pamutszövödék 4—5 napot dolgoznak hetenkiní, a fonodák pedig az orsók 70—75%-át használják ki. Sok nehézsége van a gyapotiparnak az in­kasszó nehézségei miatt is. A míiselyem­­iparban a megrendelések elég bőven érkeznek, bár az áralakulás nem kedve­ző és már nincsenek olyan óriási nye­reségek, mint az infláció alatt. 1927-ben valószínűleg huszonötmillió kiló lesz a teljes termelés, az előző évi tizenbétmil­­iió kilóval szemben. A szeptemberi és októberi hossz te­hát nem igen volt megalapozva és no­vemberben már csak kevés kellett, alt­hoz, hogy az árletörések meginduljanak. A bessz külső inditó okai voltak Al­bert Jacchia római tőzsdeügynök inzol­­venciája és a Principessa Mafalda el­­sülyedése. Természetesen mindennek alapmotívuma a lira áremelkedésének bágyasztó hatása a konjunktúrára. Nagy dividendákra természetesen nincsen ki­­!átás. Feltünéskeltö az, hogy a nagy el­adó ez alkalommal Milánó volt, amely pedig a hossz élén állott. Ennek megfe­lelően különösen a textil és villamossági értékek és a milánói tőzsde specialitá­sai, az automobil-papírok estek legerő­sebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom