Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-06 / 338. szám

!927 december 6. BACSMEG1ČEI NAPLÓ 9. oldal szilül MÁZ —es— Az ügyvéd és a f érje Szabó Márton társulata vasárnap este mutatta be Szubot'ícán a Népkör szín­padán Verneiiii, vígjátékit a Mciitre Bolbec et son mari-t, amelynek ma­gyar fordítója »Az ügyvéd és a férje« címet adta. Boíbecné a hires párisi ügy­véd, a mai diplomás asszony karrikatu­­rája, ő a nőietlen nő, aki — inig legjobb barátnője hullákat boncol és vakbeleket operál — rablógyilkosokat, sikkasztákat és házasságtöröket véd a törvény előtt. Mestersége annyira lefoglalja, hogy tel­jesen megfeledkezik asszony! mivoltáról és életének egy másik jelentéktelen epi­zódjáról. a férjről. A »dolgozó nő« buz­galmának így a semmittevő férj látja a böjtjét, akit neje éjjel-nappal .elhanyagol és csupán dult háztartásuk igazgatását bízza rá, Ezekutáu érthető, hogy Bolbec ur egy szép napon felesége egyik női kliensénél keres és .akii busás vigaszt. A »mester«, amikor megtudta férje hűtlen­ségét, el akar válni, aztán mégis meggon­dolja a dolgot, a szerelmes iigyvédboj­­tárt, aki a szép asszonyt már-már ran­devúra búja, menesztik és helyébe Bol­bec áll be a feleségéhez bojtárnak. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy ez a csúfolódás jogosult-e a mai nővel szemben, hogy tényleg olyan nagy bűnt követ-e el a nő azzal, ha dolgozik és ön­állóan keresi a kenyerét? Az ilyesmit le­het kifigurázni egy vígjáték erejéig, kü­lönösen akkor, ha a három felvonás tényleg vidám és mulatságos. Már pedig itt adódik alkalom nevetni bőven, Ép ezért nem kell komolyan, venni Verneuil ur hamis pátoszát, amelyre nem annyira meggyőződésből, mint inkább a siker ked­véért volt a szerzőnek szüksége. # A szuboticai közönség prózai darabok­nál igen óvatos. Előbb megvárják az első előadást és aztán informálódnak, hogy érdemes-e megnézni? Hát érdemes. Aki nem látta, sajnál­hatja. * Ha a párisi Theatre Athéné együtte­sére gondolok és összehasonlításokat próbálok tenni, még akkor is azt mond­hatom: jó. Ha egy átlagos vidéki szín­társulatot veszek mértékül: elsőrangú, de ha a műkedvelői arányokat vetem szembe a vasárnapesti teljesítménnyel, ■akkor csodálattal és elismeréssel kell meghajolni az ügyvéd és a férje szu­­boticai bemutatkozása, előtt. Ilyen nagy­szerű előadást műkedvelők még nem produkáltak nálunk. Piukavich Manci (Colette,) meglepetést keltett. Nem annyira neki, mint inkább a szerencsés véletlennek köszönhető ez a pompás alakítás. A szerepét mintha rá­szabták volna látatlanban. A hideg, fö­lényes ügyvédasszonyt a primadonna természetes temperamentuma is való­színűvé és őszintévé segítette, sokszor megdöbbentő elevenséggel. Kár, hogy az öltözeti átmeneteket elejtették. Boíbecné az első két felvonásban ügyvédi talár­ban, illetve szolid, csukott ruhában jele­nik meg és csak az utolsó felvonásban alakul át démonná. Piukovieh Manci bokorugró szoknyája és ujjatlan ruhája ezt a kontrasztot elsikkasztják és a néző előtt érthetetlen, hogy miért »átalakulás« az, amikor Colette egy másik bokorugró estélyi toalettben lebben ki a színpad­ra? Garat Béla, (Bolbee) mint az már tőle megszoktuk, elegáns és könnyed volt. Gyenise Ilus (Cecils) sok derűs pillana­tot szerzett a nézőtérnek. Hangja és alakja is erre a szerepre predesztinálják. Posta Vilike (Magda) kellemes jelenség és egyik erőssége a társulatnak. Dörfler Mancit (Juliette) külön ki kell emelni: a sablonos szobalány szerepből mozgalmas eredeti figurát kreált. Valentint a félszeg ügyvédsegédet a vajdasági Buster Kea­ton, Szabó Márton elevenítette meg, hu­morral és rutinnal. Sándarfty Béla (Ro­­biscoul) eltúlozta szerepét az érzelmes hangrezgetásre semmi szükség. Más gikszerek is rontottak az előadás tem­póján, a francia nevek kiejtése igen ön­kényes volt, az ambiciózus súgó túlzásba vitte személytelen szerepét önfeledt han­gosságával és néha tulkiabálta a szerep­lőket is. Ép. azért, mert ez az előadás jó­val kiemelkedik a nápköri dobogó tucat szinjátékai közül, kár lett volna szó nél­kül hagynj a hibákat, amelyeknek re­mélhető elsimításával egy nagyvárosi ní­vójú előadást lesz alkalmuk élvezni a szuboticaiaknak. (t. i.) . a3=sess=js Marlca grófnő. A szuboticai Katho­­likus Legényegylet által december hó I0-ikén és: 1 Pitéén bemutatásra kerülő Marisa grófnő cimü operett főpróbáját a napokban tartják meg. Mint a pró­bák menetéből látható, az operettnek szuboticai bemutatója szenzációs lesz. Úgy a szereplők, mint a darab kiállítá­sa túlmegy a megszokott mükedve’ői kereteken, a rendező: Mayer Béla pe­dig annyi ötletességet visz az előadás­ba, hogy annak hatása elmaradhatatlan. A bemutatóra jegyek elővételben Kré­­csinél válthatók. Rádió-müsok (A verőt melletti esőm a hullimhouxt jelenül Kedd, dece r.ber 6. Prága (348.9) 11: Gramofonzene. 12.05: A házizenekar hangversenye. 16.30: Délutáni hangverseny. 19.15: Könnyű zene. 20: Haugversenyátvitcl. 22.20: Hangverseny. Róma (450) 17.30: Zenekari hang­verseny. 21. Egy színházi e'őadás. Budapest (557.5) 9.30: Hírek, közgaz­daság. 11. Ultrafón hangverseny. 12: Pontos időjelzés, hirek, közgazdaság. 13: Időjárás- és vízállásjelentés. 15; Hirek, közgazdaság. 16.45: Pontos idő­jelzés, időjárás- és vízállásjelentés. 17: Nagyváradi Bura Sándor és cigányze­nekarának hangversenye. 18.15: üaál István dr.: »A repülő sárkányok a föld középkorában.« 19: Az Operaház dísz­előadása. 22.45: Pontos időjelzés, hi­rek, közlemények. 23. Pertis Jenő és cigányzenekarának hangversenye. Eécs (517.3, -577) — Graz (357.1) — Innsbruck (249.1) — Klagenfurt (272.7) 11: Délelőtti zene. 16.15: Délutáni hang­verseny. 19.30: A »Der Gesellschaft der Musikfreunde« hangversenye. Berlin (483.9, 566) — Königswuster­hausen (1250 — Stettin (286.2) 17: Szórakoztató zene- 20.10: Szinielőadás a Stúdióból: »A szent.« Zenés legenda három felvonásban. Leipzig ' (365,8) — Dresden (275.2) 16.30: A házizenekar hangversenye. 20.15. Ünnepi hangvcrsenyátvifel a Szt. Tamás-templomból. 22.15: Tánctanfo­lyam. 22.30: Tánczene. Milánó (546) 17: Tőzsdei hírek. Utá­na szórakoztató zen?. 18.15: Mezőgaz­dasági jelentés. 20.45: Időie'zés. Utána egy operett közvetítése a Teatro Dal Verméből. München (535.7) —- Nürnbrg (303) 16: A Frank-zenekar hangversenye. 19: A középkor nagy. alakjai. 19.45: Kato­nazenekari hangverseny. 20.40. »Kegye­lem biró ur«, tiroli bohózat négy fel­vonásban. Szerda, december 7. Langenberg (468.8) — Dortmund (293) — Münster (241.0 17: Délutáni hangverseny. 20.15: Köln: Szinielőadás. »Die Hoffnungen auf Segen«, tragédia négy felvonásban. 24: Kinti. Tánczene. Nápoly (333.3) 17.10: Szórakoztató zene. 21: Kamarazene. 21.30: Egy szín­házt közvetítés. Budapest (557.5) 9.30: Hirek, közgaz­daság. 12: Pontos időjelzés, hirek, köz­gazdaság. 13: Időjárás- és vízállásje­lentés. 15: Hirek, közgazdaság. 16.45: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállás­jelentés. 17: Balkányi Kálmán, az O. M. K. E. igazgatója: »A merkantiUzmus.« 17.30: Operetthangverseny. 19. Német nyelvoktatás. (Eduard Szentgyörgyi dr.) 19.45: Gróf Teleki Sándorné (Szikra): »Jár tömb?, n-ke 1 tömbe ti« előadása. 20.30: Weimer Géza hangversenye a Zenemű­vészeti Főiskola nagyterméből. 212.15: Pontos időjelzés., hírek, közlemények. 22.40: His Masters Voice művész- és trnelemezek. Bézs (317.2, 577) — Graz (357.U — Innsbruck (294.1) — -agenfurt (272.7) 11: Délelőtti hangverseny. 16.15. Dél­utáni hangverseny. 20.30: Strindberg­­est. Utána könnyű esti zene. Berlin (483.9, 565) — Königswuster­­hausen (1250) — Stettin (236.2) 21: Zansorahaugverseny. Orosz táncválto­zatok 22-30: Tánczene. Leipzig (365.8) — D.esden (275.2) 17: A drezdai házjzenekar hangverse­nye. 20.15: Gyermekversek és dalok. Közben a házizenekar hangversenye. Milánó (546) 17: Szórakoztató zene. 21: G. Verdi »La Traviata« cimü ope­rájának közvetítése. München (535.7) — Nürnberg (303) 16: A házizenekar hangversenye, 19: Operaelőadás. »Hans Heilige«, roman­tikus opera három felvonásban. 22.30: Szórakoztató zene. Posen (344.8) 12.45: Katonazene. 20.30: Kamarazene. 22.30. Jazz-band. Gyetval Lajos báeskatopolai sors-Jegyárutíűjában vásárolt osztály­­sorsjegyek közül a december 3*iki húzáson a következő számok nyer­tek: 2.0(10. dinárt nyert. 5S798. 530 dinárt nyert: 2339a 33443, 35216, 28, 61, 64, 35611, 40157, 64, 46310, 47374, 476C7, 2$, 55713, 21. 45, 76, 587C9, 95, 61214, 24, 56, 67909, 56, 70222, 79, 82508, 83178, 82, 88, 52, 83835, 46, 84352, 96203, 28, 42, 1C02Ő4, 103257, 105143, 106656, 86, 110603, 111803, 29, 77, 115119, 61, 95, 120504, 50, 124506, 13, 26. REGÉNY LANGNYELV IRTA: .. AX ROHMER [ } Egy fehér ruhás hindu szolgált fel az ebédnél és mozdulatait Mary kellemetlenül nesztelennek taláí­­ta. Valami természetellenes volt az egész ház lég­körében. Rajtakapta magát, hogy hogyan figyeli egy közeledő autó zaját, hogy figyelt minden lépést és mennyire várta Harley hangjának megszólalását. Ez a várakozás már kínossá kezdett lenni. — Remélhetőleg nem történt semmi baja Har­ley urnák — mondotta idegesen. — Már vissza kel­lett volna érkeznie. , Ormuz khán vállat vont és gyémánttal kirakott karkötőóráji'ra nézett. — Ne féljen semmit — mondotta lágy hangján — Harley ur tudja, hogy mennyire kell vigyáznia magára és — jelentőségteljesen nézett a lányra mag­­netikus szemeivel —- meg vagyok győződve, hqgy rövidesen látni fogjuk. A detektív azonban még az ebéd befejezéséig sem jelent meg. — Egyszer azt a kívánságát fejezte ki — mon­dotta Ormuz khán — hogy látni szeretné egy perzsa ház belsejét. Ha megengedi, megmutatom önnek azt az egyetlen jellegzetes szobát, amelyet angol kasté­lyomban berendeztem magamnak. Nyugtalanságát palástolva ment Mary a házigaz­dával abba a szobiba, amely álmainak megvalósulá­sa volt. Ezüst lámpák függtek a kupolaszerű mennye­zetről, amely gyönyörűen szőtt szőnyegekkel volt fedve. A redőnyök részben befedték az ablakokat és a fény tarka ablaküvegeken keresztül szűrődött be. A kereveten rengeteg párna volt és egy márvány­­szökőkut csobogott a szoba közepén. Ormuz khán Maryt egy faragott székhez ve­hette, amelynek támláján leopárdbőr lógott. Egv szé­les ajtónyiláson keresztül Mary egy nagy, látszólag feutorozatian szobát vett észre, amely tompán volt világítva. A szoba túlsó végén kék vagy lila függö­nyöket vélt megkülönböztetni, Ortnuz khán a nyitott ajtó jobb oldatán álló kerevetre ült. — Ez a helyiség, kisasszony — magyarázta — meglehetős hü másolata ispahani házam szobáinak. Nem akarom azonban azt állítani, hogy ez tipikusan keleti. Tetszik önnek? —» Nagyon! — felelte Mary és körülnézett. Nehéz jácint-szagot érzett és észrevette, hogy számos váza állt köröskönil kis asztalokon és áll­ványokon ezzel a virággal. — Ritkák az Ilyen szobák Perzsiában? — Öh nem. Azonban bizonyos tipikusan keleti dolgok önt valószínűleg nagyon kijózanítanák, Abing­don kisasszony. — Mennyiben? — kérdezte Mary és azon gon­dolkodott, hogy tulajdonkép hol marad dr. Mc. Mur­dockné. — A kelet igazi csodája nem külsőségekben van. hanem a belső tartalomban. És a mai kelet mögött ott a tegnapi. Ormuz khán arckifejezése álmodozó volt és azon a misztikus hangon beszélt, amelyet Mary már is­mert és amelytől félt. Mindjobban vágyakozott rá, hogy Paul Harley megjelenjék. A düh érzésével éb­redt tudatára annak, hogy a perzsa hipnotikusan lán­­coVia magához a tekintetét, hogy akarata ellenére rá kell néznie. — A tegnap keletje — folytatta Ormuz khán és mintha a hangja most csodálatos távolból jött volna — minden emberi tudás és emheri hatalom születését látta. És a mi részünkre a tegnapi kelet egyben a mai is. Mary álomszerű gondolatnélküliségbe sülyeJt, amikor hirtelen zait hallott, amely kijózanította és visszaadta veszendőben levő akaraterejét. Miután az ab’sknk zárva voltak, csak balkan hallatszott egy autó érkezése, amely a ház előtt állt meg. Hirtelen oldalt fordította a fejét, hogy megszabaduljon a fekete szemek lebilincselő tekintetétől. — Azt hiszi, hogy Harley jön? — kérdezte. — Valószínűleg — felelte barátságosan a nerzsa Elefántcsontszinii kezével csak egy félmozdulatot tett. amely csalódást fejezett ki. — Maid mindjárt érdek­lődöm. Macskaszerü mozdulattal emelkedett fel $ ki­ment a szobából, Mary Abingdon hallotta, hogy az autó eltávolo­dik. Azután újabb neszt hallott, amely valóban meg­ijesztette: Valaki kívülről háromszor kopogott az eblakon. — Gyorsan! — szólt egy magas, hűvös hang. — Nyissa ki az ablakot! ön veszedelemben van! A hang különös volt, de nem volt Indusnak a hangja. A parancsoló hangsúlyban valami bizalom­­gerjesztő volt. Mary gyorsan körülnézett, majd ah­hoz az ablakhoz sietett, amely felől a hangot hal­lotta, felhúzta ,a redőnyt, kinyitotta az ablakot és ki­mászott. Egy kis terrasz volt itt, mögötte kert. A terra­­szon egy karcsú, szikár férfi állt, szűk szmokingban és világos felöltőben. Sápadt és beretválatlan vök és fáradtnak látszott. Bár szemei fénytelenek .voltak, egész magatartása ugrásra kész feszültséget mu­tatott. —• Nicol Brlnn vagyok. Ismertem az ön édes­apját. Ön csapdába esett. Azért jöttem, hogy meg­mentsem. Tud autót vezetni? — Igen. — Akkor jöjjön azonnal! — A kabátom és kalapom... — Sokkal fontosabb dolog forog most kockán! Mary Abingdon csak az előbb ismerte meg Or­muz khán félelmes hipnotikus erejét. Most pedig már másvalakinek az akarata lett úrrá felette, nen kevésbbé hathatósan, de mégis egész másmódem Az idegennel együtt, akiben már első tekintetre bízott, bokrokon és keskeny ösvényeken keresztül szaladt előre. — Ha elérjük a kocsit — lihegte a férfi akkor ne kérdezzen semmit, hanem azonnal hajtson el és sem­mitől se hagyja magát feltartóztatni! Ha úgy érzi, hogy már biztonságban van, akkor telefonáljon Scot­land-Jardra. Küldjenek ki egy rendőrosztagot olyan gyorsan, ahogy csak lehet! Azok az események, amelyek Nicol Brlnnek a legkritikusabb időpontban való beavatkozását elő­idézték, az amerikai személyének megfelelően egész különös természetűek voltak. .(Folyt köv.)’

Next

/
Oldalképek
Tartalom