Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-31 / 360. szám

9. oldal 1927 december 31. BÁ K'iű I i*.r YET NAF14 Közgazdaság Bark Péter közvetítette Jugoszlávia angol kölcsönét Beogradból jelentik: Mint a Bticsme- Syei Napló már jelentette, Markovics Bogdán dr. pénzügyminiszternek sikerült Londonban egy 20 millió fontos angol kölcsön lekötésének előfeltételei, megte­remteni. Markovics Bogdán dr. pénzügy­­miniszter a kölcsön feltételeiről a kor­mányt is tájékoztatni akarja és ezért két napos tartózkodásra Beogradba érkezett. A jugoszláv 20 millió fontos államköl­­csönt az International Corporatica Ltd. angol bank fogja kibocsátani, amely pénzintézetnek Mark Péter, a volt cári pénzügyminiszter, egyik alclnüke. Bark Péter az elmúlt hónapban Beogradban tartózkodott és még beogradi tárgyalá­sainak eredménye a 20 millió fontos köl­csön. A különféle okmányok bélyegzési módja Értesülésünk szerint a legközelebbi napokban megkezdődnek a részvénytár­saságoknál, bankoknál, kereskedőknél, iparosoknál stb. az úgynevezett bélyeg­szemlék, amelyeket tisztviselők és pénz­ügyőrök tatranak meg, amikor is a könyvek, váltók, számlák s különféie okmányok s bevásárlási könyvecskéket stb. vizsgálják meg, hogy helyesen van­nak-e lebélyegezve. A hiányokért az el­vont bélyeg értékének ötvenszereséig terjedő bírságot rónak ki. A birság el­sősorban azokat sújtja, akiknek birtoká­ban béiyegtelen számlákat találnak. Az még nem mentésit a birság alól, ha a megfelelő bélyeget felragasztják, hanem a bélyegek elhelyezésére is sza­bályok vannak. Kérvények, felebbezések, panaszok, előterjesztések, valamint ezek mellékleteire a bélyegeket mindég az okirat felső részére kell ragasztani, elő­ször a nagyobb, s azután a kisebb érté­kűek. Ezeket nem kell átírni, az okmá­nyok első sorának szövegével, miután ezeket azon hivatalok semmisítik meg, amelyeknél be lesznek adva. Számlákra, nyugtákra, bizonyítványok­ra, különféle szerződésekre, meghatal­mazásokra. kötelezvényekre, törlési en­gedélyekre, s az összes okmányokra. amelyeket magánosok állítanak ki, a bélyeg előbb ragasztandó s azután az első sorral átirandó és a szöveg foly­tatandó. ha nincs ez igy bélyegezve, a hibás bélyegzés nemlétezőnek tekinten­dő s bírságot von maga után. Ha valamely okmányt nyomtatott szöveggel árusítanak, s ezeknél a bélye­gek (ha több kell) már nem irhatok át az okmányszöveg első sorával, ezen esetben a felső részen felbélyegzett ok­mány keltezésétől számítva 15 nap alatt bélyegmentes kérvény kapcsán az ille­tékes adóhivatalnál mutatandó be, amely aztán a felülbélyegzést, illetve a bélye­gek megsemmisítését fogja eszközölni. A kereskedelmi életben a számlákra ra­gasztott bélyegeket a legtöbb esetben nem Írják át a számla szöveg első so­rával, azért a 20 párás helytelenül bé­lyegzett számla után 10 dinár birság fizetendő. Közgazdászok a konzuti szolgálatban. Becskerekről jelentik: A külügyminiszté­rium felhívta a becskereki kereskedel­mi és iparkamarát, hogy a konzuli szol­gálat reorganizációja kérdésében fejtse ki véleményét. A kamara errevonatkozb­­lag most küldte meg jelentését a kül­ügyminisztériumnak, amelyben javasol­ta, hogy a konzulátusok fogalmazói ka­rába nevezzenek ki közgazdasági szak­embereket. Az iij adótörvény és a kereskedelmi és iparkamarák. Becskerekröl jelentik: A becskerik kereskedelmi és iparkama­ra felterjesztést intézett a kereskedelmi és pénzügyminiszterekhez, amelyben ké­ri, hogy olyan fontos törvényeket, mint például az adótörvény, a jövőben ok­vetlenül küldjék meg a kamaráknak és egyéb közgazdasági intézményeknek élői zetes véleményadás céljából, mert ak-, kor nem éri a javaslatokat annyi tá­madás a közgazdászok részéről. Német Iparosegyesiilet alakult Vrsu­­con. Vrsacről jelentik: A vrsaci német iparosok közös érdekeik megvédése cél­jából egy német iparos egyesület ala­kítását határozták el. Az alakuló gyű­lést nagy érdeklődés mellett tartották meg és megválasztották az uj egyesület vezetőségét is. Elnök lelt Apfelbaum Hugó butorgyáros, alelnök Seermayer Qyula szabó, titkár I.eka József nűf­­szabó, pénztáró's Zoffmaim Emi), kötryv-' táros Habschicd Éerenc, ellenőrök Kurh János, Rósz János és Maisiuger Mátyás.. Az uj egyesületnek eddig háromszáz tagja van és januárban kezdi meg mű­ködését. A szuboticai füszerkereskedők szak­csoportja elhatározta, hogy vasárnap január 1-én az ünnepre való tekintettel üzleteiket egész napon át zárva tart­ják. A vrsaci borexport. Vrsacról jelentik: Szeptembertől karácsonyig Vrsacról 435 vagon bort exportáltak. Szeptemberben 48, októberben 135, novemberben 178 és decemberben karácsonyig 74 vagon bort szállítottak külföldre. A vrsaci borexport az ezévi szüret után meglepően gyenge volt és meg sem közeüti az elmúlt évek­ben exportált bor mennyiségét. Fuzionált két vrsaci bank. Vrsacról jelentik: A vrsaci Takarék és Előleg Egyesület r.-t. hosszas tárgyalás után el­­hatáfoztá a fúziót a Pancsevói Népbank vrsaci fiókintézetével. A két pénzintézet, mely eddig is Vrsacnak egyik legtekin­télyesebb bankja volt, a fúzió következté­ben »Vrsaci Népbank R.-T.« cég alatt fogja működését tovább folytatni. Az uj bank vezérigazgatója Andrejevics Tcsa, a Takarék Egyesület igazgatója lesz A Vrsaci Népbank januárban kezdi meg mű­ködését Január elsején megszűnik a megyei átiratási illeték. A pénzügyi törvény 85. január 1-től megszűnik a megyei átira­tási illeték. Ez az illeték a bácskai tar­tományban 2 százalék,^ a beogradi és a szmederevói tartományban 1 százalék volt. A jövőben az ingatlan adásvételek, örökösödések és ajándékozások után csak állami illetéket kell fizetni. Községfejlesztési és útépítési osztály a budapesti nemzetközi vásáron. Bu­dapestről jelenük: A budapesti nemzet­közi vásár, amelyet minden tavasszal megtartanak, legközelebb érdekes uj osztállyal bővül. Községfejlesztési és útépítési csoportot létesítenek a kiállítá­son, amelyen szemléltető, tudományos és kísérleti anyag is bemutatásra fog kerülni és szakelőadásokat tartanak. A két uj osztály kétségtelenül sok köz­üzemi vezetőt, tisztviselőt és mérnököt fog érdekelni és ezeket a vásár rende­zősége szívesen, kalauzolja a vásár tis- , riiietén és minden szakkérdésben kész.- i iséggel ad nekik felvilágosítást. | KINTORNA — De hiszen ez a böftök, amit vissza' küldtem; ehetetlenül kemény. Azután meg nagyon is.kicsiny adag. — Hátha ehetetlen: örülhet a nagysá­gos ur, hogy kicsi! * A feleség: Hol voltál egész nap? A férj: Az állatkertben... De folyton rád gondoltam, szivecském! * Brumzaláné a színház élőit várja a fér« jét, aki utolsónak jön ki. — Miért késtél ennyit? — kérdi. — A színházban egy ember elvesztett» tárcáját. — Ez nem jelent semmit — Igen, de a lábom rajta volt a tárcán és meg kellett várnom, inig mindenki el­megy. * Samu, hogy bosszantsa barátját, Mó­ricot, levelet küld neki, amelyre nem ra­gaszt bélyeget és amelybe csak ennyit ír: »Jól meg3r a dolgom!« Néhány nappal később Samu tgy ha­talmas, frankirozatlanul feladott ládát kap, amelynek szállítási költségei fejében jelentékeny összeget kell fizetnie. Amikor kíváncsian kinyitja a ládát, egy hatalmas követ talál benne és egy cédulát, amelyen ez áll: »Ez a kő esett le a szivemről, ami­kor azt olvastam leveledben, hogy jól megy sorod. Móric.« Hála Solid harisnyák Braéa. SchiBnberger-jB.Mwiiai, JeTJfÜS.Xa Ul.fi Claude A net regénye s Ott ültömben, én, aki oly beszédes vagyok, egy szónak sem voltam ura, nem tudtam akarni, nem tudtam gondolkozni. A csend nem volt nyo­masztó, valami finom pariöm terjengett a leve­gőben. A grófnő egyik karjával a heverő tám­láját átölelve álmodozott. Annál a vonalnál, amit az oldalához szorított kar hoz létre, kissé fel­­duzzaszíva válla alatt meleg tóniisu bőrét, a lecsúszott csipkeköntös szabad látást engedett a szemnek. Félig nyitott szája mosolyogni lát­szott. Elfelejtettem, hogy de Francheret grófné­­val vagyok. Egy asszony volt mellettem és egye­dül voltunk. Nem gondolkoztam tovább, megfogtam a ke­zét és merészen szorítottam rá az ajkamat. Nem tiltakozott. — Milyen fiatal maga, — ennyit mondott. Ez gyönyörű. Magához vont, éreztem bőrének illatát -és karja nyakam köré fonódott. Amikor egy óra múlva kiléptem a szobájá­ból, férfi voltam. Azt az örömet, amit érezhettem volna Fran­cheret grófné karjaiban, megrontotta a félelem, hogy újoncnak találhat. Ez érthető; melyik ser­dülő ifjú nem fél attól, hogy nevetségessé válik? Nem lett volna-e egyszerűbb azt mondani neki: »nem tudok semmit, magára bízom magam, le­gyen . a szeretőm és a mesterem.« De nagyon nehezen járható és hosszú az az ut, amelyik az egyszerűséghez vezet. Azt gondoltam: »Bizonyá­ra észrevette a tapasztalatlanságomat. Holnap majd kinevet és nem akar többé látni. És én ho­gyan nézzek majd reá?« De ugyanakkor boldog is voltain. Megismer­jen} yégre ennek a női világnak a lényegét, a melynek titka olyan sokáig kinzott. Az első im­pressziónak, amelyet meg akartam őrizni, a bib­lia szavaival adtam kifejezést: »a test akarata.« Ä test akaratának engedtem, ez történt és sem­mi más. Egy ifjú számára, aki csak a könyvek­ben és romantikus álmodozásokban élt, ez nagy újság volt. Azt is éreztem, hogy ennek az első találkozásnak a tökéletlen öröme nemsokára tel­jes boldogsággá változik át.Tudtarn, hpgy a tö­kéletesség bizonyos fokát lehet elérni és elhatá­roztam, hogy ide minél hamarább elérkezem. Egy pillanatfa sem jutott eszembe az, hogy hűtlen vagyok Henriettéhez. Henriette más di­menzióban élt. ö abban a kastélyban lakott, amit képzeletem alkotott számára. Madame Franche­ret olyan hajlékba hivott meg engem, amely a föld biztos talaján épült. Még arra sem gondol­tam, hogy megkérdezzem magamtól, vájjon sze­retem-e a mesteremet? Szeretni... mi ez? Valakire meleg gyen­gédséggel gondolni, keresni a találkozást, vele beszélgetni,.. Eltalálni sokszínű érzéseinek leg­halványabb árnyalatát, meghatottan gondolni még az emlékére is. Egy pillantás elég a boldog­sághoz. Egy lelken egyedül uralkodni: ez a leg­főbb boldogság. Akár távol volt tőlem Francheret grófnő, akár mellette voltam, mindebből semmit sem éreztem. Ha rágondoltam, határozott képek je­lentek meg szemem előtt, és milyen képek! Ereztem testét az enyém mellett és izgatott a vágy, hpgy ezek a forró és sötét ölelések meg­ismétlődjenek. A délutánjaimat ezután Madame de Fran^ cheret lakosztályában töltöttem. Tenniszezni iy, kissé fáradtan, csak estefelé mentem. Az első na­pok félszeg zavara megszűnt. Elég balgán már mesternek képzeltem magamat... Mi volt az az egyetlen árnyék, ami boldog­ságunkra vetődött? Az, hogy túlságos könnyen jutottam hozzá. Ostoba voltam, nem tudtam kel­lően értékelni ezt a győzelmet, mert nem har­coltam érte. »A szeretője vagyok — mondtam — ennek a bájos nagyvilági hölgynek, de bizo* nyara megszokta, hogy a legkisebb szeszélyét is igy elégítse ki. Én voltam ott, engem fogadott el, ha véletlenül nem én vagyok, más tölti be a helyemet.« Madame de Francheret úgy viselkedett ve­lem szemben, hogy azzal ugyan nem jogosított fel túlságos önhittségre. Érintkezésünk a legegy­szerűbb volt. Soha asszony nem törődött keve­sebbet a komédiázással, mint ő. Sem lelkiSsrrie­­retfurdalást, sem félelmet nem szinlelt; nem érezte szükségét, hogy azt, amit mások bukás­nak, megtéveiyedésnek neveznek, valami magya­rázattal mentegesse; nem igyekezett elhitetni velem, hogy ellenállhatatlan érzésnek engedett. Tökéletes fesztelenséggel (csak egy nagyvilági dáma rendelkezhetik — gondoltam — ilyen ha­­sonlithatatlan szabadsággal) avatott be olyan já­tékokba, amiket nem ismertem, megizleltetvén velem azoknak savát-borsát. Egy hét sem mullott még el, amikor bevallottam, hogy, aki karjaiba vetette magát... újonc volt. Mosolygott. — Azt hiszi, hogy nem tudtam? kérdezte. Sok mindenre megtanított, a titoktartás fon­tosságára is. Szobáján kivül közömbös ismerős­ként bánt velem. Engem egészen elbűvölt ez a változás, amely az ő számára egészen természe­tes volt... Semmi bizalmaskodás nem volt ilyenkor közöttünk, nem hangzott el egy két­értelmű szó sem és nem villant fel egy sokat­mondó tekintet sem. Láttam az étteremben vagy a szalonbán es­te anyámmal beszélgetni, és elképzelhetetlen volt, hogy ez ugyanaz az asszony, aki néhány órával ezelőtt a szeretkezők meztelenségében' fe­küdt karjaim közt, s hogy testének nincs titka előttem. Ezt a képességét legjobban csodáltam. Így telt el két hét. Azután el kellett válnunk. Az utolsó délután, amit együtt töltöttünk, azt mondottam neki: .. — Hogyan " leszek meg ön nélkül? (Folyt kőv.)_

Next

/
Oldalképek
Tartalom