Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-04 / 336. szám
22. oldal BACSMEGYfSJ NAPLÓ 1927. december 4 Párisi pletykálkodás A naiva becsülete — Tristan Bemard felveszi az utolsó kenetét — A szórakozott professzor Páris, december hó I. A nagy boulevardszinház az ismert szinész-drámairó háromfelvonásosára készült, melyben a primadonnán, a drámaíró feleségén kívül, jelentős szerepe van egy szintén jólismert fiatal hölgynek, a színház szőke naivájának. Az iró — közismerten a végletekig lelkiismeretes színházi ember — nem elégedett meg a próbáraszánt rendes idővel és — hogy a naivaszerep kellőképpen ki legyen dolgozva — több Ízben a fiatal naiva lakásán külön részletpróbát tartott. Kettesben — hogy áhitatosabban el tudjanak mélyedni a nehéz szerepben. Igaz, hogy ezek a próbák talán a szokásosnál valamivel hosszabbra nyúltak és a gondos szerző néha még előadás után, éjjel is próbált egy-két órácskát a naivával, — de mit meg nem tesz az ember egy darab sikere érdekében! Önagysága, szerzőnk felesége azonban — még máig kiderítetlen okokból — nem nézte jó szemmel ezeket a soronkivüli különpróbákat és egy nőies szeszélynek engedve egy szép napon, hangos jelenet keretében, megtiltotta férjének a próbák további folytatását. Az író, ki úgy látszik családi békéiét még darabjai sikerénél is többre becsüli, rövid ellenkezés után beadta a derekát és felesége jelenlétében kijelentette a szőke naivának, hogy bokros elfoglaltságai miait le kell mondania a rendkívüli próbákról. Midőn férj és feleség együttmaradtak. a figyelmes drámaíró még megkérdezte a primadonnát: kiván-e még másfajta elégtételt? De őnágysfga fejedelmi gesztussal elbocs'ájtóttá, az urát: a dolog el volt intézve. De talán mégsem olyan jól. mint önagysága remélte. Két nap múlva pihegő hírnök hozta a lesújtó újságot: Mademe, a kiilönpróbrík folytatódnak! ■Kettesben!! A női becsületében vérigsértett primadonna revolvert ragad: halál az árulókra! De meggondolja a dolgot: ö nem ölni, csak büntetni akar. Gondosan kifesti magát és legbájosabb mosolyát felőlivé a színházba siet. A társalgóban együtt találja az egész társulatot: a súgótól az ügyelőig mindenki ott van. Kedvesen üdvözli a jelenlévőket, maid angyali egyszerűséggel a naivához fordul: — Pofikám, hallom a férjem megint ná'ad volt tegnap este. Drága, cukros fiú az én egyetlenem, n’est-ce pás? Csak ue volna pír szórakozott az édes! Na nem? Képzeld, tegnap is' hogy kétségbe volt esve, mikor hazajött! ifögyanisne, ('’’elejtette néked kifizetni a megillető társalgási dijat! Talán majd én... átnyújt száz frankot a kővémeredt naivának. De a szőke angyal feltalálja magát: párisi nő. Negédes mosollyal feleli: — Csakugyan, szivem, a férjed nálam tpböíö a tegnmi es*-'* — határozott tPalm’d ellenére is! Nem haragszol iiyv.pi Rs kérlek, vedd tudomásul, el fnir lön”' ma is. holnap fc. hölmnután is: Tpoenezért, nem adhatnál mostan egyszerre ezer frankot? Jobban iönnél ki — hidd meg — ha mindjárt abonnálnái! II. A »színes« szolgáknak ma nagy keletje van Párisban. A fehér munkaerő drága, nem is igen lehet kapni és ha von. az is megbízhatatlan. Született' francia ma nem szívesen szegődik el cselédnek. így aztán érthető, hogy mért oly nagy divat a néger és a kínai *valet de chambre«. A napokban Tristan Bemard, a kitűnő iró is néger szolgát fogadott fel. Az uj seprő meglehetősen söpört, csak — nagy bosszúság! — buta volt az istenadta mint egy cilinder. Tristan Bemard megpróbálta »ne/elni«. — Az istenért, ne légy oly ügyefogyoft. Ha azt mondom, készíts ' fürdőt, ne csak a vízre gondolj, de készítsd be a fiirdőköpenyt és a papucsaimat is! Ha az ebédet hozod be, legyen gondod mindig az innivalóra is! Ha a szivarjaimat kérem, gondoskodj mindjárt kéznél levő hamutartóról! Ne kelljen mindent külön kérvényezni! Ne csak a dolgokra légy figyelemmel, hanem a dolgok következményeire is! Na! Az illusztris iró néhány nap múlva ágynak esik. Becsengeti az inasát: — Szaladj el a doktorért! Egy negyedóra múlva megjelenik a doktor, őt követik: a pap az utolsó kenettel, a községi halottkém és a temetkezési vállalkozó. Tristan Bemard rémülten felhördül: — Mit jelentsen ez, szerencsétlen?! — Hát nem tetszett mondani, hogy számolnom kell a következményekkel? Voilá! * Ez a kis jelenet a Sorbonneon játszódott le. A pszikológia világhírű profeszszora az emlékezőtehetségről magyaráz nagyszámú hallgatóságainak. Először a memória fajtáiról beszél: a vizuális, látási és az anditiv, hallási memóriáról. Majd rátér arra: mi árt és mi használ az emlékezőtehetségnek. Kegyetlen szavakban tiltja el növendékeinek az újságolvasást, a mai újság, amelyben annyi mindenről van szó, szerinte a legveszedelmesebb ellensége a jő emlékezetnek. A cigaretta és a feketekávé romboló hatásáról is rettenetes képet fest. Majd — befejezésképpen — felemelt hangon jelenti ki: — Végül pedig, Uraim és Hölgyeim, a nemi kicsapongások a memóriát teljesen tönkreteszik. ülő hatás. Az előadásnak vége. A professzor megtörli a szemüvegét és odaszól a hallgatóságnak— Miből is tartunk ma kollekviumot, Uraim? Már elfelejtettem... G. L. A múlt heti harcok Helyzetkép a budapesti egyetemi hadszíntérről Trefort kert. A bajtársi szövetségek gépírásos, kurta körlevele invitálja ide ma délutánra a keresztény egyetemi polgárságot. Lehangoló őszi délután van, a Trefort kert meztelen bokrait istenigazában rázza a szél. A külömböző bajtársi szövetségek nem tudom hányadik tiltakozó gyűlését tartják. Félhatot int az egyetemi óra. Az emelvényre egy fiatalember lép fel. Kifejezéstelen, kevesetmondó arc, szemek vizenyősek és kicsinyek. Vezér? A fiatalember beszélni kezd. Láthatóan küzd a lámpalázzal ki tudja szónokolt-e már valaha? Kezében görcsös igyekvéssel gyúr egy izzadt füzetet. Nyögdécseive eregeti a félígkésziilt mon- j datokat. Ilyenekét mond: — A numerus clausussal él, vagy bukik a keresztény ifjúság. A nemzetközileg jól megszervezett zsidóság szeretné kiharcolni a módosítást! A legvégső, eszközöktől sem riadunk vissza... — Ki a zsidókkal! — üvöltik a bajtársak. szent meggyőződése, hogy kísértetiesen hasonlít Petőfihez, ő már rutinosabban beszél, csak a hangjával van baj. Rekedtes, színtelen hangja van, beszédét többször szakítják meg türelmetlen »Hangosabban«-nal. — A mi átkunk és végzetünk a zsidó! A zsidó, ha elvégzi az egyetemet, tíz kéz is nyúl feléje, hogy segítsen puha kenyérre váltani a diplomát! Mérnökök villanyost vezetnek és autótaxit, a zsidó pedig... — Úgy van! Éljen a numerus clausus! Egymásután jönnek a szónokok. Valami határozati javaslatot is elfogadnak a numerus clausus további kiterjesztéséről. A hallgatóság eközben csaknem a duplájára nő, két kapu önti állandóan az aktatáskás, ril .ltozó ifjakat. Odafenn a dobogón kivörösödve ordít egy tagbaszakadt . negyedéves, de idelenn mintha lankadóbalt lenné már az érdeklődés. Mellettem két ifjú beszélget. — Lámpa vasra velük! Botok és öklök emelkednek a levegőbe. A kapu előtt mélán tekint a távolba egy aranyzsinóros rendőrtiszt. A fiatalember az emelvényen befejezi a beszédet. Láthatólag megkönnyebbülten lép el. Fekete zsinórosruháju villogó szemű ifjú következik. Olyan, mint egy hatvanas évekből való könyvillusztráció. Egyébként ismert figurája a pesti uccátiak, a Duparton szokott sétálgatni fantasztikus öltözetében, középkori handzsárral az oldalán, mint egy félelem és gáncs nélkül való lovag. Ilyenkor meredten néz maga elé, csak olykor túr bele hátrafelé omló fekete fürtjeibe. Nem bánja azt sem, ha csintalanul megbámulgatják a sétáló serdiiletlenek. Kackiás Petőfi szakállt visel és áilitólag — Mit Írnak hazulról? — Nincs semmi újság. Ja igaz, Az Irén férjbezment, tudod az az alacsony szőke, aki mindig fekete ruhában járt. — Ki veszi el? — Valami patikus. Pesti. — Megkaptad a pénzedet? — Holnapra várom. Tiz pengővel jövök már a Rendének. A lakást is ki kellene fizetni. Te, mikor lesz muri? — Bölcsészetit! talárt kedden. De a lányokat békén hagyni! — Naná — veti oda szórakozottan a másik. Odafenn elhallgatott a szónok. Az arca még vörös az orditozástől. A két ifjú oda se figyel, tovább beszélgetnek a feketerubás Irénről, aki férjhez megy és a Óvás l Óvakodjunk a silány utánzatoktól, eredeti c s a az védjeggyel ellátott lámpa és lámpaalkatrész va ődi an ol csomagolásban! Három Jé tanács 1 1. Vigyázzon a sz^mevilágái a. 2. Do ja el régi lámpáit. 3. Vegyen ALADDIN CSODALAMPAT! Ar Aladdin lámpa 94 százalék levegővel és 6 százalék petróleummal, nyolcvan gyertyaerÖ3- ségü hófehér, egyenletes izzófényt áraszt. Nem keli levegőt préselni (pmnpálfiil, sem robbanóanvaggat (spiritusz, benzin) előmelegíteni. Zajtalan, szagtalan, nem kormoz. Könnyen kezelkető, gyermekre is nyugodtan rábízható. Minden alkatrésze egyszerű, kennten cserélhető. Kiállítása szép és elegáis. Tűz- és robbanásmentes, égő állapotban is veszólv nélkül hordozható. Anyagiogyasztás minimális, a besze - z_Í3( árat rövid h sználat után amo: tizálja. A lám/ák kifo rásta an működéséért öt évi gyári szavato (sávot vállalunk. Ingyenes ismertetőt bérmentve küld a Jugoslav ALADDIN vezérképvis let: BARZELD.D.SUBQTiCA pénzről, aminek meg kell érkeznie. Miért jöttek ide? '■ * * A Műegyetem kapujában karszallagos egyetemi szolga igazoltat. Egymásután engedi be a legényeket, akik hosszúkás fekete leckekönyveiket tartják az orra alá a jámbornak. Meg se nézi a fényképet. Nevetöszemü, alacsony magyar a szolga. Úgy a harmincötöt taposhatja. Qdaléptetek hozzá, megkérdem, lesz-e ma ramazuri. —Azt csak a fiuk tudják, tisztelt ur. ök csinálják nem én! Nem, nem ö csinálja. Igaza van teljességgel. — Aztán mit szól maga ehhez? — firtatom. — Húszán egyre! — Isten tudja! — rándít a vállán. — Fiatalok, hadd fújják ki magukat Én nem csinálnám, annyit tudok. — Hja — jegyzi meg viccesen egy ismerősöm — magának nincs is érettségije. A magyar közönyösen bólint. Aztán fordul egyet, mert az előcsarnokból zajongás hallatszik. — No lám! — mondja különösebb izgalom nélkül — már kezdik is. A lépcsőkön két sápadt fiatalember siet le. Az emeletről nem szűnik a harsány orditás, amig törekednek a kapu felé. A lépcsőház karfáján keresztül hatalmas zajjal zuhan utánuk egy jókora fütykös. Eltanácsolták őket — jegyzi meg szakszerűen a szolga. 4| A két diák egyenesen felénk tart. Az egyik izgatottan a szolgához fordul: — E. H. harmadéves gépészmérnökhallgató, Kürschák tanár órájáról zavartak ki. A professzor még nem volt benn, a dékanátusba pedig nem lehet bejutni. Elállták az utat. v — Megverték? Mutatja a fejét. Ökölnyi csúnya da! g. Ezt az egészet is egy szuszra mondja el. lihegve a sietős izgalomtól. A másik vékonypánzü, evikkeres gyerek. A szolgának he sem mondja a nevét. Őt nem bántották, csak kidobták. Veszik a rajzdeszkáikat és mennek. ; * Az Omike menza Rákócpi-ut helyiségében gyüléseznek a zsidó egyetemi hallgatók. Délután két óra, néhányan még piszmognak a sovány ebéden. Egy szigorlóorvos nyitja meg az ülést. Felolvassa a külföldön tanuló zsidó diákok szimpátiasürgönyét, azután határozati javaslatot terjeszt be arról, hogy a zsidó diákok ezentúl csoportosan, zárt sorokban jelenjenek meg az egyetemeken. A javaslatnak nagy ellenzéke akad. Felemlítik, hogy az egésznek provokativ jellege volna és csak diihesitené őket. — Nem vagyunk falka! kiáltozzák! — Hússzor annyian vannak! Kilátástalan! Az indítványt elvetik. Nyomott hangulat üli meg a hosszúkás szobát, csupa tanácstalan, borús arc. Egy szikár fiatalember fel-alá sétálva tanul. Kezében a litografált jegyzet és tanul. Oda se figyel az egészre. Itt is, most is tanul. * Egy diákot mutatnak nekem. Cingár, kékszemü kisfiú, tizenötévesnek se néznéd. A napokban sűrűn szerepelt a neve az újságokban. Elsőéves fizikus, a muitévi középiskolai fizikai verseny győztese. Minden tanárja jövőt jósolt neki, mikor tavaly odahogyta a gimnáziumot. A napokban a legvéresebb heccek idején bemerészkedett egy fontosabb előadásra. Őt perc múlva kirúgták. Kirúgták a szó szoros értelmében.-Most itt ül és tenyerébe fektetett arccal hallgatja a vitát. * Még valami. A zsidóverésnek első, izgalmas napjaiban, mikor legtüzesebbeu lángoltak fel a kedélyek, akkor történt. Az ifjúsági nagybizottság nagygyűlést hirdette a Gólyavárban. Ennek a gyűlésnek volt külön érdekessége a boíárus. Egy jószimatu botárus, aki szép sikerrel árusította a felpaprikázott ifjak között a fütyköseit. Egy órán belül már konkurrense is akadt. Debreczeni József
