Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-30 / 359. szám
!927 december 30 , —— — in ni 11.1.. .I BÁCSMEGYEI NAPLÖ 9. oldal KÖZGAZDASÁG —»■—A kivitelre kerülő komló megjelölése A noviszádi kereskedelmi kamara a íöldmivelésügyi miniszter rendelettervezetével szemben a kereskedelmi miniszter védelmét kéri Noviszadról jelentik: A noviszádi kereskedelmi, gyáripari és iparkamara beadványt intézett a. kereskedelmi miniszterhez, amelyben felhívta a kerdeskedelmi miniszter figyelmét arra, hogy a földmivelésügyi miniszter az ipari tulajdon védelmére rendelt bizottság hozzájárulásával rendeletet szándékozik kibocsájtani, amely szerint az ipari, tulajdon védelméről szóló törvény 55-ik szakasza alapján a kivitelre kerülő komló kötelező jelzését kívánja hivatalosan kirendelni. A kamara hivatkozik a napi sajtóban megjelent nyilatkozatokra és az érdekelt körök kifejezésre juttatott aggodalmára ajnety szerint a szóbanforgó rendélet rövidesen megjelenik és hamarosan életbe fog lépni és hogy a rendelettervezetet az érdeke't komlószervezeteknek véleményezés céljából már megküldték. A kamara, mint a kereskedelem, gyáripar és ipar hivatott és törvényes képviselője. amint erről a réndelettervezetről értesült, felkérte a földvnivelésiigyi minisztert, hogy a tervezetek kibocsátása előtt hozzászólás és tanulmányozás céljából küldje meg annál is inkább, mert a kamara megalakulása óta. de különösen az" utóbbi három évben behatóan és minden részletre kiterjedően foglalkozott a komlótermelés és komlőkereskedelem minden felmerült kérdésével. 1923-ban az ország egész komlótermelésének 52 százaléka, 1924-ben 64 százaléka . és 1925-ben 32.7 százaléka termett a novisza,di kamara területén. Továbbá ép a noviszádi kamara volt az, n;ely már az 1925 szeptember 19. és 20-án Beogradban az összes kamarák és gazdásági szervezetek részvételével megtartott kongresszuson, valamennyi gazdaság: szervezetet megelőzőleg, a korrilóterinelésrő! és komlókoreSked'elemről készített jelentésében az intézkedéseknek egész sorát javasolta, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a 'jugoszláv komlét“a "világpiacon a külföldi legjobb jT)inő§égii ,komlóval egyenértékűvé .tegyél?. A földmlveléstigyi minisztérium ennek ellenére a komló jelzésére vonatkozó rendelettervezetét mindmáig nem küldötte, meg a kamarának véleményezés és hozzászólás céljából. A földmlvelésiigyi miniszter rendelettervezete a törvény 55. szakasza és aa iparitulajdoh védelméről szóló novella alapján kerül kibocsátásra. A szakasz alapján a kereskedelmi miniszter jogosítva van elrendelni, hogy egyes kereskedelmi cikkeket, mielőtt forgalomba kerülnek, regisztrált jelzéssel lássák el. Egyes szövetségeknek joguk van kollektivjelzéseket bejelenteni és ezeket a szövetség valamennyi tagja szabadon használhatja ipari tulajdona védelmére. Eszerint az exportra kerülő komló kötelező jelzésének' elrendelésére egyedül a kereskedel, mi miniszter jogosított és a jelzések egyöntetű használatára a meglevő komlószövetségek (terntelo és v kereskedelmi szövetségek), továbbá az ezután létesítendő szövetségek jogosítottak.' A kamara felterjesztésében még megjegyzi, hogy anélkül, hogy belemernie annak a kérdésnek megvitatásába, vájjon ilyen nagyfontosságu kérdés a föklmivelésiigyi miniszter rendelete alapján de a szakértők, az érdekeltek és a nemzetgyűlés nyilvános ellenőrzése nélkül jogilag kibocsájtható-e és a gazdasági élet szempontjából kivánatos-e és vájjon a kereskedelmi minisztérium él-e a törvény 55. szakaszában biztosított ezen jogával, a kamara arra kéri a kereskedelmi minisztert, hogy törvényadta jogával mindaddig ne ellen, mig valamennyi érdekelt gazdasági szervezetet, de különösen a noviszádi kamarát eziránt, meg nem kérdezték és azok véleményüket nem nyilváníthatták. Elhamarkodott intézkedésnek a kómlötermelésre és komlókereskedelemre könnyen végzetessé válhatnak. jj. Szakkörökben nagy érdeklődééseí várják a kereskedelmi ft'iniszternek ezügybert történő állásfoglalását. Januári iiSetékterminusok Január havában a következő illetékek fizetendők az illetéktörvény 12-ik szakasza értelmében: A község, mint erkölcsi testület, továbbá: egyházak, papok, kántorok, jegyzők és társaságok, amelyek ingatlan vagyonnal, rendelkeznek, illetve azt haszonélvezik, kötelesek január 31-ig a reájuk kivetett dopumku taksának (ille- • ték egyenértékűnek) első negyedévi részletét az illetékes finansijska upravánál befizetni, A részvénytársaságok kötelesek az illetéktörvény 37. tétele alapján január hó 15-ig két példányú kimutatás mellett a folyószámla illetéket bélyegekben leróni és pedig: 1927. julius 1-től december 31-ig keletkezett és magánfelek részére nyitott minden egyes folyószámla után 20 dinárt, mig részvénytársaságok "részére nyitott folyószámlák után 10 dinárt. Részvénytársaságok s pénzintézetek kötelesek továbbá a tisztviselők azóh íize-' téSe s lakbére, valamint természetbeni járandóságuk értéke után a fél százalék nyugta-bélyeg illeték A 1927. X.—XII. hóra, esetleg egész 1927. évre két példányú kimutatás mellett készpénzben kifizetni,, ha. azt netalán már bélyegekben, a felvételi fizetési Ívre rá nem ragasztották voina. Vendéglősök tartoznak a? . illetéktörvény 34. tétele alapján legkésőbb január hó 5-ig az 1928. január hóra esedékes pausál-szdmla bélyegilletéket befizetni, mig a többi hónapokra járó illetéket mindig' az illető' hónap első napján, úgyszintén a pausál-vigalmiadó is az illetéktörvény 99. a) tétele alapján, mig az 1928. első félévre esedékes italmérési illeték január 31-ig fizetendő. Autó- és hintótulajdonosok kötelesek az autójukat, illetve hintójukat legkésőbb január hó 15-ig bejelenteni és az ezek után járó taksát bélyegjegyekben I leróni. Billiárdtulajdonosok a törvény' 98. tétele szerint tartoznak billiárdjukat január hó 15-ig bejelenteni és a taksát 200 dinárt leróni. Ha valaki az autóját, hintáját- vagy billiárdját eladja, úgy ezen körülményt legkésőbb öt rag, alatt tartozik bejelenteni, kivéve, ha csak kipróbálásra, engedte,. át bizonyos időre. Épugv köteles a vevő' az autó, hintó vagy billiárdvételt 15 nap alatt a községi elöljáróságnál, valamint a pénzügyi hatóságnál bejelenteni, mert ennek elmulasztása háromszoros bírságot von maga után. ■ Akik autójukat, 'hintójukat vagy billlárdltikát 1927-ben eladták vagy az hasznavehetetlen, jelentsék be rögtön, mert ha ezt XII. 31-ig nem tennék meg, 1928-ra is fogják az illetéket fizetni. Autó után évi 3000 din. Kétfogatu hintő után évi 500 din. Egyfogatu hintó után évi 200 din. illeték fizetendő évente. Fürészteleptiilajdonosok■ kötelesek a bejelentéseiket január hó 15-ig teljesíteni és pedig: a bácskaiak az apatini, mig a többiek a pancsevói erdőhivatalnál. A fizetendő taksák: Fűrész és körfűrész után á 20 dinár, íélgáteres berendezés után 150 dinár, 50 cm. kiterjedésű teljes gáteres után 300 dinár, az 50 cm.-ren felüli után pedig 600 dinár. A bejelentés elmulasztása háromszoros birsággal jár. Bioskop (mozi) tulajdonosok kötelesek a fényszórójuk utáni havi 10 dináros taksát minden hónapban előre befizetni. Haló-, dereglye-, motorcsónaktulajdonosofc kötelesek az illetéktörvény 303. tétele alapján bejelentésüket megtenni a Direkcija za Recno Brodastvo-nál és a megfelelő taksákat lefizetni. Az állandó hirdetmények, reklámok utáni illeték-szintén január 15-ig fizetendő, de ha az állandó reklám 1927. év folyamán megszűnt, öt dináros beadvánnyal bejelentendő. A becskereki kamara a kirakodási Wő fölemeléséért. Becskerektől jeietrtik: A becskereki kereskedelmi és iparkamara táviratilag fordult a vasúti vezérigazgatósághoz, amelyben kérte, hogy a kirakodási időt hat óráról emeljék fel huszonnégy órára. A kamara kérését azzal indokolta meg, hogy a mai nedves időben a vasúti álioruéaok felé vezető utak ofy rosszak, ht>gy hat óra aihtt egy vagon kirakását befejezni teljesen lehetetlen. Miután pedig a kiviteli szezon befejeztével most már vagonhiány nincs, a kirakodási kft? meghosszabbítása semmiféle nehézséggel nem járhat INGYEN MIHTACS0MA6 DOSTAL pipere gyöngyporábóh Egyszeri használat elég. Bőratka, pattanás, aretísztálalansái» eltűnik. Küldjön 2 dinárt béidegben portóra. KE MI KALI JA NÖVI- 3AD,.144. Gyógyszertárakban drogériákban 20 dekás eredeti karton 25 dinár. im'' * *’ ni mn miii ip-'——' ..................... ni——«—■ ATÚLSÓ PARTON Claude Anet regénye 4 Elmúlott a tél, majd a tavasz is, nem is számoltam á napokat, amelyek elválasztottak még Henriettétől, annyira vele éltem: a lámpa fényénél könyveeim társaságában a kályha mellett, ha járkáltam kint a keményre fagyott mezőkön és most tavasszal a rügyező fák alatt. A nyár viszszaiiozza őt nekem. Junius elején anyám megbetegedett, Sokáig őrizte a szobát,-még akkor is, amikor a közeli város egyetemére mentem a felvételi vizsgákra. Amikor visszajöttem, már kijárhatott és az orvosok fürdőhelyre küldték. Olyan gyenge volt, hogy nem igen engedhettem el egyedül. Anyáiig azt gondolta, hogy örülni fogok annak az utazásnak és boldog leszek, amért elhagyhatom — csaknem első alkalommal — a falut. Én csak Henriettére gondoltam, arra, hogy mosolygó pillantása nem találkozik az én tekintetemmel, ha megérkezik a mi vidékünkre 1 Kétségbeesett levele) küldtem neki,'ebben a levélben mondtam el . legtöbbet abból, amit eddig el kellett hallgatnom, ez volt a legvilágosabban szóló levelem valamennyi között. Bejelentettem, hogy augusztusban visszatérünk, és kérve-kérterii, hogy ne haragudjék reám... II. A fürdőhelyen az uj arcok, uj szokások és tij környezet elszórakoztattak, ezt azonban nem akartam bevallani. magamnak. Amikor édes anyámmal beszéltem, szüntelenül sopánkodtam az otthoni kényelem és pompás nyugalom hiánya miatt, panaszkodtam, hogy milyen magányos idegenek Vagyunk ennek a nagy szállodának' a nyüzsgő zűrzavara között. De bevallom őszintén: különös kedvemét leltem a sok ismeretlen emberrel való érintkezésben, a gyorsan váltott szempillantásokban, amik pillanatok (alatt, feledésbe vesznek, a futkosásban a szálló lépcsőjén, ahol az emberek udvariasan lökik meg egymást a könyökükkel, a közös együttlétben, ami Ősszevegyitette' örömeinket és elfoglaltságainkat, az étkezésnél és az esti táncnál. Kijelentettem, hogy ugy akarok élni, mint egy vadember. Alig töltöttünk itt negyvennyolc órát, már tenniszeztem, minden társaságban »benne« voltam és minden éjszaka táncoltam. Mindezt olyan lázasan csináltam, mintha elkábulni és felejteni akartam volna. Alit? Már első este észrevettem egy fiatal hölgyet, aki a szomszéd’ asztalnál étkezett. Sötét szeme ragyogását mintha el akarta volna rejteni, mert szempilláit félig lecsukva tartotta. Harminc évesnek látszott, én legalább ennyire becsültem. Édes anyám nagylelkiibb volt, ő negyven évet ajándékozott neki. Hosszúkás sápadt arcában az ajka pirosabb volt, mint nálunk szokott lenni az asszonyoké s ez magára vonta tekintetemet. A nevét akartam megtudni. Prancheret grófnő volt. Ismertem ezt a nevet a párisi lapok társasági rovatából. Itt a fürdőhelyen a grófné nem tartozott a vendégekből alakult társaságok egyikéhez sem. Finom modora, zárkózottsága, társadalmi osztályának presztízse elég volt arra, hogy fölkeltse egy ilyen fiatal vidéki fiú érdeklődését, mint én voltam. Figyelni kezdtem a grófnét, talán kissé túl leplezetlenül. Éreztetni akarta velem, hogy illetlen vagyok? Két-háromszor vizsgáló tekintettel nézett meg. öt óra felé leült a tenniszpálya mellett, ahol játszottunk. Mindig sok nézője volt a játékunknak. Madame Francheret a nézők nagyobb csoportjától félrevonulva ült. Mégis ritkán fordult elő, ha ránéztem, hogy pillantásunk ne találkozott volna. * így telt el néhány nap. Szerettem .volna megközelítem, beszélni vele, de nem tudtam fiö- I gyan fogjak hozzá. Szerencsémre ő maga jött í segítségemre. Egy szép délután, amikor fürödni I mentem, elhaladtam Francheret grófné mellett. Félig felém fordulva megszólított, a legegyszerűbben, mintha régi ismerősök volnánk. — Melege van, ugy-e? — kérdezte tőlem. Együtt mentünk tovább és beszélgettünk. Megzavarhatott volna a váratlan helyzet újdonsága. De szerencsére nem gondoltam magamra. , Hangjának komoly csengése nagyon tetszett nekem. A következő napokon ismét találkoztunk. Ugy tűnt fel nekem, hogy unatkozás nélkül hallgatja azt, amit magunkról, falusi életünkről és bizonytalan, pompás terveimről beszéltem neki. Keveset beszélt, de ha mondott valamit és gondolkoztam rajta: mélyebb értelmet fedeztem fel abban, amit mondott, mint első hallásra. Nem beszélt sem irodalomról, sem művészetről, de ugylátszott, hogy az embereket és dolgokat a szokottnál jobban ismeri. És’ végül a tekintete, a mellyel gazdaságosan bánt, valami súlyt adott szavának. — Milyen fiatal maga, mondta gyakran. Soha sem találkoztunk másutt mint a kertekben és este a szalonban, ahol édes anyám mellett helyezkedett el. Egy délután először mentem el hozzá. Múló gyengélkedése miatt a szobájában maradt és könyveket kért tőlem. Piciny szalonból és hálószobából álló lakosztálya az évszázados fáiról hires parkba nyilott. Amikor beléptem, a heverőn pihent, fehér csipkeköníös volt rajta. A szilfák bevetették árnyékukat a félig lehúzott ablakfüggöny alatt és bentről, a terrasszról a szálloda vendégeinek zavaros zsongása hallatszott fel. —? Ide üljön, szólt egy közeli karosszékre mutatva. (Folyt köv.)
