Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-28 / 357. szám

1927 december 28

BÄCSMEGYF3 NAPLÓ

9. oldal i

Közgazdaság

Csődbe jutott a pancsevói Szerb Bank

U Pancsevóról jelentik: Nagy izgalmat ‘ okozott Pancsevón és környékén, hogy a pancsevói Szerb Bank csődöt kért maga ellen a pancsevói törvényszéken. i A bankot 1913-ban alapították 350.000 ! korona alaptőkével Pancsevó tekintélyes szerb gyárosai és kereskedői. A háború után az intézet igen megerősödött és f 1922-ben 4 millió dinárra emelte fül alaptőkéjét. A jó pénzügyi és ipari konjunktúra befejeztével a bank olyan üzleti vállalkozásokba kezdett, melyek sorra csődöt mondottak és üzletköre is lassan visszafejlődött. Az utóbbi években másfél millióra rúgott az adótartozása, melynek biztosítására a pénzügyigazgaíóság lefoglalta a bank ingatlainak jövedelmét. Bár a banknak időközben sikerült a föloldást keresztülvinni, a betétesek között 'bizalmatlanság támadt az intézettel szemben és egymásután kérték ki betéteiket. A katasztrófa ezekután gyorsan bekövetkezett: a bank bejelentette fizetésképtelenségét és egyúttal csődöt kért maga ellen.

A pancsevói törvényszék csődbírósága a bank ellen a csődöt megnyitotta és csödbirónak dr. Paszt Alfréd törvényszéki bírót, csődtömeggondnoknak pedig dr. Radivojevics Dusán pancsevói ügyvédet nevezte ki.

A noviszadi szeszérdekelíség gyűlése. Noviszadról jelentik: A noviszadi gyáriparos szövetségi szekció szeszosztálya karácsony másodnapján Königstädler Dusán elnökletével megtartott gyűlésen folyó ügyeket tárgyalt. 1A gyűlésen főleg a s'zeszszakrria kihitelezési viszonyaival foglalkoztak.

A noviszadi tőzsde tanácsülése. Noviszadról jelentik: A noviszadi tőzsdetanács kedd délelőtt klienc órakor megtartott tanácsülésén a folyó ügyek elintézése után Brandecker Ferenc kulai textilgyárost a tőzsde tagjául vette fel. A tőzsdetanács a különleges szokványok huszadik szakaszát egy toldalékkal egészítette ki, amely a hivatalos mérlegelésre vonatkozik.

SZÍNHÁZ

•—■a—

Aranykakas

Műkedvelő előadás a Népközben

Régi, ma már kissé elavult bohózatot, az »Aranykakas«-t újította fel karácsony két estéjén Szabó Márton műkedvelő gárdája a Népkör színpadán. Az előadás a gyengébbek sorába tartozik és a legjobb akarattal sem lehet sok jót mondani róla. A szereplők egyrésze készületlenül lépett a színpadra és az előadás intő példa arra. hogy kezdő dilettánsra nem szabad fontos szerepet osztani.

Az előadást csak Nyáray Rezső tette élvezetessé. Dachslmayer szerepéből- ez a kitűnő színész ismét kabinetalakitást csinált, öshumora az első perctől kezdve diadalmaskodott és egész este hangos derültséget fakasztott minden szava. Mellette még Török Manci volt kifogástalan a fogadósné szerepében. Tűzről pattant menyecske volt, szép, temperamentumos, kedvesen énekelt és kitünően játszott. Garay Béla a főpincér szerepében ismét bebizonyította, hogy kitűnő színész, aki bármilyen szerepben megállja a helyét. Piukovics Manci kisebb szerepében is ügyes volt. Szabó Márton alakítását azonban tönkretette rettenetesen rossz parókája Kisebb szerepében is feltűnt Toldi Gizi, aki már többször bebizonyította hasonló epizódszerepekben, hogy milyen használható tagja a műkedvelő társulatoknak. Bájos volt a kis Töke Baba, aki bátran és jól mondotta el szerepét.

A többi szereplő igyekezettel állt az előadás szolgálatába és nemcsak Drahota Ferencen múlt, ha nem tudott megbirkózni dr. Gyárfás ügyvéd .alakjával, bár legalább a szerepét jobban megtanulhatta volna. Horváth Manci, Molnár Manci, Heer Hüs, Dörfler Piri, Cili József, Krnyajszki Pál és a többiek kisebb szerepekben egészítették ki az együttest, amely produkált már — és remélhetőleg fog még produkálni — sokkal jobb előadásokat is. (I, f.)

TŐZSDE

Zürich, dec. 27. (Zárlat.) Beograd 9.1225, Páris 20.3725, London 25.2625 Newyork 517.4, Brüsszel 72.4, Milánó 27.32, Amszterdam 209.25, Berlin 123.70 Bécs 73.15, Szófia 3.74, Prága 15.32 Varsó 58.05, Budapest 90.55, Bukarest 3.19.

Szombori terménytőzsde, dec. 27. Búza bácskai vasút 302.50—305. Rozs bácskai vasút 71—72 kilós 295—300. Zab bácskai vasút 250—255. Árpa takarmányi 61—62 kilós 220—225, takarmányi 63—64 kilós 235—240, tavaszi 65—66 kilós 265—270. Uj tengeri bácskai vasút XII. 205—210. Bab fehér nem válogatott

5—7%-os 325—330, fehér válogatott 360—365. Liszt Ogg 425—445, Og 425- 445, 2-es 410—430, 5-ös 380—400. 6-os 320—340, 7-es 260—270, 8-as 205—215 finom korpa 195—200 dinár. Irányzat változatlan . Forgalom 51 vagon.

Noviszadi terménytőzsde, dec. 27. Búza bácskai 77—78 kilós, 2%-os 297.50—

307.50, bácskai 78—79 kilós, 2?l^os 300 —310, bácskai Tiszavidék 2%-os 302.50 —312.50, bánáti 78—79 kilós, 2%-os 295 —305, Szeréna 77—78 kilós, 2%-os

297.50—307.50, szlavóniai 77—78 kilós 2%-os 300—310. Árpa bácskai 65—66 kilós 245—250, bácskai 68—69 kilós 265 —270, szerémi 65—66 kilós 245—250 szerémi 68—69 kilós 265—270. Zab bácskai, szerémi, bánáti 250—260. Tengeri bácskai régi 225—230, bácskai uj gar minőség 215—220, bácskai uj I. kilós 220—225, bácskai uj III—IV. kilós 235— 240, bácskai fehér 235—240, bánáti uj gar. minőség 215—220, bánáti uj I. paritás Vrsac 220—225, szerémi uj gar. minőség 215—220, szerémi uj I. 222.50—

227.50, Liszt Ogg és Og bácskai 425—

437.50, 2-es számú bácskai 405—415

5-Ös számit bácskai 385—395, 6-os számú bácskai 317.50—325, 7-es számú bácskai 260—270, 8-as számú bácskai 200—207.50. Korpa bácskai juta zsákokban, szerémi juta zsákokban, szlavóniai juta zsákokban 195—200. Bab bácskai fehér uj, 2—3%-os 360—365, szerémi

fehér uj 2—3%-os 360—365, bácskai fehér uj válogatott 375—380. Forgalom;

95 vagon. Irányzat: kellemesebb.

Budapesti gabonatőzsde, dec. 27. A gabonatőzsde irányzata tartott, a búza azonban 10 fillérrel olcsóbodott. Hivatalos árfolyamok pengő-értékben a határidőpiacon: Búza márciusra 31.50—31.62 zárlat 31.50—31.52, májusra 31.96—32.08 rozs márciusra 30.32—30.68, zárlat 30.50 —30.52, májusra 30.50—30.56, tengeri májusra 25.60—25.66, zárlat 25.60—25.62 júliusra 26.20. A készárupiacon: Búza 30.15—31.20, rozs 28.95—29.05, árpa 26.50—27.50, sörárpa 29.50—33, köles 23—24, tengeri 25.75—26, zab 25.25— 25.75, repce 48—50, korpa 19.75—20.

Budapesti áliatvásár, dec. 27. A vágómarhavásárra 465 állatot hajtottak fel. Árak kilónkint: Ökör legjobb 102—124 kivételesen 132 fillér, közepes 84—100 gyenge 52—80, bika jobb 102—116, kivételesen 120, közepes 88—100, gyenge 72 —86, bivaly 48—72, tehén jobb 100—116 kivételesen 120, közepes 76—96, gyenge 52—72, kicsontozni való marha 30—50, növendékmarha 56—104 fillér. A sertésvásárra háromezer állatot hajtottak fel.

Budapesti értéktőzsde, dec. 27. Magyar Hitel 89.9, Osztrák Hitel 53.5, Kereskedelmi Bank 128, Magyar Cukor 217.5, Georgia 16.4, Rimamurányi 115.5, Salgó 75.5, Kőszén 767, Bródi Vagon 2.2, Beocsini Cement 280, Nasid 180, Ganz Danubius 196, Ganz Villamos 180.5, Roskányi 13, Athenaeum 30, Nova 48.8, Levante 27.5, Pesti Hazai 230. Irányzat: gyenge.

Vízállás

A noviszadi hidrotechnikai hivatal jelentése szerint a jugoszláv vizek mai állása a következő: Duna: Bezdán 312 (—), Apatin 16 (+4), Bogojevó 42 (—2), Vukovár .15 (—, Palánka 30

(+80), Noviszad 12 (0), Zemun 110 (—8), Pancsevó 94 (—18), Szmederevó 202 (+8). Dráva. Ősziek 30 (0). Száva: Mitrovica 438 (—118), Beograd 54 (—24). Tisza: Becsej 60 (+15), Titel 46 (+18).

Claude Anet regénye 2

Már az első pillanatban, amikor Maure kisasszony lejött a szalon lépcsőjén a terrászra, megláttam, hogy az alakja tökéletesen arányos, karja, Iába ruganyos, lábfeje keskeny, újjal hoszszuak, csuklója finom, feje kicsi, fekete kacagó szeme a lehető legkedvesebb.

Maure Henriette tizenhat évvel már nagy leány volt, mig én, aki vele egyidős voltam, faragatlan fiú maradtam. Szeretetreméltó és jó volt, mint az anyja, minden életnyilvánulása természetes és egyszerű, még a kacérsága is: szándéknélkülinek látszott és kétségkívül az is volt. Könnyen feltehette volna az ember, hogy az a sok kusza vágy, amely bennem háborgott, mind efelé a fiatal leány felé tódul majd. Az a bizalmas közelség — mert bizalmasak voltunk első naptól kezdve — végre íölébreszti bennem a szerelmet és ő lesz az, akire vágyaim sugárzó tüze árad. És mégsem! Henriette csupán barátnőm volt, nem más, mint legjobb, legkedvesebb barátnőm, de az, aki álmaimban megjelent, nem ő volt. ,

Maureék birtoka a mienket érintette, a két kastély alig tiz percnyire volt egymástól. A hozzájuk vezető ösvény egy réten, majd egy fenyőerdőcskén vezetett keresztül, aztán elérté a kis patakocskát, amely a két birtokot elválasztotta. Ha a hídon átmentem, már a szomszédunknál voltam. A ház régi és igénytelen .volt. Maurené a hársfák alá menekült a forró napsugarak elől, egy pillanatra feltartóztatott, hogy édes anyám egészségéről és a környék többi birtokosairól kikérdezzen, majd elküldött:

— Menjen, már elég ideje tartom fel, a fiatalok a ház túlsó oldalán vannak.

A ház másik felén elterülő cserjés mögött a fehértörzsü nyárfák könnyű levelei bizalmasan suttogva borultak össze a fenyők sötétebb ágaival, Ott találtam Henriettet unokanővére és néhány barátnője társaságában,- akik a nyarat Maureéknél töltötték; fiatalémberek is voltak ott. Miről beszélgettünk?... Arról,' ami serdülő korunk gondolatvilágát foglalkoztatja. Szavaink néha túlságosan merészek voltak, de mint a tiszta Iphigeniának, »az ártatlanság szivünkben lakozott«, tapasztalton, platonikus udvarlás volt ez. Párok alakultak. Egyik szomszédom egy tizenkilenc éves, sápadt, pattanásos arcú fiú, aki Párisban a műegyetemre járt, szerelmes volt Henriettébe, aki a fiatalság könnyű gunyjával nevette ki.

Mindig Henriette-vel voltam. Bizalmasává tett engem és ezzel barátságunkat olyan körre korlátozta, amelynek határait nem én vontam meg, de tiszteletben kellett tartanom. Tetszelegtem magamnak ebben a különös szerepben, azokkal a jellemvonásokkal, amikkel Henriette ruházott fel. Azt színleltem, hogy fölötte állok a szív gyengeségeinek. Úgy. tettem, mintha hinnék abban, hogy a barátság magasabbrendü a szerelemnél, finomabb szálakból van szőve s hogy két olyan lény között, mint mi vagyunk, egyedül csak a barátság érlel bő szüretet. így csaltam meg önmagamat is.

Ám az a heves bámulat, amellyel én Henriettet néztem, nehezen fér meg a barátsággal. Ha tisztán látom a helyzetet, megérthettem volna, hogy az, amit én cselekszem, más mint amiről szó van. Megfogtam Henriette kezét és ezer bókot mondtam neki arról, amit szerettem benne*... És mégsem éreztem semmi vágyat, hogy magamhoz öleljem, édes mosolygó ajkára szorítsam a számat.

Sőt az ő beleegyezésével és segítségével udvaroltam az egyik unokanővérének, aki aranyhajú bájos lányka volt; arcának finom színe mellett a barackvirág szintelennek látszott. Henriette ebben az udvarlásban a bűntárs szerepét vállalta mellettem. Gertrude félénk és álmodozó természet volt, Henriette élénk és merész. Henriette kedvesen csipkedte Gertrudot és amikor bizalmas hármasban voltunk, azzal fenyegette, hogy megmondja nekem azt, amit Gertrud nem mert bevallani, Gertrud elpirult és szép szeme

hallgatásért könyörgött. Egy napnyugtakor a cserjés mögött, egy mohos fa tövén ültünk és Henriette viharos lelkesedéssel beszélt arról, hogy unokanővére kibontott haja milyen cs»dálatosan szép.

— Kár, hogy nem láthatja, amikor esténkint kibontott hajjal, hálóingben térdelve mondja el esti imáját.

— De Henriette — könyörgött Gertrude.

—• Tudja, a haja egészen a bokájáig ér és olyankor aranyos dicsfényben ragyog az egész alakja. Kell, hogy Philippe meglássa ezt — tette hozzá — kell...

Gyors mozdulattal kiragadta a hajtüt, amely a súlyos hajfonatot tartotta.

A szőke hajerdő leomlott. Gertrude tiltakozása ellenére, Henriette ragaszkodott hozzá, hogy megérintsem; kezem a selyemerdőbe sülyedt és éreztem bőrömön a selymes hajszálak ezernyi cirógatását.

Gertrude mozdulatlanul állt, mintha megdermedt volna.

— De Philippe, csókolja meg, mondta Henriette, nem nézek oda.

A fiatal lány fölé hajoltam és ajkát kerestem. Elfordította fejét és szám csak piruló, tüzes arcát érintette.

Ilyen légkörben éltünk.

*

Az ősz nagyon is gyorsan köszöntött be. A szomszédos, házak egymásután csendesedtek el és Maure-ék is bejelentették elutazásukat. Gertrud és anyja néhány nappal előzték meg őket a távozásban. Henriette, azt színlelve, hogy neki nagyon fáj, hogy Gertrud és én elválunk egymástól, egy utolsó találkozást rendezett nekünk. Ez az erdőnek egy elég távoli részében volt, egyik kedves búvóhelyünkön. Amikor odaérkeztem, Gertrudot egyedül találtam; nagyon félt és legjobban szeretett volna elfutni. Visszatartottam és igyekeztem megnyugtatni. Megkérdeztem, hogy nem felejt-e majd el, van-e szivében hely számomra és milyen emléket őriz meg az együtt töltött órákról? ...

.(Folyt köv.í