Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
1927 december 25 BÁCSMEGYEf NAPLÓ 91. oíde! bizony már nem volt húszéves, amikor a nélkülözés szürke-piszkos porát-sarát a fiatalság nevető verőfénye aranyozza meg. íráshoz sem volt kedve. Itt-ott egy-egy tárcája jelent meg, amit félig kegyelemből, félig kegyeletből közölték. Volt két regénye és egy színdarabja, de szóba sem álltak vele. El volt intézve. Kimondták ra \ halálos ítéletet. Maga is már szinte félt a tolitól, mint a bűnös lelkiismerettől. És álokokkal mentegetőzött, hogy ne kelljen írnia. Féit, hogy nem tud írni. És ma Karancs Károly harmincnégyéves közönséges sajtókuli és bizony a leggyöngébb fajtából. A szerkesztőségben naponta annyi megaláztatást nyelt, hogy azon a filozófia is alig bírta átsegíteni. (A filozófiát és az angol nyelvet a fogságban tanulta meg). Már egy év óta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy valami rendes polgári állást keres, de nem sikerült. Aztán találkozott EmmyveL Szerelmes lett, először életében. Ez az érzés egyszerre kirántotta tespedt hangulatából. Megint fiatalnak, erősnek érezte magát Mintha az utolsó tizenkét esztendőnek minden fájó, nehéz nyomát tündér fújta volna le róla. Megint kedve támadt Íráshoz és regények, színdarabok csirái mozgolódtak a lelkében. De ennek a szerelemnek voltak rossz oldalai is. Adósságokba keveredett. Emmyvel való gyakori együttlét költséges volt már azért is, mert mégis illő külsővel akart előtte mindig megjelenni. Már pedig a fizetéséből erre nem futotta. Az ágaskodó szerelem azonban elhessegette a csúnya gondokat tőle-róla, ha megrohanták alattomos támadással. (A szerelmi eset Lilikével ebből a szempontból nem ▼olt sem aggályos, sem jelentős. A fogságban elsajátított filozófia — természettudományi alapon — igen sikerültén tudta azt Emmy iránt érzett ideális szerelmével némi rabulisztika segítségével összeegyeztetni.) Ma azután beütött élete második istennyilája. Eminy megfojtotta szent érzését és az meghalt Ott a kávéházban akkor úgy érezte, hogy ez volt életének utolsó lázadása a csöndes enyészet ellen. Most, hogy rozoga élethajója Emmynél is zátonyra jutott, elveszett minden cél, minden irány előle. Szégyen, hogy ügy van. De Így van! Még egyszer most megpróbálta. Megint nem lehetett. És miért? Miért? A pénz miatt!... fiát az életnek, vagyis helyesebben: a boldogságnak Igazán egyetlen kulcsa a pénz? A Pénz! Sokféle istent és bálványt emelt magának az ember annyi ezer év óta hogy szolgálja és imádja, de mind közül csak ez az egyetlenegy maradt meg érintetlen szentségben. A Pénz! Az egyetlen hatalom, amivel mindent meg lehet szerezni, ami az életet széppé, kellemessé, jóvá és — no midengy. ne riadjunk vissza a régi közhelytől — boldoggá teszi. A Pénz és minden, amit ez a szent bűvös szó jelent: elegáns lakás, úri ruhák, kényelem, finom életmód, műveltség, tekintély és... Emmy 1 ... Igen, volt idő és alkalom, amikor, mondják, az uccán folyt a pénz. Csak éppen, hogy le kellett hajolni érte és meríteni abból az áidott-piszkos folyóból. De ő akkor Szibériában raboskodott és fázva-dideregve az emberiség újjászületéséről, a háború szenvedései árán való megváltásról álmodozott. És ha itthon is lett volna!? Akkor sem vette volna szemre-észre a pénzfolyamot és akkor sem merített vona belőle, hogy telerakja zsebeit ö akkor is legfeljebb moralizáló cikkeket irt volna — éhbérért — a lánckereskedelem erkölcstelensége és a spekuláció imtnoralitása ellen és bizony megint csak koldusszegény maradt volna. Valahogy benne van a hiba — mert most már tudja, hogy hiba — és nem a külső körülményekben. Benne és abban a régi világban, régi iskolában, amely ilyennek formálta. Most rnár belátja. Most, amikor már késő .. Pénz! Sok pénz! Pénz minden áron! De hogyan? ... Ha úgy az ember láthatatlanná tehetné magát.... e), no, ez is irodalmi izü: H. Q. Wcls — de mindegy... aztán bemehetne a nagybankokba, ahová beletorkolnak a Pénznek folyamai és mellékfolyói és belemarkolhatna a pénzesszekrénybe, ahol a milliók sorakoznak mi.it könyvtárban a szép, haszontalan könyvek...----Ha ugy az ember üres uccán csöndes és sötét éjjelen találna egy táskát, amelyben kötegekber feküdnének ropogós, drága bankjegyek... Pénz! Sok pénz! Pénz minden áron! ...Ej. ugylátszik, beteg vagyok! összerázkódott, fizetett és elment. De az uccán akaratlanul is a főidre nézett. Hátha mégis? Hátha mégis ott hever valahol áz a táska a bankjegykötegekkel, pénzzel, sok pénzzel... A kővetkező napokban rossz érzése és boldogtalansága fokozódott. Próbálta Emmyvel való szerelmi ügyét valami okos filozófikus megállapítással érzelmi nyugvópontra hozni. A szerelem? Hát mi a szerelem? Tagadhatatlanul erős hiányérzet de nem életszükséglet Tulajdonképpen csak az irodalom cifrázta ki üzici alapon olyan nagy valakinek A nők! Mik is a nők? Lélektelen és lelketlen — bár kecses kis állatok, akik, jobban mondva: amelyek alacsonfajta ösztönök rabjai é» amelyeket, illetve akiket életük szűk és állandóan ugyanabban a körben mozgó ösvényén csak önző és rendkívül sekély indulatok — nem is érzések — motorja hajt. E megállapítás után amely háromnapi ktelódásába került és lelkének derűs nyugalmát mégsem hozta meg, az émelygés és az a kellemetlenül égető érzés a gyomrában újra jelentkezett. Ezt a rossz érzést kellemetlenebbnek és fontosabbnak Ítélte szerelmi boldogtalanságánál Is és orvoshoz fordult. Mindenféle gyötrő procedura után és annak eredményeképen ideges alapon nyugtalankodó gyomorsavtultengést állapított meg a tudós orvos, receptet irt és sürgősen fürdőre küldte. Karancs Károly író és hirlaplró tehát, mert magát és külölösen a gyomrát mindenek fölött szerette, elhatározta, hogy regénye vázlatával a fejében, a boldogtalanság csömörével a szivében és azzal az ominózus égéssel a gyomrában fürdőre utazik. A regényére most gyakran gondolt, rendesen elalvás előtt. Meg fogja írni a nagy összeomlást, értékek, eszmék és erkölcsök pusztulását, ezt az egész romhalmazt és szemétdombot, amelyből diadalmasan emelkedik ki e keveredett idők megtestesítője, visszás géniusza: a rövidhaju, rövidszokuyáju, röviderkölcsil modern nő, az idők betegsége által kitenyésztett baktérium, a korlátokat bontó, iéríistilusu nő, a lélektelen és lelketlen — bár kecses — kis állat, aki, jobban mondva: amely alacsonyfajta ösztönök rabja stb. stb__ A szív csömöréhez és a gyomor égéséhez, no meg a regény embrióhoz azonban a fürdőre való utazás legfőbb kelléke: az előleg nagyon nehezen akart társulni és csak hosszú, elkeseredett, idegroncsoló küzdelem után jutott végül birtokába. Ebben a nagy hajszában, meg az útlevél és szabadjegy után való futkosásban nem volt Ideje Emmy miatt búsulni. De miután a karlsbadi utazás minden részletével is tisztában volt, újra szivébe hasított Emmy képe és elment hozzá, hogy legalább elbúcsúzzék tőle. Nem találta otthon. Anyjától akivel kölcsönös ellenszenv alapján állottak, hűvösen elköszönt Emmy szívtelensége csak most lett benne igazán nyilvánvaló bizonyossággá. Hogy ez alatt a két hét alatt amelyben megrongált egészsége helyreállításának anyagi feltételeit szerezte össze, egyetlenegyszer sem hívta magához, életjelt sem adott, meg az, hogy természetesnek találta elmaradását, a legvilágosabban bizonyítja, hogy méltatlan arra a nagy szerelemre, amely sajnos, kiolthatatlanul beleégette magát szivébe. És amíg ő gyomorsnvának tultengése folytán esetleg a biztos halál borzasztó lehetőségének megy és néz elébe, azalatt Emmy, a lelketlen kis... izé... bizonyára szépsége értékesitésénnek a módján törte hűtlen fejét. Nem igaz hát az sem, amit alamizsnának dobott feléje, hogy ő is szereti. Mert ha szeretné... mert aki szeret... Ej a nők!... Lilikétől azonban érzékenyen elbúcsúzott Liliké sirt és ineghatottan javulást kívánt neki. (Csak a keze volna simább, fehérebb és puhább!) És eljött az este, amikor végignyujtózott az első osztály egyik fülkéjében és kellemes álmosságai hallgatta a gyorsvonat kerekeinek ritmikus kattogását Mielőtt elaludt, még a regényére gondolt A hősnő veszedelmesen hasonlított Emmyre és fölényesen mondta: — A szépség olyan adománya a természetnek, mint a szép hang. Képzelje el.. hogy valakinek fenomenális hangja van és azt nem képezné, nem használná ki, nem indulna vele hirt, dicsőséget, vagyont hóditani, hanem megelégednék azzal, hogy szűk családi körben dudorásszon. így vagyunk a szépséggel is. A legtöbb szép lány ezzel az isteni tehetséggel férjhez megy, legjobb esetben a szive szerint, tehát rendesen rosszul, cselédekkel .háztartással vesződik, átalakított ruhákat és átformált kalapokat visel, gyerekeket szül és a piszkos konyha, meg a kitakarittatlan hálószoba közt nyüvi el szépségét. Pedig művelnie kellene azt és óvnia, hogy egész életét biztosan és boldogan vele és általa megalapozza. Felfegyverkezve ragyogó szépsége, Izzói fiatalsága varázslatos erejével induljon hódító hadjáratra oda, ahol a világ boldogsága (boldogság egyenlő gazdogsággal) kongresszust tart. Ahol az élet urai ólmozzák a szépséget és mérhetetlen vagyonukkal azt maguknak meg is szerzik... Aztán elaludt és vonata beszaladt a sötét éjszakába, mint ahogy az ember megy neki a jövőjének. II. Sem olyan okos, sem olyan józan nem volt Emmy, mint amilyennek Karancs Károly fellármázott képzelete hitte. És olyan szívtelen és telkeden sem volt, amilyennek bosszúálló filozófiája festette. Nő volt, szép volt és — istenem! — szerette volna ezt a szépségét kifinomult Ízlésének megfelelően bekeretezni, érvényre juttatni. Lány volt és szerette az elegáns ruhákat, amiket nem viselhetett a puha prémeket, amikhez nem juthatott, a gyöngyöket, gyémántokat, amik másokon ragyogtak, a művészetet bútorban, képben, szoborban, zenében, könyvben és színházban, amibei nem volt része, a finom társaságot, amelytől el volt zárva és mindent, ami szép, jó és élvezetes, amit azonban csak pénzzel lehet megszerezni. Neki pedig mindene megvolt az ilyen élethez, csak éppen a pénze nem. És már bele is kóstolt mindezekbe, hiszen már tizenöt éves volt, amikor apja halálával az életnek — ha nem is az emeletéről — de levegős földszintjéről a szegénység dohos pincéjébe buktak. Anyja szép. előkelő asszony, szintén nem olyan könnyen adta fel pozícióját. A jótékonysági egyletekben elfoglalt tisztségeiről ugyan !c kellett mondania — kapott érte jegyzőkönyvi sajnálkozást és érdemeinek beiktatását — de a gyászév leteltével abban reménykedett, hogy újból férjhez mehet és Így visszaszerezhet mindent, amit elveszített — a jótékonysági egyletek tisztségeit is beleértve. De kérő nem Jelentkezett Udvarlói, akik férje életében körii'dongták és majd meghaltak a boldogtalan, reménytelen és viszonzatlan szerelem miatt, egyszeriben szétrebbentek, eltűntek, mihelyt az udvarlás a házasság kockázatával fenyegetett. A mindenben korrekt asszony nagy leiki válságon ment át. Hogy célját elérje, kacér lett. Immár hervadó bőrét, ajkát, őszülni kezdő haját festékkel fiatalította és engedékenyebb lett a férfiak iránt. De minél többet adott fel régi elveiből, annál bizonytalanabb messzeségbe szaladt ki reménye megvalósulása. Vegre is szeretője lett egy mérnöknek, aki jóbarátja és iskolatársa volt urának. Brand Emil sokat járt hozzájuk, udvarolgatott is a maga csöndes módján, de sohasem gondolt házasságra. Ötvenedik évéhez közeledett és beleszokott az agglegénységbe. Mégis megtörtént egy esős délután, amikor egyedül voltak a lakásban. A férfi egyszerűen megölelte, megcsókolta és magáévá tette. Az asszony könnyű szédülést érzett, aztán olyan természetes lett minden. Néha megszólaló lelkiismeretét azzal csitította íc, — talán csak áltatta — hogy egyszer majd mégis csak el fogja venni. Hogy Emmy sejtette-e ezt a viszonyt, azt nem lőhetett tudni. Egyetlen szavával sem árulta ezt el és viselkedése anyjával és Branddal szemben változatlan maradt. Különben anyja is aggodalmasan ügyelt, hogy lánya semmit észre ne vegyen. Brand csak olyankor jött a házba, amikor Emmy is otthon volt. Ez nem tűnhetett fel, mert Molnár életében is bejáratos volt hozzájuk. Emmyvel szemben, akit kisgyerek korától ismert, apai jóbarátként viselkedett. A szerelmi találkozás mindig a mérnök lakásán történt — vagyonos ember veit és szép nagy garszonlakást rendezett t>e magának — ahová Molnárné a legtulzóbb óvatossággal szokott a megbeszélt időben elmenni. Karancs Kárply udvarlását az anya nagy aggodaommal nézte. Órákon át beszélt Emmy lelkére és a legrikitóbb, a legijesztőbb színekkel vetítette elébe azt a kétségbeejtő jövőt, amely feltétlenül be fog következni, ha Karancs felesége lenne. Brand, akit belevont ezekb» a családi tanácskozásokba, szintén az anya pártján volt és komoly, okos szóval megmagyarázta, hogy ettői a házasságtól semmi jót sem várhat. Bizakodó reményfestéssel simogatta a lány szépségét, hiúságát és Emmy belátta hogy igazuk van. Brand volt az, aki ez alkalommal Emmy jövőjét is mint problémát szóbaliozta. öccse rendező volt egy nagy berlini filmgyárban és így vetődött fel ennek a pályának az eszméje. Irt ebben az ügyben öccsének és elküldte Emmy fényképét. Nagyon bizakodott, hogy a terv beválik és sikerülni fog Emmyt a filmnél elhelyezni. A leány örömmel fogadta ezt a gondolatot és hamarosan őt is elkapta a inoziiáz. Olvasott, hallott filmstárok horribilis fizetőről és tudta, hogy szépsége, intellgcnciája vetekedik bármelyik hires színésznőével. Hajlamot, tehetséget is érzett h-ogy nekilendüljön ennek a hivatásnak. Amikor tehát Karancs Károly azon a szomorú délutánon nyilatkozott és szerelemért házasságért könyörgött, akkor bizony már Emmy határozott. Brand leve!» a fényképpel már elment és mindennap várták a választ. Ezért volt Emmy akkor olyan okos, józan és Károly szerint olyan szívtelen és lelketlen. Azóta nem látta Károlyt, órákat vett a mozijátszás elemeiből egy színésznőtől, aki valamikor a színpadról ment a filmhez, de ott — állítása szerint — mindenféle sötét intrika és kollégiális irigység zárta el a diadaltól. Elhasználva, letörve került haza és Itthon már színházat sem tudott kapni. Most leckeórák adásából élt est más mindenből, ami kínálkozott Amikor Károly búcsúzni jött, Emmy akkor is éppen órán volt. Anyja bölcsen elhallgatta ezt a látogatást, mert nem jó a halottakat megbolygatni és Emmy, ha néha Károlyra gondolt, azzal nyugtatta magát, hogy bizonyára beletörődött a válásba. Kicsit bánkódott is, mert vonzódott hozzá, bánatos leghangoltságához, amely olyan jól illett akkori hangulatához, szerette szomorú szemét és meghatotta alázatos szerelme. Anyjának és bizony nagyrészben saját józan realitásának világítása mellett azonban elég könnyen elintézte életének ezt a lírai intermezzoját és fiatal lelke egész rugalmas feszültséggével a jövőt várta, amelynek diadalmasságában hitt és ragyogd fényességében bizakodott. A válasz megjött Berlinből. Kissé lebü^ötte a forrŐ reménységet Nem sok biztató volt a levélben. Óriási a kínálat A világ minden csinosabb lánya-asszonya ostromolja a filmet. Bizonyosat nem Ígérhet, de nincs kizárva a lehetőség, hogy sikerülhet a dolog, ÁHandóan újabb és újabb erőket keresnek és ha nagy a kinálat, nagy a fogyasztás is. A kisasszonynak mindenesetro el kell jönnie Berlinbe, ha komolyan veszi a dolgot és személyesen ktfll jelentkeznie. Fénykép semmiesetre sem elegendő. Brand mérnök azt ajánlotta, hogy Emmy minél előbb, lehetőleg azonnal utazzék. Emmy kész is volt erre, csak Molnárné aggodalmaskodott Nem tudott belenyugodni abba a gondolatba, hogy gyerekét egyedül elengedje a világváros kavargásába. Mindenáron vele akart menni. Emmy érezte, hogy anyja elkényeztetett kényelemszeretetével, gyámkodásra, vezetésre szoruló természetével csak akadályozná szabad mozgásában és küzdelmeiben, amelyeket most már sejtett. Elég erősnek és biztosnak tudta magút, hogy egyedül is megállja helyét. Sőt egyedül legjobban. Végre is Molnárné engedni volt kénytelen. A pénzügyi részt Brand intézte el Molnárnéval a kővetkező találkozáson. Molnárné elfogadta a felajánlott összeget, mert hát pénze úgysem volt, aztán meg ebben is csak újabb kapcsot vélt látni, ami majd Brandot még jobban hozzája fűz! és eggyel több.okot. hogy a végén mégis csak elvegye. A maga passzív szívósságával ragaszkodott ehhez a gondolathoz.
