Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
december 25. m. oMtti tSÄGSFRBGFnS Bírálói jelentés a Bácsin egy ei Napló kis regénypályázatára beérkezett páiyamüvekrol A Bácsmegyei Napló ez év február 26-ki számában pályázatot Irt ki Irodalmi becsli kis-regényre a Bácsmegyei Napló oldalnagyságát véve alapul maxitnálsan 10—12 oldalas terjedelemben. A pályázat határidjcének lejártáig 1927. november 1-ig tizennyolc pályamunka érkezett be. A bírálóbizottság behatóan foglalkozott valamennyi pályamunkával és munkájának eredményéről a következő jelentést terjeszti be: A pályázat eredménye nem volt kielégítő. A 18 pályamű között mindössze három-négy figyelemreméltóbb munka érkezett be, amelyek közül azonban csak egy Írás okozott örömet a bírálóbizottságnak, mert úgy meseszövésénél, mint megírási módjánál fogva a legjobban megközelítette a pályázat kiírásának megkívánt feltételeket, egy másik pályamű szerzője pedig nagy kvalitásokat mutat és ha Írása nem is nevezhető teljesen regénynek, mégis figyelemreméltó és sokatigérő tehetségről tesz tanúságot A pályamunkák túlnyomó többsége megelégszik azzal, hogy egyéni életeket vonultat fel vagy személyes élményeket dolgoz fel kis-regénnyé, ezek az egyéni életek és személyes élmények azonban Inkább csak az Írót érdekelhetik és nem jelentenek még irodalmi témát. Egy-két pályázó elmerészkedett az analitikus regény felé is, azonban kísérletük teljesen meddő maradt. Néhány pályázó félreértette a pályázat feltételeit is és kis regény helyett csupán hosszabb novellát irt De maguk a nagyobb terjedelmű írások is kevés kvalitást mulatnak és bár örvendetetesen bizonyítják, hogy van vajdasági irodalom és főképen vannak nagyszámban az irodalmat szerető és azzal foglalkozó vajdasági iritellektuellek, a minden tekintetben irodalmi becsű és jó vajdasági regényt ez a pályázat nem hozta felszínre. A pályaművek közül néhány egészen kezdetleges rossz Írásművei a bírálóbizottság nem foglalkozhatott komolyan. Ezek sorába tartozik a »Margitt (jelige: Delisiosos.) »Kétféle szeretet« (jelige: Oberum titániája). *A fordulópont« (jelige: Nausika) és a »Feltételekhez kötött házasság« (jelige: Eugen) cimü pályaművek, amelyek nagyrészt ponyvaregények utánérzéséé Naiv kísérletek, minden Íráskészség nélkül, amelyekben kopott romantikus motívumok játszik a főszerepet, a cselédlegények borzalmaival. Grófok, állszakálas intrikusak, naivul beállított színésznők, és a végén többnyire boldogság — mindez röviden, primitíven, műveletlenül, stílustalanul, sokhelyütt ortográfiái hibákkal, a múlt századbeli ponyvaregények élclapszerü közhelyeivel. Nem sokkal több jó mondható az »Okos molnárleánya (jelige: Többet ésszel, mint erővel) cimü pályaműről, amelyet szerzője történelmi regénynek nevez. Ami benne történelmi, az csupán annyi, hogy az elbeszélés három hőse Mátyás király korában él, de a XIX. század adomáit mondják egymásnak. Ez a primitív Írás elsősorban nem regény, még kevésbbé történelmi regény, mert a korfestésnek nyoma sincs benne. Hasonlókép dillettáns munkája »A boldogság lovagja« és a »Betolakodók« (jelige: Bihari) cimü pályamű, amely a hetvenes évek irodalmának jegyében született meg.Témája is ósdi és feldolgozása sem mutat semmi figyelemreméltót. A »Tengeren innen, tengeren túl« (jelige: Naturalista) cimii pályamunka szerzője a modern stílust akarja utánozni és ezt úgy véli elérhetőnek* hogy a jelzők és képek tömegét zavarosan egymásra halmozta. Történetével a háború idejébe :és a háborút követő korba tévedt: Doberdő, Szibéria, az orosz forradalom vonulnak fel előttünk, azonban ehhez a korhoz és ezekhez a problémákhoz a szerző avatatlan kézzel nyúl. A »Küzdelem« (jelige: A kocka el van vetve'cimü pályamű szerzőle Ady Endre és Szabó Dezső prófétai hangját dadogva, zavaros, hamis és sok helyen komikusán ható páthosszal próbálja utánozni. Az írás öntudatos, a szerző hisz hősében és főképen magában, írásában azonban semmi őszinteség, semmiféle belső átélés nincs filozófiája pedig utszélL A »Sírkövek menténa (jelige: így is lehet) című pályamunka több apró novellának »regénnyé« való'laza összekapcsolása. Szerzője »regényvázlat egy vajdasági község életéből« megjelölést adta Írásának, amelyben azonban nyoma sincs a vajdasági couleurnak. A cselekmény bármely faluban játszódhatna és annál kevésbé mai vajdasági történet, mert a régi jó liberális világnézlet szemszögéből néz mindent, igy a zsidókérdést is és mintha az utolsó évtizedben mi sem történt volna, a falu problémájának tengelyébe a plébánost és gazdasszonyát meg a kikapós patikáriusnét állítja. Ezért — és csakis ezért — találó a regény elme »Sírkövek mentén«. Stílusa is döcögős és minden tekintetben gyenge dilletáns munka. Nem jobb »Az uf tanító« cimü pályamű sem. A történet középpontjában egy tényleges huszárszázados-báró áll. aki az összeomlás után elmegy tanyai tanítónak. A szerző Jókai-szerü hőst akar a báró-tanító alakjában elénk tárni, ez azonban nem sikerül neki. Az alak kóccal van bélelve. A regény többi alakjai, a zsidó földesur, a hozományvadász elszegényedett gróf, a plébános, a regény két főleányalakja nem éltek soha, vagy rég elfeledett Írások alakjait agnoszkáljuk bennük. A hős egészen valótszinütlenül viselkedik és naiv a szerzőnek az az erőlködése, ahogy el akarja hitetni, hogy a báró-tanító számtalan bizonyíték ellenére sem veszi észre a gazdag zsidó földbirtokos leányának szeretmét. Hamis romantika és pairosalakok jellemzik ezt a regényt és a kitűnő stílus is keveset segít ezeken a bajokon. . Az »Árnyak« (jelige: Amint veted ágyadat, úgy a'uszod álmodat) cimü pályamű sovány, izetlen és színtelen munka, A mennyország és a tanárjelölt karrierja között semmiféle összefüggés nincs. Teljesen érthetetlen és oda nem tartozó Brandes hosszú cercle-je halott, sőt élő (Shaw, Einstein stb.) szellemek között. A cselekmény egyszerű, kopott és unalmas, sehol semmi élet, vagy éltető eszme, a meseszerüség Ízetlenül keveredik a felesleges és aprólékos realitásokkal, mint a faggyú a vízzel. Stílusa zötyögős, kopár. Az »Embercsökevény« (jelige: Kékmadár) cimii pályamű sem terjedelemben, sem elgondolásban nem regényszerü. Novella, megkapó készségek és élményszerüségek nélkül. Vázlat, amelyből alig bontakozik ki a feltörő lélek rajza és amely alig sejttet, vagy Ígér valamit. Megirása egyszerű, de nem kellemetlen. A »Mit akarok« (jelige: Kitartás) cimü pályamunka nagyon jóakaratu Írás, amelyben itt-ott feltűnik az íráskészség is, azonban témája és erőltetett filozófiája mellett közömbösen haladunk el és mindaz, amit a szerző nagy ambícióval zsúfolt össze, érdektelen. Meseszövése teljesen naiv. A szerző százrétü erotikumra törekszik Írásban, de ez csak szimplán sikerül neki. Figyelemreméltóbb az »Ez az ut« (jelige: Ecce homo) cimü pályamű. Sötét komor irás, amely különösen témaválasztásában érdemel figyelmet. Egy vak temetőőr leányának a tragédiáját Írja meg a szerző benső átéléssel. Nagy hibája azonbna, hogy nem regény, hanem csupán novella-terjede'mü. A szerző kifejezésformája sok helyütt zavaros, bár lehet, hogy ezzel a témához akart közelebb jutni, anélkül azonban, hogy sikerült volna elérnie célját. Néhol azonban ez a stilua csodálatosan szép és kifejező, itt-ott a líra is nemesen csendül meg a pályaműben, szetzőnek azonban nagy hibája, hogy az egyszerű szereplőket saját differenciált lelki- és érzésvilágán és gondolkodásmódján keresztül gondolkoztatja és beszélteti. Az irásmü szerzője feltétlenül mutat bizonyos igen figyelemreméltó kvalitásokat A jobb írások közé tartozik az »Aranyhattya« (Jelige: Aranyhattyu) eftn# pályamű. Meséje igen vékony erecske, amelynek bágyadt csörgedezését a szerző terjengős környezetrajzzal igyekszik pótolni. A vendéglői szakácskodás és a konyhai üzem leírása sokkal kevésbbé egyetemes érdekességü, semmint az olvasóközönség figyelmét leköthetné. A történés mindössze az, hogy egy szakáé* a vendégiőné iránt plátői szerelmet érez, amelyet az asszony egy négyszei»köztl találkozás alkalmával megfoszt plátői jellegétől. A szakácsot az érzéki teljesülés kiábrándítja, hogy miért, azt a búcsúlevél magyarázgatja rendkívül konfuzusan és szétfolyóan. A főhős szigorú erkölcsi világnézete, zárkózott és fölényes idegélete, becsületes nyűgös munkája a gonosz, aljas környezetben, a bűző*, boldogtalan konyhában, továbbá fojtott és furcsa vonzódása úrnője Iránt erőse* Knut Hamsunra emlékeztet, noha a mtíjő egészen eredeti, kimondottan sőt kellemetlenül szuboticai. Az egyszerű, csendes cselekvényt, a regény határozott lírai színe és ize gyengén és félénken takargatja. Néha külsőségek aprólékos le!rásá-ba téved a szerző, holott ez a regénystilus a belső történéseket szomjazza zugó, zengő és olykor talán bölcselkedő lirát kiván, amelyből kapunk is ügyes és jő! eső Ízelítőt, mindez azonban messze van a teljességtől, az egységes erős és eredeti tónustőL így hát csak félénk, hiányos Írást olvastunk végig, amely azonban Ígéri és elárulja szerzőjének tagadhatatlan Kral tehetségét. A háború utáni gazdasági és szociális atmoszféra amelynek ecsetelését a bevezetés Ígéri, a regényben nem érvényesül kellő jellemzetességgel, a szerző stílusa azonban egészséges, kiforrott, folyamatos, fölösleges cikornyákat kerülő és kifejező. A bírálóbizottság hibái miatt nem Ítélhette oda egyik dijat sem ennek a regénynek, amelyet azonba* közlésre alkalmasnak tart. Figyelemreméltó, tehetséges munka a »Mocsárt cimü pályamű. A kis regény világa nem összhangzó és derűtől ragyogó, meséje nem ringat álomba, hanem komor, vészterhes idők szárnysuhogását érezzük benne, amely letarolja Arkadtj és Dóra boldogság után fuldokló vágyát Nagy és rejtelmes szakadékok között imbolyognak a regény alakjai, akiket fátumuk sodor a mélybe. »Mi nem boldogságra születtünk«. A regény egyszerűen, de Reményen és kis keretbe komponált irás három szereplővel, akiknek már múltjuk is összetartozik végzetes titokzatossággal. Egységes tónusu, szines és meleg irásmodor, füledt, elmosódó színfoltok, bágyadt, bizonytalan fények, sötét, sejtéses szinek, árnyak, amelyek fuldokolva úsznak tova a tudott tragédia felé. A szűk keret megakadályozza a síkban való terjeszkedést, ezért a mélység lehetőségei, a fény és árny, a test és lélek megrázó szépségeit és borzalmait kellett volna jobban kiaknázni. A szerző ebben a tekintetben vagy fáradt vagy felületes. Pedig a szűk korlátok miatt csupán ebbe* az Irányban haladhat, a tökéletes szépségek felé. Mindazonáltal a pályamű nagyszerűen adja vissza az orosz emigráció nyomorát és a mai sok sötét problémáját és a szerző Írása szép, sötét, mákouyos olvasmány, stílusa pedig színes izigvérig modern, uj szókapcsolásokat kareső és találó. A pályamunkák között a legjobb a »Zsetonok« cimü regény. Érdekes olvasmány, ugynevezett lektűr, amely különösen az olvasóközönségnek mélyebb problémákkal nem foglalkozó rétegeit szórakoztatja. A mese — nem a realizmus rokkáján — valódi meseszálakból szövődik. A kiindulópont a szegény ujságiró és a szegény urilány reménytelen szerelme. Az ujságiró ruletten milliókat nyer, a leány szédületes filmszínészről karriert fut be és egy amerikai filmkirály karjaiban kot ki. A milliőrajz ügyes, élénk és változatos. Filmstúdió, játékterem, Karlsbad, Montecarlo, Berlin, vasúti tájkép: csupa olyan motívum, ami az olvasók fantáziáját hullámzásba hozza. A szerző mélységre való törekvése, amely a lélekanalizisben nyilvánul, ha nem is unalmas; de az akció gyors pergésénck rovására esik. Általában a pályamunka kívülről konstruáltnak és nem Írói élményekből kialakultnak látszik. Friss, könnyű, kellemes irás, a cselekvény üde, fordulatos, könnyen pergő, stílusa egyszerű, kemény és Biró Lajosra emlékeztet Alakjai friss szinüek, ha mindjárt néha elrajzoltak is. A mának lihegése és levegője érezhető ki ebből az Írásból, a film és Amerika két gigászi bálvány, amely a regény világát uralja. Fogyatékossága a kellemes és érdekes regénynek az a* ellentmondásos, bizonytalan pszichológia, amely jóformán egy szereplőbe sem leheli be az élet melegét, vérét, igazát. Az alakok friss szinüek, ügyesen beszélnek, érdekesen mozognak, mégis: sohse tudjuk elhinni róluk, hogy élnek, vagy élhetnének, aminek nagyrészt az az oka, hogy minden történetében a véletlennek és a cselekmény kibogozásakor a deus ex machinának indokolatlanul nagy szerep* jut A pályázat tehát kevés jó munkát hozott. Bár a pályázók közül néhánya* megkísérelték azt is, hogy a mai kor aktuális és fájó problémáit is elénk tárják és a ma regényét akarták adni, ez alig vagy egyáltalán nem sikerült nekik. Iga* ugyan, hogy a kis regény, amelyre a pályázat szólt olyan szokatlan műfaj, amely bizonyos korlátokat és megkötöttségeket állított a páiyázék elé és ezekkel a nehézségekkel a bírálóbizottságnak is számolnia kellett, mégis a három-négy jobb Pályamű közöt sem volt egy sem olyan, amely valami abszolút irodalmi értéket vagy viszonylagos hibátlanságot mutatott volna. A bírálóbizottság ezért az első (tilat nem tartotta kiadhatónak, a 3000 dináros második dijat a Zsetonok, a 2000 dináros harmadik dijat pedig a Mocsár szerzőjének ítélte oda. A jeligés levelek felbontása után megállapítást nyert, hogy a második diilal jutalmazott Zsetonok szerzője dr. Vidor Imre, a harmadik díjjal jutalmazott Mocsár cimü pályamű szerzője pedig Markovics Mihály (Kraljev Breg).- A bírálóbizottság úgy látja, hogy a Bácsmegyei Napló kis regénypályázatm nem volt meddő és munkába szólított egy-két eddig ismeretlen vajdasági értéket is, ami már maga is eredmény. Szubotica, 1927 december 16. Bródy Mihály László Ferenc Radó Imre Dr. Petényi Gyula Szenteleky Kornél a bírálóbizottság tagjai. * A bírálóbizottság által pályadíjnyertesnek Ítélt és második díjjal jutalmazott »Zsetonok« cimü regényt ebben a számban közöljük, mig a harmadik dijjal jutalmazott »Mocsárt cimü kis regényt a Bácsmegyei Napló újévi számában kezdjük közölni és a vasárnapi számokban fogjuk folytatólagosan hozni
