Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-25 / 356. szám

TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Szerkeszti a sajtótörvény szemeüött-tartásával PARAGRAFUS JOVÁN Elsiilje^t a Mafalda! KótszázeTynéh ny utas a v'zbefulladt Dókó törvényszéki teremőr a szer. ncsétienség idején nyugodtan aludt Il-ik kö i lakásán Egész Szuboticát megren­dítette a borzalmas ka­tasztrófa, amely a nyílt tengeren játszódott le. A szerencsétlenség főhőse a Mafalda nevű olasz gőzös amely Buenos Aires kö­zelében léket kapott és min­den előzetes jelentés nélkül sülvedni kez­dett. Kétszáz és egynéhány utas lelte halálát a hullámsir­­ban. némelyeket az örvény, másokat a cápák nyelték el. Dókó, a szuboticai törvény­szék érdemekben dús terem­­őre szerencsére nem volt a hajón és tán mondani se kell hogy nyugodtan aludt Il-ik köri lakásán. De igy is pótolhatatlan a veszteség. Az ügyészség az eltűnt ha­jó után körözőlevelet bo­csátott ki, amelyet meg­küldték az ország összes rendőrségeinek. RABOK KARÁCSONY A Megható ünneps g kerekben osztották szét a fog­ház lakói köz~tt Még a legviharedzettebb gyilkos szemében is könny­csepp ragyogott: — istenem, hát gondu­­nak ránk a szabadonfutók? — bödült el Enyveskezü Mihók, akinek testvérek között 15 év nyomja a lel­két, beleértve a vizsgálati fogságot is. Elnök: Igen, karácsony a szeretet ünnepe. Vádlott: Köszönjük szé­pen, csókolom a kezit-lábát. Elnök: . Jó, ió barátom Ne tériünk el a tárgytól az a;á-di’:ckat A szeretetadományok csu­pa értékes közszükségleti cikkeket tartalmaztak a miknek kitűnő hasznát le­het venni e komor falak között. Akadt itt hócipő ke­­rekeskorcsolva, finom eső­­köpeny és sétapálcák, sőt egy jóezivü uriasszonv va­donatúj kerékpárat adomá­nyozott a raboknak aldk boldogan vették át a sok himi-humit. Itt tolongott a fogház apraja, nagyja, öreg­je és fiatalja ... FÖLDRENGÉS JÁVA SZ CETÉN A bíróság a további ezgéseRet b zony­­ta'an időre elhalasztotta A Reuter ügynökségnél ilfekvö iratokból kitűnik, hogy Jáva szigetén földren­gés volt, anélkül, hogv a törvényes formákat betartot­ták volna. Az államügyész vádemeléssel élt. Az ügyet áttették a vizsgálóbíróhoz aki figvelrnesen meghall­gatta a rezgéseket A vád tanáes ma ült össze ebben ügyben. Elnök (a földrengéshez) ■ ön ’•envett? A földrengés: Igen. Ké­rem enyhítő körülménynek venni mámoros állapoto­mat. Teccilc tudni a sok rum ... ihaj. tvuhaj... (a terem imbolvogni kezd) Elnök: Azt mindenki mondhatja! Viselkedjék tisztességesen I (A padso­rokban hangos derültség tá­mad. Bruhaha! Micsoda humora van az elnöknek!) Elnök (szigorúan): Rög­tön kiürittetem a termeti (Csend támad.) A bíróság azután Ítélet­hozatalra vonult vissza és Mózes törvénykönyve 56 cikkének alánján úgy dön­tött, hogy a földrengés foly­tatását bizonytalan időre elhalasztja. Az elitéit megnyugodott az ítéletben. HIREK — Lezuhant repü’őnép. Beogradból jelentik: A Du­na fölött lezuhant egy utas­szállító repülőgép. íme, az emberi őrület gyászos kö­vetkezménye. Nem okultak Icarus szomorú esetéből. Nekik aeroplán kellett 1 Én se ültem még soha gépma­dáron (és nem is fogok!) mégis jól érzem magam umberufen 1 — Gyufát ivott. Lapzár­takor jelentik a mentők, hogy Eufrát Rozália 17 éves cselédleánv gyufát ivott szerelmi bánatában Ez a szép fiatal, gömbölyű gyermek egv könnyelmű pillanatában eldobta magá­tól az életet. Mindig mond­tam hogy a modern ház­tartásokat villamos öngyúj­tókkal kell felszerelni Azt nem ibatja meg senki és a háztartási alkalmazottak halandósága kevesebb lesz. vesebb lesz. — Eltörte a lábát. Tüdő Mátyás szuboticai fiatalem­ber a csúszós iárdán elesett és kitörte a lábát. A rend­őrség megállapította, hogv az illető nem tagja egyetlen sportegvesületnek sem. SZÍNHÁZ a Tosca Szubo’ic.ín Ma este Puccini bűnügyi operája, a Tosca volt na­pirendre tűzve. A padsoro­kat nagyszámú hallgatóság töltötte meg különösen nők, akiket tudvalevőleg minden izgalmas kriminá­lis tárgyalás érdekel. Az érdeklődés olv nagy volt, hogy a közönséget csak be­lépődíjjal engedték be a te­rembe. Az eljárás 8 órakor indult meg. Tosca ügye eleinte rosszul állt és az izgalom a tetőfokára há­gott amikor sor került Tosca szembesítésére Scar­­piával, akinek szemébe mondta, hogy szándékosan akarta megölni Cavaradossi festőt. Scarpia elszánt han­gon tagadott és mint mentő tanúra, a hangjára hivatko­zott. Ám a hangját sehol­­sem találták. Az a gyanú merült fel, hoc- nem is volt neki és csak merő ki­fogás az egész. Az énekesnő oly hamis hangokat hallatott, hogy a soros ügyész eljárást in­dított fondorlatos közhot­­rányokozásért. A zenekar játéka összhangban volt a B. T K. idevágó szakaszai­val. A vádlottakat, Puccini­vel és a karmesterrel egvült, elévülés cimén felmentet­ték. Jó volt még Vaszilje­­vics Lmba törvényszéki biró, földszint. VI. sor. —rth. SPORT 6) Alneres: Bácska. Feineres: SzAND. Eir-es biró: Csaághv. ítélet: 5 2. Az alperes fellebbezett. ADOMÁK ❖ A 1 író előtt Recece, a vén cigány száz dinárt lopott, de per­sze erősen tagad. A biró szelíden faggatja: — Valid be. hogv loptad 1 Cigány: Jaj tekintetes biró ur itt fusson ki mind a két szemem, ha nem az igazat mondom. Találtam a vasútállomáson. Biró: Hazudsz te, cigányl Cigány: Találtam, tekin­tetes biró ur Ha most egy milliomos állítaná, bogy találta, neki elhinnék, de a szegény cigányt mindenki sértegeti... Kós rc öppek Móricka (a vendéghez): Sajnálom, a papa már el­utazott nyaralni. Vendég: És mikor jön vissza? Móricka: Az attól függ. Az ítélet ugyanis még nem jogerős.., BÁCSI^fECaYIBI ^ Szerkesztői ég: Távs :• e eszti: BOiS DE BOULOGNEBAN ETIENNE K. TAMÁS Repülő ép rat — R»pü ő"-os a — c7.:kr',(v'róí;,orn~'» — Bum-'o"» esetet, kijelentette, hogy ő majd igazságot fog szolgál­tatni. — Tizenegyes 1 Közvetlen a kapu elölt! TAMÁS iSTV** 5 Miután fenti cím alatt szélnek eresztettem törvé­nyileg védett párisi interjúi­mat elhatároztam, hogy most már valóban kime­gyek a Szajna-parti metro­polisba, mint a t. c. Miner­­va-cég világkörüli utazója Expedícióm egyetlen, dr annál nemesebb célja volt Páris és az Eifel-torony fel­fedezése, ami tepes egészé­ben sikerült, sőt az utóbbit meg is másztam, ami csak azt bizonyítja, hogy a tu­risztikában is rém jártas vagyok. Gáláns kalandok­ban bővelkedő utazásom »öt és fél világrész a Themse pariján« címmel fo­gom kiadni. F.UF.ÓPA HÁLÓINGBEN Irta: Tamás István Rajzoltatta: Ke'en nel Vészkijárat I Iínit tud mon­dani a lejjhi­­, resebb francia kCltö? A salamoni Ítélet nagy megnyugvást kelteti Kide­rült. hogv mind a hárman közveszélyes professzionis­ták voltak. —más. V.lÁflRÉSZ A SZÓIN) PARTJÁH De hogv ne térjek el a tárgytól, amint megérkez­tem a párisi vasul állomás­ra, nyomban nyüzsögni kezdtem az opera előtt és szerencsésen be'enyüzsög­­tem René Maranba, akire rögvest ráismertem >öt vi­lágrész a Szaina-partián« cimü könyvemben találhatói fényképről, ö azonban nem ismert meg engem, ami' va­lószínűleg azért történt mert az ö könyvében az ón fényképem még nem ta­lálható. így hát csak barát­ságosan a tyúkszemére hág­tam és elvegyültem a ha­talmas metropolis metropi­­lisiai között A többit le­vélben. Étien E. Tamás. K u v?,n'»'ry uíva A Café Bois de Boulogne tükörablakán át nézem a vadul rohanó emberrenge­teget és megfájdul bennem a honvágy Ha meg is vet érte drága mesterem, a ki­­leneujju ember, bevallom, hogv nosztalgiát éreztem a poros, hektikás, lvuKas­­aszfaltu, vizvezetékmentes Szubotica után Pedig már elég jól elhelyezkedtem itt a francia nyelvet — mó­­csingostul — kitünően be­szélem együtt pikbolőzom Poincaréval, Herriot-val és Lenn Blum-mel és mégis ugv érzem magam, mint egv ía, amelynek a gyöke­reit kitépték. Határozottan megkívántam egy kis hami­sítatlan szuboticai bűzt olyat, amilyent kánikula­kor szoktam élvezni az Alexandrova ulicán. Sze­rencsére e<»v derűs jelenet rántott ki bubamártott han­gulatomból. Egv fiatal leány •— vérbélü francia nő — egv selvempincsit vezetett szkon. Egv vénldsasszonv is kutvát vonszolt maga után. A két kutya összeta­lálkozott. Nem sokat teke­tóriáztak. A fiatal lány nyugodtan nézte a nászt, a vénkisasszony nem tudott hová lenni a szeméremtől Páns, Szubotica: egy ku­tya. Vagyis inkább: egvik kutya, másik eb. Ha egy­szer találkoznának ... J-’-i Ki a fenény e csírdábar? BelacrkváTól jelentik: Véres verekedés szintiéivé voU vasárnap éjjel a Hirth Pali korcsmája. Vadász Elemér és krausz Jakab helybeli legények összekü­lönböztek egy lányon, aki nem tudott köztük válasz­tani. — Gyerünk az alszövet­­séghezl — rikoltott Mikes Flóris. A két fiú egymásnak ug­rott késsel és Krausz csak hamar véresen terült el a billiárdasztalon. A biró aki éppen ekkor érkezett oda, lefogta a dühöngöt Amikor megértették vele az A Rue de Rivoli-n lakik, egy selvempizsamában és egy börfotöiben. Az utóbbi­ban éjszaka, az előbbiben nappal. Sokszor Végigmentem ezen az uccán, Páris fölött a jó­istenbe könyökölt és Szent Lajos szigetén zizegték a levelek, mint egy pénzesle­vél bamba, fatomvos ha­zámból.. Magamra gondol­tam. a busz évemre (ó. m'g mindig busz szegény kicsi évszám nem tudott megnő­ni.) A fogamat plombáltat­­tam aznap, mi lesz, ha megvénülök és esténként ui fogsort helyezek üz-mbe szép aranvzománccal és nem lesz aki repülőautót tesz a feem alá, hogv jó álmom legven. — A költö ült és éppen nem költött. (Azt hiszem máskor sem, a vén betyár!) Egész Páris öt fényreklá­mozza, ő ma a sikk. Azt a tehetségtelen Jean Cocteau-t már úgyis kivégeztem, Paul Va.lérv köszönőlevelet irt. a miért megcsipkedtem az ál­lát és Jules Romains, az agg csirkefogó kerül, amió­ta ellopta a töltőtollam Szeretek ősmeretlen tájakon ösmeretlen emberek pofá­jába nézni, mikor a hold ez a nyugalmazott citrom­­árus, kiül a boulevardokra és a vidám halottak cifra köntöst öltenek, akár a maszkabáton, purimkor. — És gyomorron tás el­len mit szokott használni? — kérdeztem a kétórás in­terjú végén. A bankredő nvök már lehunyták sze­müket és valahol a Fau­bourg St. Germain felől fel­reccsent a talpcsiktan’nzó gv'.szmars, de én örökké élek, zsebemből kidi.há'om életem elhasznált filmteker­cseit és visszafelé kurbli­­zok, ha kedvem tarka. — Bon zsnr — szólt köz­be a híres köllö. — Nana, azt mindenki mondhatja — pirítottam rá. Sarkon fordultam és un­dorral otthagytam. Távozó­ban az ajtalán megpillan­tottam cégéres névjegyét: ETIENNE TA MA CHE, poete. SZUBTTIGA! PANORÁMA Bűre’t es’CcemS A sarkon ül egv koldus­­asszony. Rongyos-Piszkos. Festőién rongyos-piszkos. Az ölében egv-csecsemő. A csecsemő bőg és a koldus­­asszony kigombolja a blú­zát hogv megszoptassa a csecsemőt. De nem szoptat­ja meg. Csak ugv tesz mintha éppen nekikezdene ám amikor a »kegyes szá­nakozó« tovább megy vissza.gombolja a pruszlikot és a hoppon maradt csecse­mő bőg rendületlenül. Persze, ez egy pompás üzlet, amely kevés befek­tetéssel csinos jövedelmet hajt. A csecsemő a legke­ményebb kösziveket is megindítja és a siránkozó koldusnö bugyellárisába bő­ven hullanak az irgalom­dinárok. Ezt a koldust hat év óta ismerpm. Hat év-óla ül a vasúti park ám véká­ban, télen-nyáron. esőben és napsütésben. Mindig egy pár hónapos csecsemővel a karján. Kamatoztatja a gyermekét, feltéve, ha az övé. De nem az övé Hat év alatt minden csecsemő felcseperedik. Kinövi a pó­lyát. Az asszony tehát bér­li a csecsemőt egv másik szegény anyjától. Talán osztalékot kap a bevételből ? Vagy fizet? Van ugyan egy másik eshetőség is: minden esztendőben szül egy gyereket. De nem, az lehetetlen. A koldusasszony éjjel-nappal az uccán tar­tózkodik, az uccán ebédel és az uccán vacsorázik, ta­­lá.n még aludni se jár ha­za. Nem is ér rá soha szülni egy valódi saját cse­csemőt (t i.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom