Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
\ 1927. december 25. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 29. oldal PEPITA NADRÁG Irta Novoszel Andor Minden jóravaló házban van egy rongyos zsák. Már nem úgy értem, hogy a zsák rongyos, hanem egy olyan zsák, amelyben a rongyokat tartják. Azaz megálljunk csak, ez se elég világos igy, mégis meg kell egy kicsit magyarázni. A rongyos zsákban nem rongyot, hanem éppen ellenkezőleg, a rongyosságnak az orvosságát, a foltokat, a foltnak valókat tartják. Mert mikor teszem föl megcsináltatják az uj ruhát, különösképen a gyereknek csak megmondja az ember a szabónak hogy: ugyan édes mester ur, ne felejtse a darabokat is haza küldeni az uj ruhával. Tudja milyenek ezek a gyerekek még a vasat is kilyukasztanák, legalább az első időben tudjak a saját matériájából tenni foltot, kit a térdire, kit a kö nyökire. Ilyen rongyos zsákja volt a nagymamámnak is, édes anyámnak is, de meg most van nekünk is. Hogy épen erről van szó, szinte meg köll emlékeznem a gombos zacskóról is Ez is annyira bele tartozik egy rendes háztartásba, mint a családi perpatvar. A valódi gombos zacskó egy jobb napokat látott kabátzseb bélése szokott lenni. A tartalma a világ minden szinü és diva tu gombjából áll, amelyek között a legjobb esetben két egyforma gomb van csak. Ha véletlenül az ember elveszíti a gombját, akkor a gombos zacskó előkerül a szekrény aljából, a tartalmát kiöntik az asztalra és másfél órai keresés után kitűnik, hogy olyan gomb, de még hozzá hasonló se, mint a milyen elveszett, tényleg nincs az egész zacskóban. Most veszem észre, hogy egy kicsit elkólicáltam, mert épen nem ezekről a dolgokról akarok imi. Ugyan ha nagyon szigorúan vesszük, a szegény embernek a rongyos zsák, meg a gombos zacskó épen olyan, mint a gazdagnak a családi képtár meg a családi ezüst és ékszer. Mert a szegény ember a földi kincsét és hivságait nem igen tarthatja a falon rámába, vagy a szalonban üvegszekrényben s csak úgy köztük sétálgatva révedezik a múlton, hanem mikor a kabátjának a könyöke kikopik, oszt a felesége a rongyos zsákból foltot keres hozzá és keresés közben véletlenül kezébe akad egy-egy nagyon régi ruhájának foltja, akkor szinte elérzékenyülve mondja: »hallod hékám, de szép is volt az a szürke csikós nadrág, tudod amit az árverésen vettünk, mikor a püspök bérmálni járt nálunk*. Vagy ha a gombos zacskó gazdag tartalmát segíti az ember a feleségének bogarászni és megtalál egy kis gombot csak eszébe vágódik: »édes szivem, de aranyos is voltál abba a vadgalambszínű blúzodban, amelyiken ezek a helyes kis gombocskák voltak. De nini, már megint megszaladtam egy kicsit, pedig igazán egész másról akarok beszélni. Egy kicsit kirojtozódott alól a nadrágom, a feleségem be akarta szegni. Előkerült a rongyos zsák. Ahogy a feleségem keresi a hozzávalót, ha mindjárt nem is a nadrág szövettesivérét, de mégis hozzá hasonlót, mert nem muszáj azt épen mindenkinek tudni, hogy mink még a nadrágot is talpalni szoktuk, kezébe kerül egy darab szövet. Az egész nem volt nagyobb, mint egy tizdináros Ejnye öregem, igy a feleségem, már sokszor akartam kérdezni, mikor volt neked pepita szövet ruhád, mert én egyáltalán már nem emlékszem rá. Hogy el ne felejtsem, az a bizonyos szövetdarab,ami mondom véletlenül a kezébe került, pepita volt. Na, azon egyáltalán nem csodálkozom, mondom, hogy nem emlékszel rá, mert akkor én még angyali állapotban voltam. Akkor ugyanis még legény voltam hozzá még pesti diák. Köztünk maradjon, már jó néhány esztendeje erősen tartom magam a harminckilencedik évemen, ha úgy szó kerül az ember koráról, de azért hiába csak elmúlik ez a nyavalyás idő. Lám ez a pepita akkor Is épen ilyen pepita volt, amikor én még fekete hajú, az egész világgal megbirkózni akaró legényke voltam. Azért mintha a lelkem, a szivem a régi maradt volna. De az emlékezetem is biztosabban elkocog a 25—30 évvel ezelőtt történtek között, mint a múlt heti események útvesztőjében. Ehol ni ez a pepita is. Tulajdonképen édesapámé voft ez a pepita nadrág, de miután Dudapestre küldtek tanulni, hogy mégis illőn ki legyek ruházva, az öreg Vadóccal, a foltozó szabóval kifordittatták nekem. Az öreg remekelt is a munkával, csak egy kis hibát követett el az összeállításnál. Ugyanis tévedésből a gombolóját hátra tette és igy nekem megfordítva kellett viselnem. Amúgy jól állt a nadrág, csak hajolni nem tudtam benne, mert hátul szörnyen passzentos volt, elöl meg egy kicsit pötyögösen állt. Abban az időben a Rákóczi utat még Kerepesi útnak hivták. Ott laktam a Luther házzal szemben, a harmadik emeleten. Nagyon alkalmas kis kfllönbejáratu szoba volt. Csak a fürdőszobán keresztül lehetett a szobába jutni. Szóval egy igen alkalmas hajlék volt s alkalmasabbat havi 1 forint 20 krajcárnál olcsóbban el sem lehetett képzelni. Már október végén erősen hideg idők jártak. Hogy-hogy nem, valahol erősen megfáztam. Magas lázam volt s egyébként is nagyon elsettnek éreztem magam. Akkor volt virágjában a szörny » pusztításokat okozó influenza. Fenegyerek volt attájt nagyon. Aki megkapta, arról úgy beszéltek, mint a hetvenes években a kolerásokróL Ma már úgy megszelídült ez a betegség, ha megmutatnak neki fél gramm aspirint, esze nélkül menekül. Rosszul voltam szörnyen, összevettem a patikából minden fajta izzasztót, de hiáoa volt minden, nem tudtam megizzadni Pénzem Is alig volt, az utolsó forintot szorongattam már. A háziasszonyom igen jólelkü teremtés, a Fehérló-szállóban volt takaritónő, ajánlotta, hogy próbáljam meg, igyák egy csésze nagyon forró, nagyon rumos teát. Ha az se használ, akkor majd ő beprotezsál a Rókus kórházba, ahol a testvére mosónő. Olyan világosan emlékszem rá, mintha ma történt volna, épen szombati nap volt Körülbelül esti fél nyolc lehetett, levánszorogtam az uccára, hogy majd valamelyik olcsóbb kávéházban kúrálom magam. Ahogy kiléptem a kapun, minden erőm elhagyott Vissza már nem volt erőm menni, kávéház se volt a közeibe. Nézelődök egy darabig a kapuhoz támaszkodva, de a térdem csak össze akar csuklani. Egyszerre megpillantom a túlsó oldalon a Luther házban a Hauerféle cukrászdát Na mindegy, gondoltam magamban KASSAK LAJOS: 14 HÓNAPIG dolgoztam a bányában emberek között, a kik nem éltek emberi életet REGGEL, ahogy megmutatkozott a nap, lementünk a sötét föld alá s este mikor a nap eltűnt feljöttünk a sötét éjszakába ÜGY ÉREZTÜK valami ismeretlen személy rendelkezik velünk akár a barmok szó nélkül dolgoztunk s szabad időnkben gyerekeket nemzettünk merő unalomból EGÉSZ FALUT telepitettünk be rokonainkkal és a gyakorta kettesben született ivadékainkkal NÉHA KIJÖTTEK hozzánk az urak pénzt osztottak szét, de mégis nem ezek voltak a mi legszebb napjaink SZERETTÜNK elszédülni az erős dohánytól és szeret' tűk Johan Filipovics nevű munkavezető meséi hallgatni ŐSZ BAJSZU komor medve volt az öreg ő volt a gyere kék keresztapja és ő búcsúztatta el csúnya őszszeaszott halottatokat FEKETE INGBEN és fekete ördögbőr nadrágban ott áll dogáitam mellette de belőlem nem tudtak kifa kadni a könyek HONNAN jöttem én hogy Így megkérgesedett a tenné szetem IDEGEN vagy te itt is mondtam magamnak egyik este és fölmásztam a hegyre ami álmaimból emel kedett ki az égig ÍME két hajótörött matróz vándorolt a nedves felhők között hívtak hogy menjek valük megkeresni a hajót ami aranyrakománnyal indult el Indiá ból s most döglötten fekszik a tenger fenekén FIATALOK voltak ők és kék szallagok lobogtak a sáp kájuknál s az édesanyjuk kirajzolt szivét visel ték a karjukon ÖSSZEFO G ÓDZKODTUNK HÁROM elvetemedett kölyök a felhőkben tántorogtunk életünk felé. igaz ugyan, hogy legalább harminc krajcárba fog kerülni egy tea, de más választékom nincs, avval nagy keservesen átcammogtam a túlsó oldalra 9 egyenesen be a fényes cukrászdába. Úgy lázasan, egy férfit láttam ülni a díszes kasszában és fekete ruhás kiszok gáló kisasszonyokat. Kellemes meleg volt bent. Rögtön hozta is egyik kisasszony a teát, igen elegáns, drága porcellán csészében. Na talán ötven krajcárba is bele fog kerülni, futott át csak úgy az eszemen, de vigye patvar, csak használjon. Nagyobb biztonság okáért bele Is nyúltam a mellényem zsebébe, ahol a forintnak volt a lakása, hogy ott van-« még. Hát ott volt. Ki is tettem magam elé, hogy fizetéskor, ne kelljen megint kotorásznom utána. Ahogy leteszem a pénzt, megbillen élire és legurul az asztalról. Én rémülten utána kapok, a tele csésze teát tányérostól leütöm, az ezer darabra törik. Már mindegy, ezt már úgyis fizetni kell, a forint talán csak futja majd. Ahogy hajulok a pénz után, mert úgy gurult, mintha az ördögök hajtották volna, egy rettenetes szívbe markoló, recsenés hallatszott Legalább is úgy éreztem ,hogy ez a recsenés az én szivembe markolt. A pepita nadrág felmondta a szolgálatot Az egész cukrászda odanézett Én már akkor ültem, mert nem is tehettem, mást A forint sorsával megszűntem törődni, de talán az egész világgal is. Úgy éreztem, hogy ezek után most már csak' a világ vége következhetik. Ebben a rettenetes helyzetben, mert hiszen egy 19 éves fiú rettenetesebb helyzetbe alig kerülhet el kezdtem előbb vacogni, majd olyan hatalmasan kezdtem izzadni, hogy a kasszában ülő nr, amint később megtudtam, maga a tulajdonos, a szokott esti 10 órai záróra helyett 11 óráig tartotta nyitva üzletétmig én teljesen rendbe nem jöttem. Az az egy csésze tea, amiből még csak egy fél kortyot se ittam, teljesen meggyógyított. Lehet, hogy a Hauer-féle cukrászda még ma is meg van, az is lehet, hogy az aranyozott clmtáblán elvesző kis betűkkel már az van oda írva, hogy »utpda«, annyi bizonyos, ha egyszer fölkerülök Pestre, okvetlenül ott fogok uzsonnázni. De meg most, mintha úgy emlékeznék rá, mintha az a forint a sarokban álló kályha felé gurult volna. Bizonyosan kályha alatt egy kis repedés lehetett a padlóban s ott bujt meg a haszontalan. Mondom, ha egyszer fölkerülök, tüzetesebben körül fogom nézni a kályha környékét is. Nem az a forint, de mégis bosszantja az embert, hogy ebbe a drága világba’ szanaszét hever a pénze. VALVO RADIOLÁNPÁK a legjobbak Vezérképviselet: „Audion“ Novisad, Jermenskaui. 3. 100 ÉVE A LEGISMERTEBB Vezérképviselet: SCHOSBERGER ADÖLF N O V 1 S A D 13472
