Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
18. oldal tott orcáját A ragyogó csillagcsoda eb hivta és odavezérelte a »napkelet kirá' jyalt és bölcseit«. Egybegyüjtötte ott az »angyalok éneke« a »mezók pásztorait«! így sereglettek ott össze kelet-nyugat ban: a nemzetek: a királyokban: a hata< lom: a bölcsekben: a szellem ereje: Józsefben és a pásztorokban, a munka ét a föld népe. Mindannyiok szive egyazon boldogságtól lüktetett: megtalálták a Megváltót! Mindannyian oly egyek voltak gondolatban-érzésben: ez az igazi TESTVÉRISÉG! Ennek a testvériségnek láttára még az ég is megnyílt s magasztalására angyalok zengtek csodálatos himnuszt: »Békesség a földön a lóakarata embereknek.I* Ezzel meg is jelöltetett a testvériség és a belőle sarjadzó boldogulás meg boldogság forrása és feltétele: a »Jóakarat«. E jóakarat meg hogyan nyilatkozhat meg: a betlehemi csillag fényességével világította meg a betlehemi Kisded. »Adassék az éhezőknek étel; a szomfahozóknak ital: a mezíteleneknek ruházat: a hajléktalanoknak szállás, a foglyoknak váltság: a betegeknek ápolás: a holtaknak tisztesség. Szolgáltassák a bűnösöknek feddés, a tudatlanoknak tanítás, a kétségeskedőknek Jó tanács, a szomorúaknak vigasztalás, a bdntalmazók Iránt türelem, az ellenünk vétkezők nek megbocsátás, elevenekért és holtakért imádkozás.« Mindez foglalata minden lelki-testi szellemi és anyagi, múló és örök javaknak, melyek az embert boldoguláshoz és boldogsághoz vezérelhetik! Adassék és nyujtassék mindez miniden embertől minden embernek, nem alamizsnaképen, mert ez lealázó, sért és keserít Az embermilliók ma nem alamizsnáért esengenek, hanem csak a lehetőségért» hogy jogosult igényekhez hozzájuthassanak a tisztes munkának azzal és olyan fajtájával, milyenre tehetségeik, hajlamaik, tanultságuk képesítik. A betlehemi jászolnál mikor a királyok k pásztorokkal találkoztak, nem kutatták (egymás felől: ki melyik hazából, ki milyen nemzetből való. A királyok nem nézték le a pásztorokat és a pásztorok nem tekintettek gyűlölettel a királyokra A bölcsek nem vetették meg a földnek tanulatlan népét, de a puszták fiai sem figymálták a bölcseket Látták egymáson, hogy »emberek« s tesvérekként örvendeztek a Megváltó eljöttén. Egyikök Is másikuk is szívben és lélekben megfttasodott a legtisztább boldogság egész teljességével, a békességnek teljes boldogságáv al. A betlehemi jászolnál rátaláltak a földi békesség, boldogulás és boldogság föltételére: a testvériségre! De ami e betlehemi jászolhoz vezérelte a keveseket a milliókból: ez az a» Jóakarrat!* Ez a jóakarat és az általa megtalált testvériség képesítheti egyedül a hatalmasokat és gazdagokat, hogy lebocsátkozzanak a szegényekhez, szenvedőkhöz és nincstelenekhez. Amiképen ugyanez a jóakarat nemesítheti a sze» gényeket, szenvedőket és nicsteleneket 'yfcogy felemelkedhessenek messze túlra Irigységen, gyűlöleten, elkeseredettségen. A betlehemi éjszakának az adja el nem enyésző varázs!atosságát, hogy akkor az ég a földdel ölelkezett: megjelent a békesség és boldogság! Gazdagok és hatalmasok, ha leszállanák, szegények és szenvedők, ha fel- j emelkedünk, hogy valamennyien talál- j kozzunk és egyesüljünk a szent, mert: megértő és áldozatos testvériségben megmutatjuk, hogy mi is azokból vagyunk, kik hivatnak »Jóakaratuaknak* t akkor kortársaivá váltunk oly időknek melyek visszaszerzik a föld egyetlenül drága kincsét — a békességet! »jöjj betlehemi fényes csillag! Fényességeddel világosiid meg az »ember* el máiét! Mennyei füzeddel melengesd ál az *ember« szivét! Lássuk egymásban a t testvért! Lehessünk testvériesen része- ; sei békességnek, boldogulásnak, boldog- j Ságnak! Jöjj TESTVÉRISÉG, mert ha eljöhet- > tél, nem csak angyalajkakról, de »em- j bér* keblekből kél szárnyra az ének: Dicsőség a magasságban Istennekí És békesség a földön a fóakaratu embereknek!* 1 Nagy emberek és a társadalmi fejlődés Irta ár. Sie» Lázár ___________ BÁCSMEGYEt NAPLÓ ___________ Társas életet élő pár száz ezer ember társadalmi szempontból többet jelent, mint millió Robinson. Ezer apró gondolat találkozásából pattan elő valakiben a nagy gondolat, ezerfajta érzésből alakul ki valakiben a nagy érzés, ezer apró cselekvény ősszhangzásaiból vagy eltéréseiből áll elő a nagy tett Minden társadalom alapvető jelensége az egyén, mert egyének lelke fogja fel a benyomások tömegét ezek hatása alatt alakul újjá maga az egyén és az egyénekből összetevődő tömeg. Ezért a társadalom nagyjában olyan, mint a benne élő egyének. Csakhogy a tömegben nem mindig érvényesülnek a tiszta egyéni tulajdonságok, tulforró és tulközvetlen ott a kölcsönhaáts, semhogy bizonyos mértékben meg ne olvadjon az egyéniség tisztasága. A társadalom kohójában izzó egyéniség tehát valójában kompromissum eredménye. Az öröklött tulajdonságok tiszta egyéni tipusát szerzett tulajdonságok tömegszerfl típusa egészíti ki és a tulajdonságok ezen kettős sorozata alkotja az átlag embert. Nem válthat ki két emberben egyazon időben egyforma erejű, minőségű és mennyiségű lelki benyomást ugyanazon behatás. Mindig vannak múltjuk és jelenük közt eltérések és ezért nem láthatnak és érezhetnek egyidőben tökéletesen egyformán. Az egyének lelke ezek hatása alatt állandó alakulásban van és észrevehetetlei fokozatokon át fejlődik a primitívségből öröklések és egyéni élmények segítségével a maiba, hirdet korábbiakkal szem ben egészen eltérő nézeteket és érzéseket, hajt végre eltérő cselekményeket A gondolatok, érzések és cselekvények ezerféle eltérései és összbangzása!, kaotikus kavarodása! és kiegyenlítődései alkotják az emberek közti különbségeket és azonosságokat A leghasonlóbban gondolkodók, érzők és cselekvők összetalálkozásából állnak elő a társadalmi egyesülések és itt van valhol a titka a vallások, szekták és pár tok keletkezésének. Örök mozgás és változás a sorsa tehát egyénnek és tömegnek egyaránt. Ennek kulcsa a haáts, me lyet egyén gyakorol egyénre és csoportra és viszont A legintensivebb kölcsönhatások idején, midőn a kölcsönös befolyás lendülete a legerőteljesebb és legegyirányubb, megjelenik az, aki attól legjobban van áthatva: a nagy ember, a genius. Ebből a látszögből a genius jelentőségére vonatkozó régi vita meglehetősen meddőnek tűnik fel. En legalább nem tudok felmelegedni Carlyle hőskulíusáért, mely csak a nagy emberben lát igazi embert a dolgozó és küzdő milliók hivatását pedig azonosnak látja a szobrász kezére váró agyagéval. Nem tudok lelkesülni Spencer tömegkultuszáért sem aki szerint a történések szükségszerűségében nagy emberek fölöslegesek. A fentiek világában a nagy ember feltételezi az érzó és gondolkodó milliókat nem merit semmiből, benne is csak a* van, ami a milliókban, amit alkot az millióknak lelkét mozgatja. Lényegileg ugyanazt érzi és gondolja, csakhogy világosabban és tisztábban és ilyen világosságban merészebben vonja le következtetéseit mint embertársai. De viszont az igazi nagyságot jellemző, gondolkodásra és tettre készség nélkül mennyi nemes gondolattal és nagy tettel lenne szegényebb az emberiség. Joggal lett az a kérdés felvetve, hogy normandiai Vilmos nélkül mi lett volna Anglia történelméből és mi lett volna a mai Franciaország szerepe Európában, ha a római senatus nem Julius Caesart hanem Crassust nevezi ki gall proconsullá? Mach a mechanika fejlődésére vonatkozó alapvető kutatásai során szemléltetőleg mutatja ki azt a szerepet melyet a nagy tudósok eredményeiben az előző korok és a korukbeli írók, sőt a tömeghiedelmek játszottak. Galileinek a földi- Newtonnak a világűrben mozgásra vonatkozó tanításaikra kimutatja, hogy azokat legtöbb vonatkozásaikban már készen kapták. Szerinte nagyságuk nem tudományos felfedezéseikben, hanem fantáziájuk bátorságában és erejében van mely addig összefüggéstelennek látszó tényeket kapcsolt össze már megmagyarázott tényekkel és az utóbbiakra szóló tudományos igazságokat kiterjesztették az előbbiekre. Itt is a gondolatok nagyobb tisztasága, a végig gondolás nagyobb merészsége, különböző gondolattömegek közti addig meg nem látott öszszefüggések meglátása jellemzik az Igazi nagyságot, de nem a gondolatok tökéletes újsága. Nagyobb történelmi eseménye hátterében szintén meglátjuk az előtérben szereplő nagy ember mögött a tömegek jelentősségét, azt, hogy amit a nagy ember hirdet, az a tömegek leikéből sarjadt ki. A francia forradalom eszméi már rég éltek a francia polgár lelkében, ha nem is bátran és a XVIII. századbeli nagy francia Írók csak ezen érvényesülésre törekvő lélek kifejezői, de persze nem volt mindenkinek Voltairerel és társaival egyformán világosan, élesen és bátran látó lelke. Sőt a világtörténelem ezen egyik legjelentősebb eseményénél, amelyben valóra vált a polgárságnak egységre és egyenlőségre törekvése, a tömegek által hordott eszméket nem is igazi emberi nagyság vitte diadalra, hanem az átlag ember Robespierre és vele egyivásu társai. Szerbia történelmében ugyanazt a viszonyt állapíthatjuk meg tömeg és nagy ember közt. Ha a török uralom nem tesz különbséget muzulmán és keresztény között, török és szláv között, ha a középkor nemzetiségi szempontoktól Szentelek*? Kornél Az első hó A fekete fellegek rdfekszenek a fiatal délutánra, ' :rjak szállnak fel a didergés gallyakról. Jön az este, az idő, a könnyesszemü emlékezés. De ime, pelyhek tétováznak a dermedt levegőben »Esik a hó!* — mosolyog állat és gyerek, szelidebb arca lesz az égnek, mint mosolygós, mérlöldszakállas istennek, aki megcsiklandozza a földet végtelen fehér szakáUúval és derűs dalocskák zugnak fel a surranó hópihék között. Kiszököm az udvarra, mint régen, régen, felfelé fordítom arcom és tenyerem, hogy érezzem az első hó hideg csókocskáit. És Te odaiönt minden bizonnyal engem nézel és megrázod linóm, fiatal angyalszárnyad, hogy zsenge, zsongó pihéid lehulljanak a földre, hogy rdkulljanak tenyeremre, számra, homlokomra és szétalvadjanak, mint csempe angyali csókok, mint fagyott, fájdalmas üzenetek: Szeressetek és fordítsátok felém arcotokat! 1927 december 25 mentes politikájával a, ha az egyéni törekvéseket és vágyódásokat gazdasági és kulturális téren szabadságra enged) és összhangba hozza állami rendjével azt, ami a szerbségben speciálisan törzsi volt, ugyanaz történt volna meg, ami megtörtént a frank és burgund törzsek közt Franciaországban, a normann és angolszász törzsek közt Angolországban. Elhalt volna a törzsi eszme, egységes tagozódásba olvadt volna török én szerb társadalom. Bekövetkezett volna az egybeolvadás, elhalt volna a vágyódás a múlt után, a tömegek lelkéb'-n nem talált volna megértésre a felszabadná* eszméje. Karadjordje és Milos ez esetben Is a szerb faj nagyjai közé tartoztak volna, mint a szerb nép kultúrájának és gazdasági fellendülésének a herosai, de nem mint a szabadság hőset A lelki erőszakra és anyagi kizsákmányolásra épitett török politika azonban conserválta mindazt, a mi egymástól elválasztotta a török és szerb psychét és ezen törők exluslvitás gyümölcse Yolt a XIX. és XX. század, múltjával fizetett a szerb nemzet a jövőjéért A geniust mindig a szerzett benyomások irányítják és az öröldöttekből azok, többi egyéneknél fogékonyabb a leik« minden uj benyomás iránt Az iga2i emberi nagyságokat ezért találjuk az újító mozgalmak, az újnak alkotására törekvő lelki áramlások élén és sohasem a vtszszafejlődést hirdetők soraiban. Ez magából a társadalmi alakulás bel-! ső természetéből folyik. Minden korban ugyanis más az együttműködés formája és tartalma. Az őskorok nem Ismertek szervezkedést helyzeti tekintélyt a hi-i vatainoki és gazdasági tekintély arány»« lag újabb Idők terméke, ös Időkben mha-j dón tekintély egyéni tulajdnoságokon vagy törzsi tradíción alapul. Nem is volt szfik-; ség más tekintélyre, mert .a primitiv életnek primitívek és szükkörílek voltok a lelki és testi szükségletet melyeke* egyformán fogott fel és melyek egyforma betartására és Idelégitésére figyelt min«, denki. Uj égalj és uj talaj — sűrűbb érte (kW zés és Összeolvadás újabb anyagi és szellemi szükségleteket ébresztettek. Ez a fejlődés sokszorosította az életforma lehetőségeit megszüntette a viszonyok egyformaságát és az Így meggazdagult élet, az életcélok kiterjesztett körei köz* több választás kínálkozott az egyén számára. A társadalom szervezetbe forradt de változott a természete. Elvesztette kényszerítő jellegét és az egyél számára folyton szaporodó társadalmi lehetőségeknek megfelelően mind szabadabb szelleművé vált maga az egyén és az általa alkotott szervezetek. Ezért hát oly természetellenes minden szervezeti forma, mely a mai társadalmi rend ezerféle szabad mozgást feltételező lehetőségeivel szemben az egyéni szabadságok terjesztése helyett azok szűkítésére törekszik. A célok kitágult köre nemcsak az egy államba olvadt társadalom belső szabadságkörének kiépítését célozza, hanem a nemzetközi korlátok feloldására és hasoncéluak szabad nemzetközi társulásának megvalósítására is törekszik. Az elzárkózások nagyobb fokára épitett régi világot az ezek kisebb fokára épült uj világgá iparkodik átalakítani, majd az elzárkózások teljes szétroppantására törekszik az egyesülést kereső és hirdető uj világ és feloldja a régi világnak megkövesedésére hajló rendjét, a szabadon szárnyaló és csupán az össztársadalom érdekei által korlátolt szellemi és gazdasági munka. Magában foglalja ez az osztály-nemzetiségi és nemzetközi zárkózottságok korlátozását, mintegy osztályközi-nemzetközi szellem megvalósítására törekszik minden osztálydiktatura — marxismus nélkül. A nagy egyén helyét mindezen mozgalmak vezetésében a fejlődés szükségszerű irányú szabja meg. Bármilyennek mutatkozzék is az események ideiglenes és műié alakulásában a genius szelepe, végső Jelentőségét mindig az alkotja, mi a fejlődés lényege és ami annak végsó Irányát és valóságos tartalmát jelenti.
