Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
k És elöhlvdn Jézus egy kis gyermeket, közéjük állítja vaja azt. (Máté XVlll. 2.) A legcsodálatosabb jelenség Jézus megjelenésében az. hogy ő a gyermeket állítja oda vallásának fundamentumául. mert benne is gyermek lakik. A többi vallásalapitó: Mózes. Buddha. Konfucius. Mohamed, távol áll ilyen gondolattól. Elképzelni azt, hogy Jézus, ki keleten jelenik meg, ahol a nőt egy más állatfajnak, aszszonyi állatnak tartják, jogilag pária, a gyermek pedig még lelketlen féreg, hogy ő, kinek nincs családja test szerint, a gyermeket álitja tanítványai elé, — maga is csoda. Pedig ebben van Jézus tanitásának legmélyebb lényege. Mikor óriási sokaság veszi körűi, — mert óriási sokaság járt vele — felkiált: »Bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa!« Miért mondja ezt? Mert nem bocsájtották őket hozzá. Ha hozzá eresztették volna, nem szólna igy, de távol akarták tőle tartani őket. Mikor végtelen szeretete harmatozni kezd. hogy végigcsorduljon a világon, legtökéletesebb egyszerűségében megint a gyermekkel példázza azt. mert Máié X. részének utolsó. 42. versében e fölséges szavakat halljuk: »És aki inni ád egvnek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.« Innét van a tüneményes csodáknak az a legtündöklöbb csodáia. hogy egy vallásalapitót gyermekkorában keresnek fel. nemcsak a keleti böl-' esek, kik a biblia szavai szerint egyenesen a gyermek imádására indulnak el. hanem az egész mai emberiségnek olyan szörnyen megsebzett szive. A gyermek Jézus! Mert Jézus gyermek. Először is gyermek azért, mert nem fejlődik. Nem is fejlődhet lelke: ő nem keresi az igazságot, hanem hozza. De gyermek azért is, amit. példáz, hogy a gyermeki szívben még nincs semmi, nincs fe'ekezeti különbség, nincs osztály, nincs még gyűlölet; még senkiben nem csalódoti, míg senkire nem bosszús, tehát e tiszta edényben csak egy van: a szeretet. Ez Jézus lelkének lelke s ezé'-t ő mindig gyermek marad. Rafael nagyon helyesen gondolt erre. mikor a sixtini Madonna csodás Jézusának szemeiben már egy lángész tiizét látjuk, mely elvarázsol. Jézus mindig gyermek is marad, nemcsak azért, mert a gyermekben keresi a mennyeknek országát és ide akarja gyűjteni a társadalom egész szeretetét. hanem azért, mert a szeretetnek nagy apostola a gyermeki szeretetet emeli a fájdalmak után is fölénk. világvallásának fölséges boltozatául Mennél tovább olvasotn a bibliát, annál inkább arra a tapasztalatra jutok, hogy Jézus erkölcstanának alapjává is a gyermeket akarta tenni. • Abban a korban roppant sok törvény, római, zsidó, uj és régi volt érvényben, egymással küzdve, egymással harcolva, az emberek fejét megzavarva. És Jézus már a tisztázásához fog ez etikai kódexnek akkor. mikor azt mondja, hogy minden törvények között csak kettő van, az egyik: szeresd az élő Istent, a másik: szeresd az embert. Itt már az egész bibliát, az összes törvénykönyveket két nagy paranccsá egyszerűsítette. de még tovább megy, minden beszédénél odaállítja a gyerCsaknem kétezeréves messzeségé’ ragyog reánk a betlehemi csodás csillag és hangzik hozzánk az égi ének: ' »Dicsőség a magasságban Istennek! És békesség a földön a jóakaratu embereknek.I« Mennyi minden elenyészett és mi minden megváltozott e kétezer év folyamán! Eltűnt Augusztus császár aranykora gazdagságával és minden pompájával Elenyészett a Cézároknak az egész világot átölelő hatalma: márvány palotáik büszke iveiről oly hamar kaparta le az idők járása a kápráztató aranyat s nem maradt nyomukban más, csak a pusztulás borzongató förtelmessége. Egyetlen éjszakán szertefoszlott az istenostorának, Attilának élete is, világbirodalma is. Nagy. Károly az első Imperatar-Rex alakja is, hatalma is, birodalma is csak mondákban él már. A törököknek ijesztő-pusztító ereje a vonaglásig ellankadt V. Károly császár országai és óceánjai úgy sorakoztak egymás mellé, hogy földünknek felét takarták, a nap fölötte ragyogni soha meg nem szűnt s ivadékainak napjainkban már hónuk sem maradi Nagy Napóleon lángelméje és minden ereje csak szappanbuborék volt: az ismeretlenség semmiségéből támadt, tündöklőit, kápráztatott, tovaszállott és oly hirtelen önmagában összeomlott. Csupán az a betlehemi csillag nem homályosodon fényességében és csak az angyalok éneke nem halkult zengzetességében! Igaz, mert látjuk: rohamosan gyarapszik a hitetleneknek, az istenteleneknek serege. Hitük, hogy nem hisznek. S mentői jobban erősitgetik, hogy hitetlenek antul inkább bizonyítják, hogy van hitök: a tagadás. Ezek azok, akik vagy nem tudnak, vagy nem akarnak dicsőséget adni Istennek, ki van a magasságban. Nem tudnak, mert képtelenek a csillagragyogásra elméjük fényével a magasságba emelkedni. Nem akarnak, mert sötétségbe burkolódzott szivük s ezért meket. Ez azt jelenti, hogy minden törvénykönyv, minden paragrafus, minden ide-oda alkalmazott erkölcs fölött van egyetlenegy szabály: anyák és apák és te emberiség, ne tegyetek olyat, amit nem mertek ártatlan gyermekeitek szemébe megmondani! Miért van ez? Mihelyt valaki rájött arra, hogy a bibliának ez az igaz értelme, akkor más erkölcsi kódexet elképzelni nem is tud. Miért van ez? — kérdem karácsony estéjén. Azért, mert minden ártatlan gyermek szeméből Jézus néz felénk. Jézus, a gyermek, örök szimbólum, Jézus, a gyermek, az örök erkölcs. Jézus, a gyermek, az örök szeretet, mely meg tudja váltani a világot, ha a felnőttek meg nem akadályozzák benne. félnek a világosságtól, mely van a magasságban. Mégis a karácsonynak hangulata meg. jelenik még ezeknek lelkében is, átlépi ezeknek háza küszöbét is. Izrael valamikor a Sinainál homokba ásta orcáját és takarta tekintetét, hogy ne lássa Jehovát, de mégis hallotta .égzengéses hangját. Az emberiség is hiába fátyolozza e! szemeit, hogy ne lássa a betlehemi csillagot, mégis hallja, elbüvöiten sóvárogva hallgatja a betlehemi éjszakának égi éne* két: »Békesség a földön a jóakaratu embereknek !< Békesség! Ember és emberiség! Eszméltél-e már hogy fö’dnek hátán egyetlen drágaságod és legdrágább egyetlened a békesség!? Kortársai, vagyunk az idők járásának melyben elveszett a békesség. Saját szemeinkkel látjuk, füleinkké' halljuk, önnön bőrünkön érezzük, mert elveszett a békesség, kellett hatvanmillió férfinek évekre elhagynia otthonát, övéit munkáját és mindezeket felcserélni fegyverrel. Mert elveszett a béke, esett el hét és félmillió hős, oly sokan életök hajnalán, de mindannyian életök deleiőjén innen a harcmezőkön s lett ugyanennyi még hősi halottá. Mert elveszett a béke hordozot húszmillió ember nehéz sebeket ágyútól és puskától. Mert elveszett a béke, járnak nyolcmiliiónyian csonkán és rokkantam Mert elveszett a béke, sínylődött vagy ötmillió a fogságban. Mert elveszett a béke, alkotnak hegyeket a tengerek fenekén az elsülyesztett hajók és lettek a hullámok másfélszázezernek itető!tó sírja. Mert elveszett a béke, a szégyenkezés ellenére is úgy vallják: pénzben is hatszáznyolcvanötmilliárd aranymárka emésztődött fel. Mert elveszett a béke, hulltak szét világbirodalmak, omlottak össze évszázados trónok törték szét fényes koronák. Mert elveszett a béke, bizonytalanok a nemzetek és nyugtalanok az emberek a föld mfip> den táján. Államférfiak jönnek-mennek, járnak», kelnek, tanácskoznak rendes és rendkl» vüli gyűléseken, mindenütt és mindig azon az egyetlenen fáradoznak, hogy az emberiségnek visszaadhassák a békességet. Ugyanezért szerződéseket ha* tálytalanitanak és létesítenek, szövetségeket kötnek és bontanak % az a békés. ség valahogyan valamikép mégis még mindig, mintha nem tudna visszatérni. Az államférfiak nemzeteket és országokat képviselnek, nemzeteknek és országoknak keresik és akarják a békét megtalálni, de elfelejtik az »embert«. És ezért nem tudják azt a »békességet* megtaláni s mert nem tudják meg* találni, nem is tudják adhatni. Mikor a világ badbaszállott, országok és nemzetek dolgaiért indult a harc. Mikor a harc végétért, megjelent az »ember* problémája. A nemzet és haza ügye mellett előtűnt az »ember« egyénisége gazdasági és kulturális társadalmi, politikai igényeivel Uj küzdelem Indult, nagyobb « világháborúnál is. Ez uj harcban már nem, egyedül nemzetek és országok sorakoznak egymással szemben, hanem az egyedek s hol az a statisztikus, ki össze tudná számolni ezek számát, irányzataik sokféleségét, a pártoknak tarka változatosságát?! Oroszország vörös terrorjától, Olasz«, ország fehér terrorjáig fellelhető a szervezkedés és szervezettség minden árnyalata, Ez eszközök, ha még oly visszataszt-tóak és visszatetszöek is, az e téren jfi'' lentkezett eltévelyedések, ha mégannytra lesujtóak is, az igazság szolgálatában, ha akarunk megmaradni, nem szabad engednünk, hogy az elfogultság hályogot tapasszon látásunkra s Így észre kel! vennünk: az »ember* mikor Imigyen megjelent, azt keresi, mire szive unszolja — a boldogulást és boldogulása r_é vén azt a csak sejtett mindent, mit kifejez e szó: boldogság. Minként minden ember szive anatóiailag és fiziólógilaiiag oly csodálatosan egyforma, mert azonos törvényeket követ igy egyformán van joga minden embernek a boldoguláshoz és boldogsághoz. Nem lehetséges tehát, hogy az egyik az ő boldogulását a másiknak megron* tása árán szerezze meg. Nem szabad más boldogulásának még kunyhóját sem lerombolni, még annak sem és akkor sem, ha igy önönmaga boldogságának palotáját emelhetné magasba. Ki igy cselekszik, vét az »ember* ellen, széttépi a köteléket az emberséggel, kivetkőzik az emberiességből. Másnak boldogtalanságán még csak örvendeni is gonoszság, de más boldogtalanságán szántszándékkal fáradozni oly bűn. melyre nincs szó, nincsen képzet. Az önérvényesülést másnak eltiprásával keresni és művelni: elvetemültség, milyen még a hiénák közt sem ismeretes mert ezek ugyan kiássák a halottakat de egymást fel nem falják. Ennyi szolidaritás van közöttük és marad bennök Az »ember* boldogulásához és boldogságához csak a betlehemi éjszaka szelidsége tud elvezetni. Az a »nagy fényesség« megvilágította Józsefnek, az »igaz« férfiúnak, az »ácsmester« kemény munkától barázdl-KARÁCSONY Irta KOVÁCS ISTVÁN dr. prelátus, ajtonyi apát, Csanádi tb. kanonok, bánáti V:ca;ius General’s, becsk-reki plébános Jézus, a gyermek Irta Hegedűs Lóránt
